Vadgesztenye

 

 

 

 

  A gesztenye az ősz ajándéka. Hamvasan és fényesen barnállik a földön. Kuncogva,mégis teljes méltósággal várja,hogy kézbe vegyük,megsimogassuk selymes arcát,majd hazavigyük egész télre.

Gesztenyét szedni mindezen szépségek ellenére kicsit szomorú ténykedés.

Kettesben gyűjteni,néha felkiáltva : - Nézd, ott is van, milyen szép nagy!-

eseménnyé válik, szívmelengető játékká. Örülök, hogy alkalmam nyílt fölfedezni.

 

 

Prózai ok miatt figyeltem föl rá.Mindig megcsodáltam,de el is mentem mellette.Egyszer az okos újságban olvastam,jó egy tálban elhelyezni otthon,utálják a molyok.Hála a Magasságosnak,semmiféle nemes szőrmével nem vagyok megverve.Ami szőrös kabátom van (mert ezeket rendkívüli módon tudom szeretni) már mind a műszálak diadalát hírdetik.Mégis elgondolkodtam a gesztenye dolgon.Száraz ágakat,egyéb,nem élő lakásdíszeket tartok otthon.Régi ház,olyan mint a vén boszorkányé a mesében.Sokan megcsodálták.Élni viszont én élek benne,meg a kipusztíthatatlan salétrom,amit ott egyen meg a fene,ahol feltalálták.Az ember kibírja,az érzékeny növény nem.Számtalan szeretett növényem végpusztulását elszenvedve döntöttem a kínaiak tündéri hazugságai mellett.Az „ olyan mintha” állapothoz kellő ízlés és önmérséklet kell.Ezeket nem kell megsiratni,mert nem pusztíthatók.Néha kapnak egy friss zuhanyt és újabbak,mint valaha.A kényszer sok találékonyságot kiprésel az emberből.

Így vágott fejen a felismerés fénycsóvája:gesztenye-termés-szép-eláll.

Fejen talált egy másik furcsa találkozás is,de abban az esetben nem ilyen természetű dologról volt szó.A szakállas idegen közös ismerős által esett be az életembe.Kiderült,ismerem húsz éve.Nem emlékszem.Kiesett,mint a tejfog.

Amikor ténylegesen megismertem,túl volt sok történésen.Velem is megesett egy és más.Ennek ellenére egy közös vonásunk az azonosságig megmaradt.

Teljesen gyerekek vagyunk bizonyos szempontból,jóval a kétszer húszon túl is.

A Nagytemplom mögötti kertben,a temetőben igen nagy előszeretettel vadásztuk kis barátaimat.A szakállas ember az én örömömnek örült.Olyan készsésegen gyűjtögetett,mintha az élete múlott volna rajta.Napfényes,szép,sárga,önfeledt délutánok.Aztán valami elromlott.Elmentem,mert nem vagyok türelmes egy idő után.Nem bírom elviselni,ha kemény munkával sem tudok elérni valamit,ami tényleg jó és kellene.Elszakadtunk,évekre.Nem is láttam többet.Pontosítok.

Személyesen nem láttam,de mint egy titokzatos nyomkereső, megfejthető jeleket hagyott számomra mindenütt,éveken át.Eleinte bosszantott.Elintéztem a tényt azzal,hogy nem normális.Idő teltével,jelek makacsságának állandóságával valahogy megnemesült ez az indiános játék.Időközben kaptam a pofámba.

Tőle ilyen soha nem történhetett volna,de hát emberek vagyunk és hülyék.

Ha nem kapunk,elmegyünk direkt odatartani.

Egyszóval az évek tűntek,a jelek maradtak,illetve mindig telepítődtek.

Komolyodott ő is sokat.Bohém összevisszaságból bizonyos rendszer állt be az életébe.Én meg megszabadultam attól a tehertől,amit mindenki annak látott,csak én nem,de egyszer mindenkinek elkezd pislákolni az agytekervények között a józanság.Kitakarítottam az életemet – ahogyan én szoktam.Az a megvilágosodás után már szinte percek kérdése,mert gyors leszek,mint a hidegvágó.

Nem is gondoltam arra,bizonyisten,hogy álltó helyből rohanjak a jeleket hagyó indiánhoz.Rendet kezdtem rakni a lelkivilágomban,ami igen fáradságos és kemény munka.Kis öregeimmel is el voltam foglalva,hiszen a gyermekáldás felmenő tágabb családomban tragikus véget ért hamar.Így maradtam egyedüli támasz és reménység.Be is váltom,ha nem kell hamarabb elmennem.Az egyiket már biztonságban tudom,a másikkal meg majd kialakul,most még élek és ez neki jó.Nem a mindennapokban,mert összekoccanni idős emberrel törvényszerű,hanem a távlatban.

Egy szép nyári napon,amikor már az összes lelki tartalék elfogyott és olyan kérdéseket tettem fel magamnak,amik bűncselekménynek számítanak,elmentem és leültem szembe a szakállas magyar indiánnal.Nem orditozott és nem halt meg a gyönyörűségtől,hogy hipp-hopp.Elfogadott,s a lassan csordogáló beszédfolyam buggyantotta ki belőle a végtelen szeretet hitvallását.Ő eljutott arra a lelki nagysági szintre,hogy meg se próbálta megtagadni kettőnk könyvét,mely két évig íródott,aztán ráesett a toll a kifröccsent tintával.Valahogyan úgy,mint Arany Jánosnál,mikor Juliska lányát siratva folytatni próbálta munkáját.”_Nagyon fáj,nem megy_”így emlékszem,ezt írta az előtte fekvő árkusra,s ráejtette a tollat.

Ő élt tovább,egyre többet és többet vállalt,egyre fontosabb és eredményesebb lett.Halálosan haragudott rám,de egyetlen pillanatig nem ingott meg,nem felejtett el és meg sem fordult a fejében,hogy helyettesítsen.

A megtért bárányt nem kell most itten előhozni.Azt viszont megtanultuk,hogyan kell tisztelni a másik dolgait,az egyedüllét szent perceit,s az újra és újra találkozás mindig friss örömét.Bízik bennem,mert  egyenes vagyok,mint a létra és tisztességes,mint a pléhkrisztus az út mellett,akinek a vándor mindent elmesélhet.

 

Ősz van ismét és az első gyenge,hamvas kis gesztenyepár már megérkezett.

A többit együtt szedjük,vagy kapom,ha valahol egyedül van és talál.Örömmel hozza,mert nekem örömet okozni az ő hitvallása.Mivel ügyes,mint a gyík és a seftben ravasz,mint egy nyolcvan éves kofa,aki látott már egy,s mást,nálunk most kazalszám a méregdrága minirózsa a divat.Ha megfojtom,se mondja meg neki mennyiért adják ezt a rengeteget,pedig csak kíváncsi majom vagyok és nem anyagias.Szedem a gesztenyét és boldogabbá tesz,mint a Mikulás.A Mikulás ugyanis már évtizedek óta én vagyok,magamnak meg nem hozok semmit.

Kapni látatlanba meg nagyon utálok.Annyi mindenre nem jutott életembe,ezért mindenki,aki szeret,tudja már,ha örömöt akar látni a szememben,először kérdez,aztán hoz.A szakáll selymes érintése éppúgy kijár a gyerekeimnek is .Ők már régen felnőttek,de szeretősek és a férfiak is adnak puszit egymásnak,velem ellentétben,de hát én belül és mélyen szeretek.A kiváltságosokhoz én is odabújok és beléjük dörgölöm az orromat.Ebből arra következtetek,hogy a felmenők közt eszkimónak is kellett lennie,az szentség.

 

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man