KEDVES SZÍNÉSZ - VAGY - NŐ BÚGÓ HANGON, CSODÁS KERTBEN ÜLVE, KÉSŐBB KIS, ÖREG KEZET SZORONGATVA ZENG HIMNUSZT A HOSPICE SZOLGÁLATRÓL.
BARÁTNŐM, AKI SZÜLETÉSÉTŐL SÚLYOS SÉRÜLT, SZINTÉN ÍGY NYILATKOZOTT RÓLUK, MIKOR 54 ÉVES NŐVÉRÉT A NAP MINDEN ÓRÁJÁBAN, MINDENNEL ELLÁTTÁK. SZEGÉNY, Ő CSAK A BETEG KEZÉT SZORÍTHATTA ÉS BESZÉLT HOZZÁ, MERT KÉPTELEN VOLT A TÓNUSTALAN, 38 KILÓS TESTET MEGMOZDÍTANI.
HA EZÉRT A KÖZHASZNÚ FILMÉRT TISZTELETDÍJAT FOGADOTT EL KEDVES SZÍNÉSZ-, VAGY - NŐ, ELÉG SZOMORÚ. HA NEM, AKKOR IS ÁLSÁGOS. VALAHOGY MINDIG ODA LYUKADOK KI, HOGY A MÉDIA - ÍGY TÖBBES SZÁMBAN - SZÓVAL:- NEM MOND IGAZAT. HA VALAMI JÓRA FELHÍVJUK A FIGYELMET, AZT ÍZLÉSSEL ÉS NAGYON NAGYON NAGY TAPINTATTAL KELL- (LENE) TENNI. ILLETVE, INKÁBB TENNI KELLENE...


Alant a VALÓSÁG íródott meg. Mélyen meghajtom fejemet a HOSPICE előtt. Valamint mindazok előtt, akik mindent egyedül..., bármi áron...
 

TÖRTÉNET A PARKINSONRÓL

Megírhatom, mert senki nem ismeri a szereplőket. Az egyedül maradt anya, mint a görcs, ragaszkodott a fiához. Ragaszkodása meg is tette a magáét. Az ártatlan - néhány halvány kitörési kísérlet után - az övé maradt. Full - lelki betegen, de ott tengett az anyai házban.


A címben szereplő betegség nem kegyelmez. Halált megvető önfegyelemmel eleinte fönt lehet tartani az önállóság - látszatát. Mert az, hogy dirigálom a csapatot, ki mit csináljon és meg tudok főzni, meg meg tudok egyedül fürödni - ez, valljuk be, nem önállóság. Ennek a betegségnek van egy szadista tulajdonsága. Alattomosan előjön és a betegnek seperc alatt elmegy az esze és teljesen leesik a lábáról. Nincs az a beteget soha nem látott laikus, akinek ki ne verné a víz a hátát a gondolatra:- itt egy legalább még ötven kilós, pelenkázandó, teljesen tónustalan test. Mert ha lenne neki saját tartása, minden könnyebben mehetne, de az egész embermaradvány - lóg. Ezt kell naponta többször tisztába tenni. Figyelni, mikor vezérel az agy képtelenségeket. Ilyenkor elindul. Na, ettől óvjon isten, mert visszapakolni az ágyára - valahonnan, ahová eljutott - na, az feladat. Mindehhez jár egy ápolói BT. Naponta egyszer kijönnek. Többször még aranyért sem. Annyira be vannak táblázva, hogy nincs idő. Szerencsés esetben van annyi anyagi tartalék, hogy el lehet helyezni egy luxus otthonban. Milliókat kérnek, de ott el van látva rendesen, lehet látogatni. (A németek rég megoldották, természetes és magától értetődő: - szakfeladatot csak szakszemélyzet láthat el.) Nálunk nem érték az ember, pláne, ha idegei súlyosan megviseltek és idő előtt nyugdíjba kényszerült. Ott vesszen meg a nem neki való feladattal, ahol van. Nem vagyok biztos benne, hogy Géza bácsi, vagy Juliska néni olyan biztosan és megérdemelten nyerték el a számukra kibundazott helyet. Van otthon egészséges családtag, mami eleven, mint a csík. Csakhogy kényelmesebb mindenkinek „letudni". Aki meg rá lenne szorulva és ki is nyögné az árát böcsülettel - az nem fér be, mert protekciósék nyertek az ipi- apacs nevű bekerülős játékban. Nem szórakozásból jártatom a pofámat. Évekig ápoltam nagynénémet, akivel tündéri férje 24 órázott. Én délután hazajöttem, de a végül 57 évre sikeredett házasság és a mindig jelenlévő, mélységes szeretet az öreget nem engedte aludni, évekig, mert a néni elképesztő dolgait kontroll alatt kellett tartani. Halála után a férj összeomlott, de azóta tartja magát és el is helyezkedett egy fent nevezett öregek otthonában. Protekció kizárva! „Csak" 7 évvel jelentkezett be a megnyitás előtt. Akkor még ketten gondolták. Ő tehát okkal és joggal élvezi a kis appartement adta nyugalmat. Bár igazi otthona ez a hely soha nem lesz, bármennyire luxus kivitelű. Az előrelátó ember kíméli magát, kímél másokat és méltó távozását elő is készíti. Ezzel elérte, hogy állandóan nála vagyok, akkora szeretetben élünk, amilyen nincs is. Pedig nem az apám, még vérszerint nem is rokon. -Téged, drágám, nem teszlek ki egy ilyen képtelenségnek! - ezt ő nyilatkoztatta ki. 86 évével maga a megtestesült béke és nyugalom. Nála találok vigasztalást, jó szót, kedvességet. Ugyanakkor megtartottuk a saját identitásunkat is, már csak a harminc év korkülönbségből adódó szokások tiszteletben tartását nézve is.


Az első példa biztos nyer megoldást. Nyomokat hagyni fog. Keserűeket. Ha csak az utolsó időszak nagy harcaira gondolok - azok elfelejtődnének. De oktalanságból egy földig rombolt élet - az beeszi magát, mint a sósav. Őszinte szívvel kívánom, hogy a legszenvedőbb alany, az ápolásra kényszerített minél előbb találjon megoldást, utána testi - lelki békességet. Megérdemli, végre már nagyon meg. Ennyire nem szabad a szeretet börtönébe bezárni a gyerekünket, ráadásul úgy, hogy a kulcsot jó messzire elhajítjuk. En sose tenném.
 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man