LELKEM

Édes jó barátomat csak így szoktam szólítani. Különös ez a kapcsolat.
Mivel testvérem soha nem volt, valami olyasmit érzek, mintha a bátyám lenne. Tehetsége sugárzik mint a nap fénye. Mégis van benne valami elveszett…Ez tart össze minket.

Ferde gondolat soha nem férkőzött közénk. Érzelmi hátterünk van. Kinek milyen, azt a másikra hagyjuk. Egy biztos: kettőnk tiszta irányultsága egymás iránt. Olyasmikkel ajándékoz meg, amiket talán másnak nem is mondana el. Rém megtisztelt állapotba kerülök. Minőségi lélek-állapotba.
Közös bennünk, hogy gyenge sörivók vagyunk és imádunk rágyújtani, mikor valami fontos közlendőnk van. Mindig van. Csodákat álmodik, nem fogja megvalósítani soha. De álmodik! Ez sem adódik mindenkinek kiváltságosak vagyunk. Meg élhetetlenek. Jól alávágni, nagyokat könyökölni – talán így jobban haladnánk. Nekünk ez nem megy. Mi a homo ludens derűjével szemlélgetjük az életünket és nem is akarunk semmi különlegeset. Tisztaságot szeretnénk. Kívül – belül. Látni néhány csodát a világból, de kimondatlanul tudjuk, nem fogjuk már látni.
Nem baj. Az álmainkat nem veheti el senki. Közös bennünk, hogy valami mindig félrecsúszik az életünkben. Mi nem a boldogságra vagyunk összerakva. Ez sem baj. Van egy tartomány, ahová gazdagék, boldogék, győztesek nem fognak bejutni soha. Ezek az álmaink. Ezeket osztjuk meg. Egymással – mert kivel még? Ég a cigi, fogy a pohár harmatos üregéből a sör. Én palacsinta- sütést ígérek neki. Boldoggá teszem vele, pedig tudja, hogy már nem bírok olyan sokáig egy helyben állni.
Olyan tiszta és őszinte az ígéretem, hogy úgy tűnik már meg is csináltam. Jó mellette lenni. Csak ülünk, beszélgetünk, s ettől értelmet nyer minden, más számára értelmetlen gondolat. Tudom, hogy sokszor megbántják. Azt is tudom, nem lehet ezen segíteni. De valamiképp vagyok – és ez jó. Ebből az összetartozásból mindenki megy haza.
Viszont amikor végképp szakadna a cérna, csak előkerülünk egymásnak.
Könnyebb, viselhetőbb, érthetőbb, kerekebb.

Nagyon fájna mind a kettőnknek, ha a másik egyszerre elhallgatna.
Otthagyná a pácban a másikat és nem jelentkezne többé. Így olyan, mintha megoldottuk volna, olyan könnyű….amúgy nehéz lenne szürke és szomorú. Lélekben megsimogatom őszülő fejedet lelkem, ne aggódj, míg vagyok, nem marad kimondatlan egyetlen bánatod sem. Talán még azt a frászos palacsintát is összehozom. Mi nem erre a világra születtünk eredetileg- én azt hiszem….

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man