Ólomsúlyú fagyöngyök

 

 

 

 

A kislány tíz évesen már bölcsebb volt sok negyvenesnél.Náluk nagyon keményen mérte a sors…A szülők mindketten szívesebben látogattak egy bizonyos „szaküzletet”,mintsem azzal törődjenek,mi van a négy gyerekkel.

 

A három fiú már elég nagy volt ahhoz,hogy észbe kapván hamar kereket oldjon az édes otthonból.Egyikük önálló lett és már dolgozott.Kiváló pédát szolgáltatva arra,hogyan útálja meg a gyerek a szülő minősíthetetlen magatartását.Magával vitte a középsőt,aki még tanult.Így ők ketten elvoltak.A harmadikat egyik nagynéni vette magához,lévén gyermektelen.Ezeknek az életmódjától felfordult a gyomra,de segítő szándéka egyik kudarcból a másikba esett.Rajtuk már csak a kapa főd segít-gondolta,sajnos helyesen.A kislány velük maradt.A többiek távoztával nem lehetne mondani,hogy záporoztak volna a szülői könnyek.Nagyobb volt a megkönnyebbült sóhaj – letudtuk.Az egyedüli szenvedő alany az ártatlan baba maradt.Szép volt,mint egy angyal,de ez rajta nem segített.Évszakfüggően volt kihasználva már hatéves korától.A józan alkoholista ész (nem képzavar) jól kigondolta,hogy legyen ibolya,vagy fagyöngy,ennek az arcocskának senki nem tud ellenállni.A kislány szigorúan be volt fenyítve a napi kvótát illetően,amit azonnal a „fogyasztás helyszínére kellett fuvaroznia.Ha teljesítette,mehetett,amerre látott.Eszik-e,mit vesz föl,jár-e rendesen iskolába?Kit érdekelt ilyen apróságok sora? Jelentem,járt,jelentem,adott magára,jelentem az ebéd befizetését is kieszközöltette a tanító nénivel,akinek a látogatása után nem lehetett kétséges,hogy azonnal állami gondozás…ha.Ezt nem akarták semmiképp.No nem kell a szívnek itt nyomban megszakadni.Pusztán az állandó mellékkeresetet féltették a jó szülők.Karácsony előtt kinn ette a hideg, fagyöngyeivel együtt.Az alapanyagot a piacról szerezte be,adtak szívesen a hulladékanyagból.Otthon szorgalmasan megkötötte a csokrokat és már kint is volt az utcán.Téli szünetben még keményebb volt a követelmény.Senki nem tudta megtagadni az árva,fagyos lélektől a szerény ötvenest.Apró,fehérhajú néni ballagott arra,kis szatyorkával.

- Mit csinálsz te itt,édes lelkem.Elfagysz itt álltó helyedben?-kérdezte kedvesen.

-Nekem dolgoznom kell,néni,mert baj lesz!- ezután hosszas diskurzus kezdődött.Úgy általában – mindenről.-Most mennyit kell leadnod,szivem?-

- Ötszáz alatt nem szabadulok.- hangzott a szívettépően öreges válasz.

- Akkor add oda,megvárlak és menjünk!-kikaparta az ötszázast a néni.

Akkor már mehettek is.A néni pici lakásában meleg volt,fenyőillat,kakaó és szeretet.A kislány felmelegedett és megnyugodott.Ma már őt senki nem fogja keresni.Jóságoséknak csak arra telik,hogy bemotoszkálják a kulcsot a zárba és ruhástól a vetetlen ágyra dőljenek.

 

Ők ketten a későbbiek során nagyon sokat találkoztak.A néni vette a fáradságot és bement az iskolába is.Elősorolt mindent.Jelenleg a dolgok intézése folyamatban van.Mivel már nem nagyon kicsi a gyerek,s mivel a szülők alkalmatlanok a nevelésre,a néni a felügyeletet megkaphatja.Hetven évesen még nem áll a sír szélén,egészsége töretlen.Ez az eljárás meg nem is olyan macerás,mint az örökbefogadás,de itt azt nem is akarta senki.A dolgok állásából úgy néz ki,rövidesen végleg együtt maradhatnak,s akkor véget ér egy kemény stációkkal kirakott keresztút járása egy ártatlan lény számára.A Jóság sose hal meg,a Szeretet örök.A Jézuska pedig alakot változtat mindig.Ha kell öreg néni,ha kell,hatalmas ,erős ember,aki megvédi a gyengébbet.Leginkább a szeretet és a fény akarna ő lenni,csak mi emberek ezt már alaposan elrontottuk.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man