Sün a kertben

Mint tudjuk, Nelli kertes házban lakik. A lakás olyan építményben van, ahol többen is laknak. A kertes ház előnye, hogy Csibe mama és Apa tudnak zongorázni, anélkül, hogy zavarnák a szomszédokat. Nellinek meg paradicsomi állapot, hogy csak ki kell lépnie és már rögtön van fű, vannak virágok, fák. A fákon madarak élnek és énekelnek. A fűben pedig sok felfedezendő lény lakik.

A madarak énekét meg is kell hálálni. Ezért, amikor beköszönt a hideg, kell nekik szórni finom, zsíros magvakat. Meg föl lehet akasztani a fára szalonnát, amit nagyon szívesen csipegetnek. Kenyérfélét nem szabad nekik adni, mert csak erjed a begyükben, de nem ad meleget. Ezt a gondoskodást a nem költöző, télen is itt didergő kis szárnyas dalnokok nagyon meg szokták hálálni. Szépségükkel, énekükkel, bájos fiókáikkal.
A fűben is rengeteg mindent lehet fölfedezni. A kert nagyon hasznos lakója, megbecsült tisztogatója a sün. Minden olyat szeret megenni, ami ártalmas a fáknak, növényeknek. Meg kell vallani – nagyon aranyos jószág. Ahogy totyog tüskéit az égnek meresztve, az már maga a csoda!
Nagyon bizalmatlan. Nem lehet vele erőltetni a barátságot. Minden gyanús zörejre összegömbölyödik. Szúrós labda lesz belőle. Ha megszokja, hogy nem bántják, szeretik, néha közel enged magához.
A hasa tüneményesen bársonyos és selymesen puha. Ezt a finomat megsimogatni lehetetlen. Nincs az a barátság, ami miatt ő ezt megengedné. A tálkába kitett tejet viszont idővel elfogadja. Ez jót is tesz neki, kis kertészünk kap egy kis táplálék- kiegészítést. Nelli annyira el volt ragadtatva tőlük, hogy megkérte Csibe-mamát, vigyék be egy kicsit a házba. Csibe-mama emlékezett rá, hogy Mamával ők is tettek erre kísérletet. Miért ne próbálkozzanak Nellivel is? Konyharuhába höngörgették a kis gombócot és óvatosan letették a konyhába.
Arrébb is mentek kicsit és csöndben maradtak. Sünitől nem messze egy kis tálkában langyos tejet is tettek a kőre. Talán elfogadja? A gombóc csak nem akart kigömbölyödni. Telt az idő. Már arra gondoltak, vissza kell vinni a kertbe, amikor halkan, óvatosan kaparászott a süni pici karmaival. Kidugta selymes orrocskáját, mely fényes és sötét. Nem érzett veszélyt, így lassan, araszolva megközelítette a kis tálat. Nelli majd elájult az örömtől, amikor békésen lefetyelni kezdett a tüskés barát.
Amikor elég volt a tejből, még szimatolt egy kicsit, apró, ragyogó gombszemeit körbejáratta. Végül mégis a gömbölyödés mellett döntött.
Nelli és Csibe-mama megállapították – ezzel a bájos, de rövid vendégségnek vége is van. Érzi a kis tüskés, nem itt van az otthona, nem lesz ennél barátságosabb. Nem maradt más hátra, elővették a konyharuhát, óvatosan belegördítették a szúrós gombócot és szépen kivitték egy fa alá. Örültek nagyon, hogy végül nem félt annyira, de azt tudomásul kellett venni – süni a konyhában nem fogja soha otthon érezni magát.

Így vége lett a vendéglátásnak. Nelli és Csibe-mama bementek a házba. Remekül el lehetett beszélgetni arról, hogy mindenkit ott kell szeretni és segíteni lehetőség szerint, ahová való. Nelli nem alszik a kertben, mert van neki kiságya, süni meg nem szereti a házat, mert ő a fűben érzi otthon magát. Levelek, bogarak társaságában és biztosan van neki szépen kibélelt odúja is, de értelemszerűen ő ott sem Nellit sem pedig Csibe-mamát nem fogja vendégül látni. De jóbarát – az mindenképpen lesz ő a kert és a ház számára egyaránt.

2005. 06. 30.
 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man