NELLI CICÁJA
Amikor elérkezett az ideje, Nelli kapott egy gyönyörű cicát. Fehér perzsa volt,
gyönyörű kék szemekkel. A cicának nemcsak a szépsége miatt kellett perzsának
lennie. A keleti fajtákkal állandóan foglalkozni kell. Anyáék tanítani járnak,
Nelli óvodás. A perzsa nyugodtan elmarad, míg előjön valaki.
Az etetésnél és az alom takarításánál Csibe- mama felügyeletével Nelli is mindig
segédkezett. A fésülést anya nem engedte. Felnőtt feladat, a sok szőr
kisgyereknek nem való. Békességben élt a kibővült család. Aki nála kisebbről,
sérülékenyebbről megtanul hamar gondoskodni, abból nyitott szívű, kedves és
tapintatos felnőtt válik.
Nellinek csodás fenyőfából készült építő kockái is voltak. Illata maga az
erdő. Belőlük lehetett apával mesés építményeket álmodni. A kocka meg a többi
idom persze nem egy deka. Ebből származott a baj. Egyik alkalommal Nelli
passzolta apának az éppen szükséges darabot – és jajj!
A kocka eltalálta a még kisgyerek cica lábát. Hangosat nyávogott, de mást nem
„szólt”. Elvonult egy sarokba, farkát maga alá húzva.
Ez már gyanús volt. Építéskor mindig jött „kötekedni”. Kipofozta a kockákat
Nelli, vagy apa kezéből. Ők ezen nagyokat nevettek. A kész építmény sose látta
kárát a cica játékos kedvének.
A nagy hallgatás egy idő után feltűnő lett. Csibe-mama oda is ment a csöndes kis
jószághoz. Meg akarta simogatni selymes bundáját, de a cica elhúzódott, elment.
Amikor elindult, derült ki, hogy Ciluka bizony biceg.
Az építőkocka eltalálta a hátsó lábát és húzta maga után keservesen.
Nem bírt rendesen ráállni. A család megdöbbenten nézte a vétlen baleset
következményét. Nelli szinte vigasztalhatatlan volt. Csibe-mama nem győzte
kérlelni, nem ő a hibás, véletlenül repült a kocka rossz helyre.
Nem maradt más hátra, el kellett menni a jóságos doktor bácsihoz.
Ő, mint állatorvos kétszeresen imádta kis betegeit. Még a gyógyulás után is
visszakérdezett, jól vannak-e, kell még segítség? Nelli könnyeit is ő szárította
fel. Nem szabad rögtön az egereket itatni! Jól áttapogatta a lábacskát, majd
felvételt is készített róla. Nem volt törés! Ettől már föl lehetett sóhajtani!
Zúzódás volt, de azt nem kell rögzíteni. Nem is tanácsos, mert ami leszedhető,
azt a cica úgyis leszedi. Ilyen a természete. Nem tűr meg magán idegen
anyagokat. A kis család megkönnyebbülten tért haza. Nelli óvatosan ölébe vette a
cicát. Elmondta neki, mennyire sajnálja ami történt. Azt is elmondta, hogy nem
akarta és nem is tudna neki szándékosan soha fájdalmat okozni neki.
A kis jószág ennyi aggodalmat, féltést és törődést tapasztalva lassan
megnyugodott. Visszanyerte barátságos viselkedését. Már nem húzódott el.
Kényelmesen elfészkelt Nelli ölében. Még szunyókált is egy rövidet, ami végképp
a megbékélés jele volt. Nelli jóságos szívéről lassan legördült a mázsás kő.
Fölszáradtak a könnyei. Azt azonban egy életre megjegyezték, hogy a cica és a
nehéz tárgyak közelsége veszélyes lehet.
Nálunk gyöngébbet vállalva az őrá vigyázást is vállaltuk. Helyette is óvatosnak
kell lenni. Bármennyire okos – az ember mégis okosabb.
A felelősség pedig mindig az okosabbat terheli. Ez a teher azonban nem teher –
pusztán figyelmesség, odafigyelés a kisebbre, sérülékenyebbre.
2005.06.20.
<< Főoldal
2005 Minden jog fenntartva thao & fly man