JUCI BABA SZERENCSÉJE

Juci baba édes, kedves rongybaba volt. Fényes gomb a szemecskéje, haja sárga, dús fonál, ruhácskája már kopottas, de csinoska és kis kötényes, rajta két zsebe is volt. Juci babát a szívtelen – nem tudjuk ki – kis gazdája egy fa alatt kis kezéből elengedte, jól otthagyta. Juci okos baba volt. A régi otthonában látta a csillogó, csoda babákat. Bölcsen belegondolt, ő ennyire volt csak jó…

Nelli és mamája, Csibe szerencsére arra jártak. Sétáltak a fák alatt.
Nézegettek virágokat, pillangókat, gyíkokat. Egyszerre csak Nelli éles szeme az otthagyottat felfedezte, s rögtön mamájához futott:
- Nézd, mama én mit találtam, egy kisbaba fekszik ottan,pont a nagy diófa alatt! Ilyet – ugye nem szabad? Jóbarátot csak letenni, egy fa alatt ottfeledni – ejnye, de hálátlan dolog! – Csibe mama egyetértett.
Fölvették hát a babát. Nem is folytatták a sétát, mentek haza, rendberakni az elárvult rongybabát. Csibe mama gondosan belerakta mosógépbe, ettől semmi baja lett. Megszédült tőle egy kicsit, de csak kis kellemeset. Megszáradva derült ki, hogy a sárga fonálból készült haj, mint az arany úgy ragyog! A két gomb-szem, mint az ékkő, csillog, okos mosolyog. Nelli megkérdezte rögtön szép szőke Csibe-mamát, mi lenne a
véleménye, el kéne már most nevezni ezt a kedves „új” babát.
Sorolgatták a neveket, egyik sem volt igazi, Nelli egyszer fölkiáltott:
- Jucinak fogjuk hívni! – Jucinak hát neve is lett. Csibe-mama varrt ruhát.
Pirosat és mosolygósat, kötény nélkül, csipke nélkül, betyáros kis kendőcskével a nyakán. Csodás lett a Juci baba. Kedves volt ő,s oly szerény. Nem akart ő tündökölni, de szeretett tiszta lenni,s azt gondolta:
- Még soha nem volt szép ruhám! – Ebben a nagy műveletben elfáradt a kicsi stáb. Apa jött az iskolából – s immár készen – megcsodálta Jucikát.
Aznap Nelli szeme ragadt le a sok izgalom miatt. Megfürdött,majd ágyba került. Apától puszit kapott. Csibe-mama, gondolatát kitalálva lefektette
Juci babát Nelli mellé. Pici puha takaróval betakarta, hogy ne fázzon.
Nelli átölelte új barátja derekát. Így aludtak, szépen, mélyen a két igazi
jóbarát. Csibe-mama apának az egészet elmesélte. Apa kicsit meghatódott, kislányának máris milyen jó a szíve. Egyetértett. Jól tették.
Óvodába nem szabad bevinni semmit. Ezt Nelli már tudta jól. Ezért rá az autóban várt Juci baba, hogy amikor kis barátja az óvodából kilép, máris találkozzanak. Együtt folytatódjon még a hátralévő nap.
Kapott később Nelli babát, nem is egyet, sorra még. De a legjobb jóbarátja Juci maradt. Ezt a többi nem is bánta, mert Juci okos volt,
s roppant szerény. Amikor hullt Nelli könnye – s még Csibe-mama vigasztaló szép szava se segített. Juci babát átölelte, sérelmeit elmesélte, s Juci biz le tudta szárítani a keserves könnyeket.

Nelli ágyán bérelt helye Jucikának megmaradt. Minden este, mielőtt a
Nelli szemén a sok pilla leragadt, gondosan eligazgatta pici plédet Jucikán. Utána nyugodt az álma, jóbarátját betakarta. Így alszik a két
leány. Nelli aki a világon legjobb szívű kisgyerek. Juci, aki „csak” rongybaba, de hűségéből biz jeles! Altató mesét mond nekik apa, vagy
Csibe- mama. Az ő jószívén is múlott,hogy fölszedték, rendbehozták.
Értékes, széplelkű Juci új életet így kapott. Nelli pedig megmutatta nem az érték, ami drága. Amit mentünk, szeretünk, attól fényesebb a szépség. Attól értékes az érték, ha döntésünkben a szív igazít.

2005.06.17.
 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man