MEMORIES másként.

(Egy házasság története II.)

A karácsonyi időszak itt most mellékes. Kis tragédiáink.


Móricz Zsigmond Pillangójában Zsuzsika a tömegből felvisít:-Jóskaaaaaa!!!!- amikor veszve látja az ostoba anyagi hiábavalóságok miatt kényszerű házasságba beleerőltetett szerelmes emberét.
Őt ölbekapva elviszik messze és a hó, mint egy szikrázó fehér lepel ragyogva kíséri őket az ÉLETBE. Én is legbelül felvisítok néha az elszállott pillangó után. Karácsony táján az ember koncentráltan hajlamos az emlékezésre. Pláne akkor, ha az előző karácsonyon még olyanokat kap, amit én mindjárt szemérmetlenül idézni fogok. Mindig engedélyt kérek mindenkitől, ha személyről írok, vagy személyest idézek.
Itt már nem tehetem meg. Talán azért merem, mert én kaptam. Saját tulajdonommal pedig már azt csinálok, amit én merek.
A karácsonyt én tizenöt éve már nem szeretem.
Nem kell azonnal felhördülni. A szabadságom ára az volt, hogy a szentestét szisztematikusan elvették tőlem.
Azért, hogy rohadjak meg. Nem rohadtam meg.
A két fiú legtöbbször itt is volt. A Csibe babával kaukázusi krétakört játszanak a mai napig.
Persze,hogy én engedem el azonnal a kezét.
Egy anya nem tép szét gyereket, se kétévesen, se harminc felé.
Szóval nekem – az elmúlt három karácsonyt kivéve fám se volt.
Adventi koszorú, meg más egyéb persze. A mama mindig díszít fát a maga örömére. Az persze messze nem ugyanaz.
Az elmúlt három karácsonyt kikövetelte tőlem az a szeretett lény, akit elvett tőlem a rohadék betegség. Akár maradhatott is volna, csak akkor nagy valószínűséggel mindketten az elmegyógy és intézet számlájára üdülnénk…
Szóval, mikor először kivallottam neki, hogy nem kell ez a része, rettentően felháborodott, majd azon nyomban el is keseredett.
Neki ez az ünnepek ünnepe.
Állítólag nem szabad márkaneveket emlegetni, de mivel én nem vagyok senki, bátran leírhatom,hogy a Cardex képeslapgyártó cég belőlünk sokat profitált. Nagyon el vannak találva a képeslapjaik, az idézetek eljutnak a szívbe.
Szerettük. Szeretem ma is. Egy fedél alatt írtunk egymásnak mindig, alkalom nélkül, alkalom okán egyaránt.
Az első fa ezüstfenyő volt.
Alatta kaptam meg a jegyajándékomat. Méregdrága, vastag, görög ezüstnyakék, karkötővel és Swarovski kristály jegygyűrű. Nálunk a jegygyűrű nem volt egyforma.
Az ezüst a legtisztább fém 925-ös.
Ez azt jelenti, hogy az ezer egységből 75 az ötvöző anyag.
Az aranynál szinte a fele, mert annyira puha, hogy nem lehet vele dolgozni, mert elfolyik. Mivel mi ezt a hátralévő életünkre véglegesen akartuk, azért a hozzá tartozó jelképeket is ehhez választottuk meg.
Az ő gyűrűje már sokkal hamarabb megvolt. Egekbe szökő értékkel diagnosztizáltak nála rákra mutató betegséget.
Jártuk a rendelő intézetet. Elkezdtem itatni ízesített ásványvízzel literszámra.
Béres Jóska bácsi – áldja meg az isten – édesapám jó barátja pedig kitalált egy nagy fehér tablettát. Akkor adtam át a debreceni református nagytemplomban, amikor az üresen állt, a mexikói, vastag gyűrűt. Pontosabban az ujjára húztam ,hogy a szakállas isten és a mexikói varázsló ideszálló füstje, meg az én határtalan szeretetem gyógyítsa meg őt. Ez tél elején kezdődött. Nyárra a laboratóriumi eredmények lementek szépen az alagsorba. Meggyógyult. Ebből igen. A lánc és a karkötő, ami szintén tőlem neki, a klasszikus „ Panzerkette ” fonás.
Diszkrét, finom, férfias, nem vékony ,de nem gagyisan vastag. Előtte még a karácsony és az én felmagasztosításom az ékszerek által. Nincs már meg egyik sem.
Az övé biztosan, de én képtelen vagyok olyat viselni, ami funkciótlanná vált.
Egyszerűen szúr, éget, rosszul áll meg, jelzi, már nem az enyém. Elajándékoztam.
De megint előre szaladtunk. Most még ott állunk az ezüstfenyő alatt és a tekintélyes zöld bársonydoboztól elámulok, a fa ragyogásától meg sírva fakadok.
Ekkor itt volt mindenki. Még a Csibe is. Miklós szolgálatban volt.
Ekkor először nem volt velem. Később az istenített, sokkal idősebb barátnő-élettárs-szerelem töltötte be az életét egy időre.
Aztán sürgős meghalni valója támadt.
Az ezüstfenyős első karácsonyt még kettő követte. Kétségbeesését és vágyódását látva én is olyan örömmel díszítettem neki a csupa arany fát, hogy boldog lettem az ő gyermeki örömétől. Az elsőt kivéve több jelentős ajándékozás nem volt ,mert számomra ez a szeretetről szólna elsősorban és nem a dűtés-borításról – egy napra.
Ebben egyetértettünk. Meg abban is, hogy több élő fát nem fogunk meggyilkolni. Kimentünk az erdőbe gyanta illatot szagolni.
Itthonra meg megvettük a kínaiak által tökéletesre hazudott fenyőt, ami nyáron is áll, csak zöld szobanövény és nem kell több halál.
A szívem szakad meg, amikor a féltve hazavitt fenyőt harmadnapra az utcán kopaszan és halottan, lepusztítva görgeti a szél.
Nem vagyok képes megtenni többé. Most, hogy már nincs itt a rajongója, az arany fát azért előre megcsináltam, most is égnek a körték rajta. Fehéren ragyogva arról mesélnek, hogy a szerelem nem hal meg soha. Az emlékezés tisztessége, melege és bája nem elvehető. Megtaláltam és megkötöttem a saját különbékémet.
Nagyon remélem, neki is a maga módján van valamilyen.
Szeretném nagyon.
Megérdemelné.

