Keserű party

 

 

 

 

Óévet búcsúztatni hívta össze baráti körét egy tehetős vállakozó.Háza mesés.Holmikat már csak nagyritkán vásárolt,mert nem is férne,meg  ért a minőséghez,régiségekhez.Ezzel a műgonddal gyűjtötte barátait is.Értékes embereket,akik szeretik őt,mert nem szállt el,mint mások annyian…

 

 

A partyra szóló meghívás természetesen az ő házába szólt.Ilyen alkalmakkor hideg büfét rendelt.Értelmes megoldás,nem kerül többe,mintha a felesége gyilkolja magát a konyhában két napig.Pincéje eleve fel volt töltve,az italnemű nem jelentett gondot.Ez az ember gazdagon is szeretnivaló maradt.Nem vett fel „újgazdag” allűröket.Jókor volt,jó helyen.Innen származott a vagyona.Szüleitől tisztességet,neveltetést és iskoláztatást kapott.Megtanulta idejekorán,milyen a fizetést beosztani.Hálás volt nekik nagyon.Ezt a hálát azonban már csak egy ízléses,nem túl feltűnő,de azért veretes síremlékkel tudta kifejezni.A művészek,tanárok,műszaki értelmiségiek szívesen fogadták el meghívásait.

Itt egy-egy társas összejövetel nem merült ki olcsó viccek mesélésében.Nem kellett senkinek az agyagig leinni magát.Valahogy ez a ház sugallta is,hogy itt ezt nem lehet…Egy vendég szegte meg ezt az íratlan szabályt.Nem rótta fel neki senki,de kijózanodván rettentő elszégyellte magát.Hívták többször is azután,de valami ésszerű okkal mindig kimentette magát.Ilyen volt hát a hely és szelleme,ahol ezúttal is összegyülni vágytak a nevezetes alkalom okán.

Bár a szabad szellemben összehívott társaság jelentett egyfajta összetartozást,de nem jelentette azt,hogy csakis párosok,összeszokott párosok jöhettek.Így esett meg,hogy a tanárnő és a mérnök egyedül érkeztek.A házigazda régi,szinte gyerekkori ismerősei,mondhatni barátai mindketten.Nem akarta őket magukra hagyni,gondolataik között hánykolódni.Tudta,hogy mindkettejük élete most szünetet kér a bírótól.Magyarul elváltan és egyedül maradtak volna otthonukban.Jóakarat vezérelte,mikor őket is el akarta sodortatni,legalább egy estére a jókedvvel,a társasággal,a kedves forgataggal.Ilyen alkalmakkor harminc ember mindig összejött – néha több is.A vendégek szállingózni kezdtek már nyolc felé.Otthonosan mozogtak a jól ismert falak között.A figyelmes házigazda poharat nyomott a kezükbe.Onnantól már mindenki magáról gondoskodott,az első gesztust azonban mindenki,minden ilyen alkalommal megkapta.Ki nem mondott jelentése:-Szívesen látlak,érezd itthon magad,szeretettel fogadtalak.-

Utána már nem ugrándozott senki.Mindenki újra töltötte a poharat és ez így volt otthonos.A két magányos lélek nagyon jól érezte magát.Üdítően hatott a csoportokba verődött sok ember.Mindenütt vitatkoztak valamin,ami fontos volt,amiről érdemes volt szót váltani.Egyszerre csak egymás mellett találták magukat.A nő egy kanapéra ült és elmélyülten nézett egy kedves olajképet,amikor a férfi engedélyt kért a mellételepedésre.A szavak elindultak,s talán az oldott,kellemes légkör adta,görögtek egymás után,folyamatosan,mint a damilról leszakadt gyöngyök.Óhatatlanul szó került helyzetükről,s a megoldatlanság,az emésztetlenül bennük maradt friss bánat egyre több közös vonást fedett föl.A férfi – talán foglalkozásából időnként kirándulásnak szánva –komoly érdeklődést mutatott az irodalom iránt.Pillanatok alatt fedeztek fel közösen kedves műveket,megszívlelendő sorokat,útmutató gondolatokat.

