MEMORIES

 

 

 

 

A szigorú arcú férfi szórakozottan forgatta gyújtóját az ujjai között.Űlt a gép előtt egy széken és akkora fáradtság vett erőt rajta,hogyha kényszerítik,sem tudja folytatni,amit elkezdett.Nem olyan régen épült föl a vírusos megbetegedésből . Gyengének érezte magát.Ajka szélén néhány seb még árulkodott a magas lázról,a testet,lelket kimerítő,legyengítő gonosz kórságról.

 

 

Mivel eleddig semmiféle betegség nem tudta így leverni a lábáról,azt gondolta,na öregszünk,apám. Negyven évesen ez nevetséges érv volt.

Nem óhajtott ezen gondolkodni.A sejtései mélyén ott kaparászott,hogy ekkora lerobbanást nem tud okozni egy kis influenza – csak úgy.Az orvostudomány már régen konstatálta,hogy a psychés trauma sokkal nagyobb teret enged a nyavalyáknak.Bármiféle betegség legyen az, a lelkileg instabil emberre sokszorosan veti rá magát.Itt is ez volt a helyzet.Emberünk azonban jó mélyen ásta bánatos fejét a homokba.Nem akart rágondolni az istenverte fájdalomra,ami nem hagyta nyugodni hónapok óta.Élete a számítástechnika volt,annak minden vívmányával együtt. Olyan feladatokat oldott meg,hogy csudájára jártak – s mi több,jól meg is fizették elmés megoldásait.Mivel szakadatlan a gépnél ette a fene,természetes volt,hogy belepajzánkodjon az éterbe. Jóravaló,csendes ember volt. Mérhetetlenül tisztességes és udvarias.Hogy mi a nyavalyáért pont azt a bemutatkozó kártyát dobatta ki a géppel,ha felakasztják,se tudta volna megmondani.Rákattant,rácsörgött és beköszönt.Jókedvű,mély kissé érdes,de nagyon vidám hang szólt vissza: - Végre,nem az arabok! Lehet ezen az Isten átkán magyar szót is hallani? Helló! – Na,ennek az indításnak már megvolt az a jó,szájban megforgatható,szalagos bukéja,mint a nemes bornak. Ezen a hangon is folytatták.Aznap nagyon sokáig.Másnap egészen addig,míg ki nem hajnalodott.Meg is állapodtak,ez többé nem fordulhat elő,mert az éjszakából valamennyit alvással is kell tölteni.A hajnali fekvésben pusztulnak el zenészek,pincérek,éjszakai életünk összes kemény munkása.Nem szabad.

Másnap kora este,ami a két bagolynak 22 óra utánt jelentett,csörgött.Ez ment minden este.Nem lehetett ugyanis attól az információ – fürdőtől szabadulni,amit egymásra zúdítottak.Az érdes hangú úgy mesélt,hogy szavai után látni lehetett még a Himaláját is.Ennek az ártatlannak a behízelgő,kedves hangjába meg keveredett valami furcsa íz,amely a vidék távoli,megfejthetetlenül furcsa,édességét  hozta el az ország másik végén élő érdes hangúnak.Mondták és mondták,nem lehetett betelni….semmivel.Már olyan tartományokba jutottak,írásban,ami itt nem taglalandó.Egysze aztán kifakadt,mint egy régen dajkált tályog.Úgy ömlött az érzelem-folyam a távolból szólóra,hogy belerendült maga a műhold is.Rettenetes volt,zokogtató és gyönyörű.Annyira egyszerű volt,hogy tudják egymást,hogy erről nem is kellett többet beszélni.Ez megvan,ezt az Isten maga adta. – Elrendezem a dolgaimat és ha kinyílik az idő,megyek! – mert ez a pali nem beszélt sokat.Kimondta a lényeget,aztán Jézus!! Ezt az érdes hangú el is könyvelte,mint kinyilatkoztatást.Hitt benne,mint a Bibliában.Ez egyszer,csakis egyszer,egyetlen egy alkalommal történik az életben.Nincs több.

 

A süket csönd annál váratlanabbul borult a késznek vélt „kapcsolat”-ra.Emberünk valószínüleg meggondolt és megfontolt mindent.Kisebesedett szálszélek,fogyás és üvöltő szív dacára – maradt,ahol volt.A másik végen meg elkönyvelték ezt.Éltek úgy,ahogyan eddig.Valami persze hiányzott,de marni csak a szerencsétlen technikai zseni szívét marta,marta a meg nem fogott lehetőség,amely,mint egy angolna csúszott ki a kezéből.Kicsúszott,mert hagyta.

Kicsúszott,mert kényelmes volt talán,vagy fiatal létére az avítt konvenciók ejtették rabságba.Mindegy,ma már.

 

HA FÁZOL,BETAKARLAK,HA FÉLSZ,MEGVÉDELEK,HA BÁNT VALAMI MEGVÍGASZTALLAK,HA HAZA AKASZ JÖNNI VÁRLAK.

 

Ennyi a mese.Folytatása nincs.Tanulsága:oktalan ember,aki akkor is szenved,ha nem feltétlenül az van neki megírva.Sőt:BIZTOS,hogy egészen más íródott neki a halandó által nem látható könyvbe.Óvja az ég minden lakója.Komolyan.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man