Pánik és nyugvópont

Katalin asszony nem mondhatta, hogy kivetni való élet jutott neki. Munkája és családja mellett kapott az élettől egy kis többletet is. Tehetséges szobrász volt. Iskolák hiányában, meg később is kezdvén, műkedvelő körben alkotott, sikerrel.


Katalin asszony azonban egyszer elgondolkodott azon, hogy jócskán túlhaladta a negyvenet. Ezért ugyan embert még nem akasztottak, de egyre sűrűbben jöttek fejébe a nem egészen helyénvaló gondolatok. Öregszem. Ez nagy marhaság, mert napjainkban egy ilyen korú asszony éppenséggel fiatalnak mondható. Hacsak úgy el nem pocsékolta magát, hogy a templomban lévő útálatos kíphez vált volna hasonlóvá. Ebben az esetben erről egyáltalán nem lehetett beszélni. Tetszetős kis perszóna volt ő. Már annak, akinek az ilyen karakterű nő tetszik.
Hála istennek, hogy nem tetszik mindenki mindenkinek. Akkor az egész világ egy állandó verekedésből állana ki. Katalin tehát bucsálódott és nem bírt jóra jönni a korával. Ezt az elégedetlenséget asszonyszemélynél az a tény szokta kiváltani, hogy beépített csodáló nélkül megyen az élete. Minden nő színésznő, ott legbelül. Imádja, ha szeretik, kényeztetik. Imádja, ha egy szív csak az övé, egy szempár csak az ő mozdulatait lesi. Ez is igen helyénvaló dolog. A férjecske már elvitorlázott.
Ez nem nagy baj. Ha valami kifárad – legyen az emberi kapcsolat – az leereszt, mint az avítt léggömb. A megmaradt kellemetlen, ósdi gumiszagot meg nem szükséges továbbá szagollani. Békességes megoldás, ha csendben szétválnak. Ez imígyen már elintézett dolog is volt. Nem tegnap. Ilyenkor jogosan merül fel sebek gyógyultával…, hogy magányos vadász a szív. Meg színésznő effektus, meg legyen valaki, aki… Szóval emberi és érthető. Vannak az életben kellemetes csendidők, amikoron is az ember rendezi sorait, ruháit, iratait, bútorait, gondolatait.
Jó és kegyelmes állapot ez. Fel kell mérni, óhatatlanul, mire jutottunk, mit akarunk – és egyáltalán. Fel kell készülni a csoda várására. Az áhított partner ugyanis törvényszerűen bekopogtat. Ha nem ma,akkor holnap,vagy később. De jön. Felkészült embert kíván az ilyen várakozós állapot. Direktbe, erőszakosan várni, vagy siettetni, azt egyáltalán nem lehet. Nem szabad ütemet téveszteni. Megőrizni a méltóságot, raktáron tartani kellő derűt, biztonságot sugallani a megjelenéssel. Láthatóvá kell válnia – ember vagyok magamért. Becsülendő asszonyember.
Ez a biztonság sugárzik. Ez vonz, a kapkodás pedig rettentően taszít, illetve a ganajos talpú orvvadászoknak juttat érdemetlen prédát. Katalinunk ütemet tévesztett. Nem tette a felsorolt testben, lélekben rendrakást. Elkezdett kapkodni, mint Virgula a gyerek után, ahogy szokták mondani. Az eredménye ennek a szellemi koraszülésnek meg is lett. A kör, amelyben alkotott, összejövetelt rendezett. Volt kaja, pia nők, ahogy Gyuszi bácsi mondaná. Nők azért, mert női tagokat is számlált a művészkör. Az italnemű olyan természetű, hogy beleszáll a fejbe, képezvén marha állagú rózsaszínű ködöket és láttatván olyan csodákat és olyan tulajdonságokat – amelyek, sajnos, nincsenek. Iszogatás, táncika, s alig telt kis idő, Katalin megtalálta az igazit. Találta ő a nagymamája alsó felét a barhend szoknya alatt, de amiről az ember rózsaszínben kijelenti, hogy az –az, olyankor nem lehet vitatkozni.
Tanulságok martalékául kell engedni a kapkodós ütemtévesztőt.
Megkezdődtek a méltatlan randevúk. Az nem lett volna nagy baj, hogy a fiatalember a nyáltakony kategória első helyezettje volt. A baj az volt, hogy párkapcsolatból kikacsintgatva alázott egyszerre kétfelé.
A fiatalember leminősítése állapot, ő soha nem lesz gerinces kategóriába tartozó, de engedjünk annyi szabadonfutót, mint a bicikliláncnak, hogy van aki az ilyenre ugrik. Katalint azonban bár kapkodott, csak megáldotta némi ésszel a jóságos, aki , mint szoktuk említeni volt, ott lakik a magasságosban. Leméltatlanítódott egyszer, kétszer, többször.
Aztán a zseblámpa égő elkezdett pillogni az agyában.
Nem jól van ez így. Beléesett a bánatba, ami nem jó. Valamint beléesett a gondolkodóba, ami nagyon jó. Ez utóbbiból világosodott meg agyában, hogy nyáltakony alma. De a megvalósítás nem megy mindenkinél metszőollóval. Nem szőlőtermesztés ez. Találkozás kisebb hévvel, beszélgetés, semmi eredménnyel. S miután ezt a megalázó turnét végigcsinálta, be kellett látnia, tényleg eltévesztette az ütemet, pedig ez nem is walzer. Sorditott forrendben azaz fordított sorrendben nála is megkezdődött a helyes lajtorja mászása. Rendet csinálni a fejben, az iratok közt,a…de ezt már fennebb elésoroltuk. Most éppen nyalogatja a sebet, ami nem is seb, csak ő annak érzi, mert megbántották.
A legfontosabbat nem figyelte meg: meg kell nézni, ki követte el ellenünk az ármányt. Aki erkölcsileg és tartásilag nem létezik, az nincs felhatalmazva sértésre sem. Maradjon ő csak a puhatestűek rendjében békésen. Azzal a félmarha asszony-félével, aki a nyávogását eltűri.
Miért tűri? Lehet,hogy pont ezt szereti benne – üdóga!


Katalin rálépett az emberré válás útjára. Kitakarította az életét. Bánatát, ami nem is bánat , szobrokba fojtja, ami az emberiségnek tiszta nyereség. Valamint gyűjtögeti a derűt és a tartást, amitől majd egyszer csak kopogtatni fog a Mikulás. A piros köpenyt és a fehér szakállt nem garantálom. Más egyebet viszont határozottan.
 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man