Ide pedig lemásolom az utolsó karácsonyi lap tartalmát, rajta kivilágított ablakú ház, sok hóval, az apró ablakokon dől ki a csillogás.
A ház előtt három lovacska várakozik felnyergelve.
Nekik még dolguk van.
(Mielőtt az idézett szavakkal megríkatok magammal együtt másokat is, azt azért ünneptelenül megjegyezném,hogy minden anya rohadjon meg, aki tönkreteszi amúgy is sokat szenvedett fia életét. Bocsássa meg nekem, akit ezzel megbotránkoztattam.
Bár ne tudnám olyan pontosan, miért van itt ennek a mondatnak annyira helye.)




„Szerelmem!


A családi béke és szeretet ünnepén is csak ismételni tudom magam. Életem értelme, bearanyozója vagy, kit a legőszintébb szerelemmel követek az Élet nagy, örömökkel, bánattal, felejthetetlennel és felejthetővel „kövezett” pályáján.
Ez kinyilatkoztatás, melyet akár mint „ Isteni ígét ” követned, elismerned, elfogadnod kell – nap mint nap.
Ez közös életünk harmóniájának egyetlen nagy titka.
Őrizd meg és ne feledd egy pillanatra sem.

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
ÉS SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ÉVET!

kíván Férjed

2003.év december havának 24.napján

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man