Az elfelejtett uzsonna

Történt az óvodában, hogy elhatározta a kis csapat, kihasználják a szép nyári időt és kirándulnak egész napra. Zöld a fű, énekelnek a madarak.
Ha nagy szerencséjük van, talán néhány állatot is meg lehet szemlélgetni messziről, ahogyan csendben legelésznek a tisztásokon.

Ezen a nagyszerű ötleten felbuzdulva mindenki alig várta a kitűzött pénteki napot. A szülők vállalták, hogy szereznek egy szép kis sárga buszt, amely a helyszínre fogja szállítani a gyerekeket az óvó nénikkel együtt. Lesz majd náluk telefon, ha netán valami történne. Azt kérték a szülőktől, hogy erre a napra egész napi élelmet csomagoljanak. Legyen benne néhány zsömle, aztán meg alma és ásványvíz. Nelli hátizsákja szépen el volt már készítve. Csibe-mama takarót is tett egy másik, könnyű zsákba, hogy le tudjanak rá páran telepedni. Fontos volt még a kullancs elleni krém, hiszen tudjuk, mekkora bajt tudnak okozni ezek a kis alattomos vérszívók. Minden pompásan készen volt! Apa reggel 7 –re oda is fuvarozta Nellit, ahol a találkozót megbeszélték. A sárga busz már kényelmesen elterpeszkedve, nyitott ajtókkal várta a csapatot. Rendben is ment minden. Kiértek egy csodás, zöld tisztásra. Magas volt a fű, benne ezer, sokszínű virág, nyuszik surrantak tova, de foltos popsijuk kivillant itt-ott. Nagyon szórakoztató volt ez a nagy szabadság. Persze játszottak is mindenfélét. Körjátékot, bújócskát, meg ami épp eszükbe jutott. Énekelni is lehetett teli torokból – hiszen itt csak a madarakkal kellett versenyezni. A sok harsány hangocska nem zavart senkit az égvilágon. Délig úgy elrepült az idő, észre se lehetett venni. Az egyik óvó néni megnézte az óráját és összehívta a ki csapatot: - Ehetnénk valamit, gyerekek, itt az ideje! – Ezzel kezdetét vette a bontogatás, mit rejt a szalvéta összehajtott csücske. Nelli épp be akart kukucskálni a szalvéta belsejébe, mit is remekelt neki Csibe-mama (meglepetés volt ez, a javából), amikor hangos és keserves sírás hallatszott. Borzasztó baleset történt! Az egyik kisfiú a nagy izgalomban a papa autójában felejtette a hátizsákját, benne az összes uzsonna! Ez bizony keserves élmény, észrevenni, hogy hoppon maradtunk! Mire a többiek észbe kaptak, Nelli azonnal cselekedett: - Ezért igazán nincs semmi sírnivaló! – simogatta meg vigasztaló szeretettel a kesergő buksit. – Nézd! Nekem a Csibe-mama annyi finomat csomagolt, bőven elég kettőnknek is! No, ne itasd már az egereket! Otthagytad a tiédet, de az enyém itt van, nincs semmi baj! – Azzal leültette a kárvallott feledékenyt és szépen kettőbe osztott minden finomat, ami az ő zsákjában csak volt. Fölszáradtak a keserves könnyek és kettesben sokkal vidámabban ment a falatozás. A többiek is szerettek volna segíteni, de Nelli már elfoglalta a bánatos kis barátot.
Nelli később elmesélte Csibe-mamának:- Tudod, így szinte minden falat jobban esett! Láttam, hogy a te konyhádból másmilyen ennivalók kerülnek ki. Biztos az övéké is finom, de így megismerhette a te magyaros ételeidet is, amilyeneket ők nem készítenek!-

A legfontosabb élmény mégis az maradt Nelli számára, milyen öröm megosztani azt, amink van. Így ők kettesben eszegettek, megbeszéltek szinte minden egyes falatot. Lényegesebb viszont Csibe-mamának az volt, hogy az ő kislánya nagyon jószívű. Egy mama számára ennél nincs nagyobb felfedezés, nincs nagyobb öröm, nincs nagyobb büszkeség.
Nelli szíve aranyból van…és erről kár is többet beszélni!
 

2005. 07. 20
 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man