Mondd,mért szeretsz te mást…
-
-
-
-
- A férfi bánatosan támasztotta a fejét a pultnak.Nagyon késő volt már.Ez a kis hangulatos hely azon kevesek közül való volt,amelyek túlélték a zenés presszók csúfos bukását.Itt ugyan gépről szólt a zene,nem volt egy árva zongorista sem,de a törzsvendégek jól ismerték egymást,mivel egyetlen kört alkottak.
-
- A tulajdonos saját elvetélt álmainak megvalósulását látta ennek a helynek a megnyitásában és fölfuttatásában.Nagyon nagy ígény mutatkozott rá.
- Amikor erre jártak párok,nem tudtak elmenni anélkül,hogy be ne üljenek.
- A törzsközönség azonban magányos emberekből állt.Ők sok estét űltek itt végig.
- Nem az agyagig tompulás öröméért.A zene,a beszélgetés,az együtt búsongás vonzotta ide mindőjüket.A negyvenet alig betöltött férfi fejére rászakadt az ég.
- Minden úgy nézett ki,sínen van.Kora ellenére mindent elért,amit akart.Még maradt fölös energiája is.Még…még…tovább.Nem az anyagiak hajtották,inkább a becsvágy.Többnek lenni,előbbre jutni.Ez nem baj.Hogy az édes asszonyt elejétől únja,megszokta.Az életnek ez a tartománya annyit sem foglalkoztatta – önvédelemből – mint az evés.Egyetlen szeme fénye a tíz éves kislánya volt.
- Vele véd- és dacszövetséget kötött,akár az anyjával szemben is.Mivel nem volt képzett pedagógus,sőt természetes érzéke sem nagyon mutatott helyes irányt,az anyuka döntéseit ők ketten rendszeresen „fölülírták”.Ellentmondani a másik nevelő félnek,gyerek előtt annak döntését megvétózni:- legalábbis halálos bűn.
- A gyerekben zűrzavar keletkezik.Nem tudja magában kifejleszteni a belső biztonságot.Ha a parancs csak egyik helyről kódolható – óhatatlan lelki bizonytalanság ver tanyát a kis lélekben.Apuka ezzel nem foglalkozott.
- Hurcolta autóval a gyereket,szembeámulta okosságát,átvették a leckét,tisza apa-lány „Hawai”.Ebbe durrantott bele a technika.Ráment próbából egy beszélgetős alkalmatosságra,melynek végén értelmes,okos,tanult nőszemély volt.A beszélgetések,táv – zenehallgatások olyan tartományokat szabadítottak fel a szunnyadó férfilélekben,amelyeknek létezéséről sem tudott.Ordított belül,mint az oroszlán.Rohant volna megfogni,érzékelni,tapintani,megszagolni,élőben látni a „vonal másik végét”.A fotó oly kevés!A szavak muzsikáltak,egyre nagyon és nagyobb lett az általuk feltárt kincsesbánya.Aki viszont egész életében kihagyta ezt a vetületet,az nem valószínű,hogy be tudja simán emelni – valamit meg kell változtatni.Nem kellenek szadista döntések.Nem kell gyereket,házat fűrészelni!
- Dehogy kell!Csak meg kell tanulni a civilizált,nyílt emberi közlekedés formáit.
- Ami két ember között nem működött eleve – soha nem is fog.Attól még lehet a közös otthont fönntartani,megbeszélve,szóban lefektetve – érzelmileg fölszabadítják egymást.Ettől senki nem károsodik,ha az eszköztár jól megválasztódik.A gyerek pedig csak annyit kérdez,amennyit fel is tud fogni.
- Igenis,meg kell szoknia,hogy vannak olyan érzelmi tartományok,ahová majd felnőtten ő is belép.A tönkre sivárosodott lelkű apukát az már kevéssé fogja vígasztalni,hogy a lánya sem boldog,mert a beépített boldogtalanságot modellezték le neki.Ha elmondja:- Becsülöm,szeretem anyádat,de másként,mint egy férfi egy nőt szeret.Ezt kérlek,fogadd el.Nem leszel megkárosítva,megrövidítve,de a lelkemben valami már nem őhozzá tartozik.
- Teérted hálás leszek neki egy életen át,de él valahol valaki,aki nélkül nekem a nap is szürke.- Sokféle magyarázatot,ezer árnyalatot lehet találni,amivel magunkhoz szelidítjük a gyereket,nem csinálink belőle kis féltékeny dögöt.
- Mert akkor egy életen át az marad,önző,önsorsrontó,rideg.Ezt a „vonal másik végén”plasztikusan föl is vázolták,saját tapasztalattal alá is támasztották.
- Ahogyan elmondták,világos és kézenfekvő volt.Odaállni és „saját – szájúlag” megtenni a kinyilatkoztatást: nem ment.Szenvedett,mint két kutya,de beletörődő lénye képtelen volt ezt meglépni.A hétköznapok állóvizének sima tükrébe nem volt bátorsága beledobni a kavicsot.A fél oldala már meghalt,annyira vonzotta az ujjászületés napja (kis magán-húsvét).Mégsem lépett.Arcának éle egyre pengeszerűbb lett.Szeme összeszűkült.Izmos,inas teste még keményebb és szikárabb lett a lelki szenvedéstől.Összeszorított fogakkal húzta az igát három állásban tovább.A megátkozott összeköttetést meg elhallgattatta.A szívét viszont nem lehetett.Egyszer,mikor már a gyomorfekély határáig súrolta a kín,egy barátja elhozta ide a kis bárba.Itt nem kellett inni,mint az állat.Lehetett beszélgetni,kellemesen szólt a zene,dohánnyal el lehetett matatni óraszám.
- Amikor a régi sláger fölhangzott,új feldolgozásban…valami megpattant odabent.Homlokával a pultra dőlt.Ami gyerekkora óta nem esett meg vele,lassú,kövér könnyek gördültek ki a szeméből.Akkorák,hogy koppanásuk a sík lapon hallattszott.Határozottan,plasztikusan felfénylett előtte,valamit nagyon elhibázott.Valamit összekevert.Valamit kihagyott,amit bűn nem megélni,bűn eltolni,bűn elfelejtettnek hinni,bűn kitörölni.Barátja nem értette a jelenetet,mert erről senkinek nem beszélt soha,hogy szerelmes lett,nagyon, rég óta, először.
- Ujjongva,hallelujával,rettegve és halálos félelemben,hogyan oldható ez meg.
-
- Nem oldotta meg.A dal után fölszáradtak a könnyek,s valami mély,sivár,kietlen érzés vert tanyát a szívében.Elszállt,elengedtem,nem is éltem igazán.Most látta,napnál fényesebben,a szerelem,ha jön,halálos bűn kiengedni a kezünkből.
- Megélhető úgy is,hogy nem taposunk el másokat: de mi sem válunk használati tárggyá,ronggyá a másik jól számító ravasz kezében.A másikéban,aki a gyereket pajzsként maga elé tartva vindikál ki olyan jogokat,amelyeknek saját magatartásával nem tud megfelelni.Mindenkinek egy darab élete van itt a földön.Nem lesz másik.Elpazarolni,pótcselekvésekbe fojtani: a legelhibázottabb lépés magunkkal szemben.”Mondd,mért szeretsz te mást és én csak téged?”Nem szeret mást a másik sem,de a ki nem nyújtott kezet akkor sem foghatja meg,ha beleszakad.Fizikai lehetetlenségekre,csodákra földi ember bizony nem képes.
-
-
<<
Főoldal
2005 Minden jog fenntartva thao & fly man