Teljesen elszigetelődtek a kiváló hangulatban lévő társaságtól.Képtelenek voltak feladni a beszédfolyamot.Annyira kellett már a közös hang,a bizalmas szó,hogy nem tudtak elszakadni egymástól és a mondanivaló áradásától.A többiek nem is figyeltek rájuk.Itt volt annyira össztartó a csapat,hogy vizslatás,későbbi”kibeszélés” teljesen ismeretlen fogalomnak számított.Nagy dolog ez,hiszen legtöbb helyen az attrakció másnap kezdődik,amikor álbarátnők álkedveséggel egymás iránt vérig szapulják a harmadik,negyedik,ikszedik ruháját,magatartását.Ide nem gusztustalan jellemű emberek jártak.Simán szórakozni vágyó,rendes,tisztességes emberek.Tudom.Ritka.Itt egyszerűen így volt.A többiek fesztelenül szórakoztak.Eme kettő pedig létrehozott egy szigetet.

A két szigetlakó egyre mélyebben merült el a másik gondolatiságának kellemes,langyos fürdőjében.Elérkezett az éjfél.Nagy hejehujával éltették az újévet,majd tánc következett.Ebbe végre ők is beneveztek.Mint tudjuk,a tánc   az a fajta testbeszéd,ami néha sokkal többet tud jelenteni,mint bármiféle egyéb érintkezés.A melegségre vágyó ember számára veszélyes mutatvány.A zene eleve állapotba hoz,ehhez társul egy kellemes partner kellemes közelsége.

Csábító és varázslatos.Buktatója,hogy a varázslat végkifejletét előre nem tudja megjósolni senki.Még egy látnok sem.Kétféle baj lehet.Az egyik – és ez a kisebb,kellemetlen a közelség,sikertelen,összhang nélküli az egész,tehát felejthető.Ez a fajta találkozás nem hagy sebeket.Feloldozás,ha a szám végén udvariasan le lehet tenni egymást.A  veszélyesebb,ha minden stimmel.Mozgás,illat,rokonszenv.Akkor jöhet létre egy hamis látszat.Aki lelkileg egészséges,feldolgozza,mint kellemes emléket.Pont.Aki viszont pillanatnyilag kifosztot,mint egy előadás utáni ruhatár,annak prognosztizálható a hamis illúzió,aminek kialalkulásáért senki nem hibáztatható.A mi két árvánk az egész hátralévő estét végigtáncolta.Csak együtt,csak egymással.Arra a pár órára tovatűnt minden kudarc,amnéziába esett a való élet.Ketten léteztek csupán.

Hajnalodott,mikor a varázslat véget ért.Búcsúzkodott és oszlott a csapat.

Adódott,hogy a férfi hazakísérje a nőt.Egy hajnali séta igazán üdítő ilyenkor az új év kezdetén.

 

Ballagdálva a nő lakása felé,talán a hideg,talán a fizikai távolság okán elmúlt a varázslat.Mindketten,szinte egyszerre gondoltak a holnapra,meg az azt követő napra.Gondoltak a rengeteg,még megoldásra váró feladatra,s arra,hogy mindez sajnos az „idegenre” már nem tartozik.-Szép este volt,magának köszönöm.-búcsúzott az asszony.A férfi kezet csókolt. – Valóban,páratlanul szépre sikeredett,pedig nem bíztam benne,nem is akartam eljönni,Botorság lett volna.Köszönöm és nem felejtem el.- Megvárta,míg a nő után becsapódott a bejárati ajtó.Beleteszem az emlékkönyvembe,gondolta a kívülmaradt,s egy falatnyi keserű ízt érzett.Tudta,hogy egy szép estével nem oldódik meg egy egész élet.Kár,hogy nem ilyen egyszerű,zárta le magában és elindult egyedül a ködös,mostmár kellemetlenül hideg hajnalban hazafelé.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man