Én leszek…

 

 

 

 

Énekelte soha nem ismételhető,mélyről fakadó isteni adottságokkal megáldott énekesnőnk.Hangja,bár most ment el fiatalon,állandóan bent van a fülemben.

Lazán hagytuk éhenhalni.Később újra agyonsztároltuk – csak már hiába.

A művész is ember,sokszorosan is az.A szenvedést is hatványozottabban éli meg – és elmegy.

 

Elment ő is.Pont akkor,amikor már utánozhatatlan lett kialakult, zseniális hangkészlete.A zenét és a szöveget írták neki,mint szinte mindenkinek,de mit ér a mondanivaló,ha nem jelenítik meg.Odadobva önmagukat,akár az önpusztításig átélve.”Én leszek,ki rendbehozza majd az életed…”.Nagyon aktuális,mert tőlem szinte mindenki ezt kérte.Mint a gyerek,mikor kiesik a játékautó kereke.

- Tedd vissza,kérlek!!!- Én,amekkora marha szivem van,elhittem.Megpróbálkoztam újra és újra, a lehetetlennel.Bennem dübörög,hogy mindenkinek jár esély.Jár bizony,csak azt szoktam volt kifelejteni,hogy sem a Jóisten,sem pedig házfelügyelő nem vagyok.Nem áll módomban a lehetetlen.Amikor is a rosszul kódolt magatartásformák beépültek,nincs tovább.Mondhatom,mert tudom – sajnos.Csillan a lehetőség,kedves alany kaparja magából össze a megmaradt és élő,lélegző szépségeket.Akar.Ez látszik.Nála jobban senki nem akar ujjáéledni.Pusztán kifelejtődik,az emberi lény nem hervadt virág.Emezt jól meglocsoljuk,készen van.Virít,ahogy elő van írva.Csak a virágnak nem volt anyja,akitől félni kell.Például.

Nem kezdett elindulni olyan irányokba,ahová nem szabad.(Nem azért,mert nem tud menni.Azért,mert növényileg értelmesen van kódolva.)

Embereinknél,ahol már messzire lóg a madzag,nyomhatjuk a pozitív energiát.

Dalban szép,hogy…”én leszek”.Én ki merem jelenteni: senki nem lehet semmi a másik személyiségével szemben.Ami már berögződött,s ez a rögzített életminta nem jó,ott külsős tehetetlen.Ezek a segélykérések akkor jönnek,amikor már nincs mit tenni.Hányszor léptem bele a gödörbe,mert ÉN – tudom magamat.

Ebben a bizonyosságban dőrén hiszem,hogy van feloldozás,van megváltás.

Elindulok,mint egy gőzmozdony.Van is látszateredmény,sok.Aztán,ahogy a csoda fakulni kezd,megszokássá válik,hogy úgyis vagyok,kidugják fejüket a rossz beidegződések.Újra a régi személyiség jön elő.Mert már felnőtt emberen nem lehet segíteni.A gyereknél is csak utat lehet mutatni és okos szóval,tiszta modellel irányt éreztetni.Személyisége ugyan vele születik,de annyira még képlékeny,hogy némileg nevelhető.Alaptulajdonságokon ebben a korban sem tudunk változtatni.”Társadalomképessé” tehetjük – legfeljebb.Ez a busz felnőtt korban már elment.Itt nincs az az isten,hogy bármit javíthatunk,megmásíthatunk.Ha elviselhető – elfogadjuk.Ennyi lehetőségünk marad.Lehet,hogy szomorú,lehet,hogy vitára ad okot.Kitartok a tapasztaltak mellett:- nincs mód,nincs lehetőség.Amilyen irányba elindult,kis kanyarral ugyan,de arra fog továbbmenni.Ne reménykedjünk.Nem mi leszünk.

 

Én erről le is tettem.Amikor hasonló „tartózkodó kérelem” mutatkozik irányomba,bizony én finoman visszavonulok.Nem azért,mert kényelmes vagyok.Azért sem, mert önző lennék.Pusztán jóindulatom tapasztalt annyit,beleadtam sokszor apait-anyait.Én rámentem majdnem.Aki rászorult az erőmre,az meg visszacsúszott saját gödrinek mélyire.Imádom ezeket a dalokat.

Zenész is lennék,a fene egye meg,ezért kétszeresen élem meg.Mit számít a műfaj!Kétféle zene van: jó zene és rossz.Ami jó,az lehet sláger,lehet bármi.

Tehetséges ember tehetségesen nyúl az anyaghoz.Csoda születik.Teljes szívvel hallgatom hát:-„Én leszek,ki rendbe hozza majd az életed…”-.Egészen átélem,csak bocsánatot kérek,már nem hiszem el.Ugyanis tudom,hogy lehetetlen.Álmodozni viszont,hálisten,szabad.Elandalodni meg szinte kötelező,mert élni és hinni – azért csak kell…

 

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man