A golyvás nyúl

 

 

 

 

Most nem állatorvosi értekezés kerül itten papírra a jódhiányos víz káros fogyasztásának következményeiről. Az állattanba sem fogunk nagyon belemélyedni. Ez az attitűd számomra egy találóan megfogott férfitípust jelent.
Világ árvája, ország szerencsétlenje, mindenki Jánoskája, mint a mesében.
Keze tele eszközökkel, mindent meg tudna valósítani, amit akar. Karnyújtásnyira van előtte az élhető élet. Nem él a lehetőséggel. Kallódik, csapódik,hagyja magát kiröhögtetni, kihasználni, s ezenközben egészen jól érzi magát a bőrében.


Lénye annyira jóságos, hogy megviszket a keze jelölt hölgynek, hogy szinte azonnal jól kitoljon vele. Vonzza a leminősítést és a föntebb már egyszer említett teljeskörű kihasználást.
Szinte azonnal kicsippantja azt az alanyt, aki ezt ővele meg is fogja cselekedni. Ide rendes aszzonyember nem való, mert akkor nem lehet szenvedni. Okafogyottá válik a panaszkodás.
Az pedig ennek az alkatnak lételeme. Igazából ott van az eb elhantolva, hogy ő maga nagyon jól elvan.
Időnkénti csapódás, haverkodás, legyen mélyebb barátkozás ,vagy női hölgyekkel való ismerkedés, belefér.
Utána szeretne hazamenni – ha lenne hová – és elképzelhető ,hogy akár komoly alkotói tevékenység is kikerülne a keze alól a biztos nyugalomban. Nyuszi ezt az állapotot vagy nem ismeri fel, vagy mire felismerte, már a megvalósítás leghalványabb lehetőségét is eljátszotta. Mire eszmél, addigra fülig ül kölcsönök halmazában, mik legálisak és visszafizethetőek, csak akivel ebbe a nem egy-két órás vállalkozásba belefogott, az nem hozzávaló. Ilyen körülmények között természetes, hogy emberi módon közlekedni egymással – legalábbis - lehetetlen. Nem azért ,mert a másik fél feltétlenül a bazsalikus sárkány és a gonosz boszorkány egyetlen személyen belül. Nincs annak a szerencsétlen asszonynak semmi baja. A kapcsolatnak van baja. Halálos betegsége. Nem egymáshoz valók. Így lesz süketek párbeszéde ,egy fedél alatti hidegháború, szomorú vasárnap és társai az egész együttélésből.
Lett volna idő felismerni az össze nem illő
Tulajdonságokat .Ehelyett tologattuk a drága időt, mint figurákat a sakktáblán .Addig tologattunk, míg létre nem jött az a torzszülött, melynek hétköznapi neve: rossz házasság. Természetesen föl is lehetne ám azt bontani ugye. Sőtleg igen kulturált körülmények közepette.
Eladni a nagy fényest, venni belőle két kis fénytelenebbet. Visszaadni az adósságot. Ígyen lenne mód mindkét félnek újrakezdésre, emberi mivoltuk visszaszerzésére.
Én, mint bikkfafejű, szabolcsi paraszt, nem tudom felfogni, mitől jobb az, hogy hátsó felet egymásnak fordítva útálkozzuk végig a hátralévőt?
Erre, sajnos én nem tudok ésszerű magyarázatot. Ha édes asszony ragaszkodik a biztos rosszhoz, mint a bojtorgyán, lefejtve a lehetetlen helyzetről megesküszöm, hogy rááll a talpára. Netán még konzumálható, kedves nőszemély is válhat belőle, ha találkozik a nagy varázslóval. A nagy varázsló természetesen nem személyesen Óz lesz. Lesz pedig ő szürke kishivatalnok, például, aki imádja, dédelgeti, szeretetének összes mutatójával körülveszi a már pokolból szabadultat. Szeretetre viszontszeretés szokott a válasz lenni.
Az elsavanyodott hidegháborús elkínzott, útálkozós arcocskája kiszínesedik. Kelleme, külleme pozitívan megváltozik, nem lesz több oka ellenállni. A felhőnyaló mellett kénytelen. De említett kishivatolnokunk mellett ő a fény az éjszakában. Ettől minden asszonyszemély megszépül és ujjáéled, mint locsolt virág. Felhőnyaló meg nyalhatná a felhőt gond és akadály nélkül. Magát továbbra is simán ellátná, mert az eseti felállásban, már csak „akaratból” sem vasalnak ki rá egy inget. Magam ezt erkölcsileg soha nem tenném meg, ha helyettem fizetik havonta a palotát. De magam az én vagyok, tehát nem vagyok felhatalmazva arra, hogy ítélkezzek, vagy akár tanáccsal erőltessem felnőtt emberek kifejlett búráját.
Ahogyan én ezt levezettem, színtiszta lúlogikával, rá is jöttem közben az okosságra. Lehet, hogy ez az állapot direkt KELL az ilyen embernek? Lehet, hogy fél a sötétben, mint a gyermek, akinek idejében nem mutatták meg este a lakás összes sarkát:-Látod, szivem, nincs mitől félni, mert a falakon kívül itt aztán semmi sincs.- Én ezt a módszert háromszor játszottam végig. Nem kellett mégegyszer megcsinálni egyik esetben sem. Megértődött azonnal ,nem félt többet senki, vigyorogva kotort az ágyába, ahol a meleg takaró és a puszi biztonságában úgy húzta a lóbőrt, ahogyan csak illett. Az elemezgetett felnőttkori összeférhetetlenség esetében bizony minden hiányzik. Nincs ésszerű magyarázat, nincs puszi, nincs meleg takaró – közös semmiképp. Ígyen asszonyunk őrlődik, közben gonoszkodik, mert valamivel fogvatartását meg kell torolni. Felhőnyaló önmagát már felszabadította. Oda jár, ahová akar. Teszi ezt bizonyos keretek között, de nem a jó ízlés határain belül. Kicsit féleget, mit fog otthon kapni, de az adu ász mégis néla van: ő fizet. Ha a fejem leszakad, akkor se fogom megérteni soha, mi a frászért elégszenek meg emberek elrontott, félresiklott, eleve halálraítélt kapcsolatok mesterséges életben tartásával.
A húsz év szigorított is jobb, mert onnan lehet szabadulni,jó magaviselettel hamarabb is. Sőt KELL szabadulni, mert állami kenyeret nem zabálunk luxusból, ha már kitelt az esztendő.


Téphetem a szájamat napestig. A lelki jódhiányon én nem tudok segíteni. Lélekorvos talán igen, de oda ez a fajta nem megy, mivel meggyőződése, hogy teljesen egészséges. Szegény emberiség! Ha belegondolok a meleg családi fészek összetartó erejébe ,kellemetes légkörét megidézem, akkor jódhiányos embertársaimat jól valagon billenteném: -Kelj már fel a földről, isten kis állatkája ,hiszen nincs több életed ,csak ez az egyetlen egy! Ne játszadozzál,mint gyermek a gyufával, mert nem biztos, hogy tűzoltó a falszomszédod! – Sajnos az Állami Valagonrúgó Hatóság nem én vagyok, sőt ez az intézmény nem is létezik. Ezeknek az életölőknek a saját hajuknál fogva kellene magukat kihúzni életük langyos pocsolyájából.
Sok sikert hozzá, de őszintén!

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man