BONI
BONI FEKETE VIZSLA VOLT. PONT ILYEN, CSAK SZUROK FEKETE. BECSÜLETES NEVE BONIFÁCKÉNT HANGZOTT. Ő VOLT A NAPSUGARA EGY NYUGDÍJAS HÁZASPÁRNAK.
AZÉRT MÚLT IDŐ, MERT BONI EGY FÉL ÉVE NINCS TÖBBÉ.
Nagyon érdekesen alakult az ő hármuk „ családi élete”. Sanyi bácsi és Magdika, mint fönt már említettem volt, nyugdíjas házaspár. Gyermekük ugyanúgy a lehetőségek után ment, mint az enyémek. Sikeres, de rohadt messze van. A telefon bizony őhelyette igen kevéske. De úgy vagyunk vele, boldoguljanak…
Sanyi bácsinak valahogy minden jól sikerül. Egyszer szólt neki egy barátja (tenyésztő egyébként), hogy az alomból az egyik kölyök nem lesz jó. Tiszta fekete. Atyánk ezen szemet sem csodálkozott.
Karjába vette a kis majmot. Ki sem engedte – úgy 14 évig, azt hiszem – míg a halál el nem választotta őket. Ez viszont szó szerint értendő.
Boni haláláig.
Mi is úgy keveredtünk beszélő viszonyba – kb. 50 év szomszédság után. Boni felettébb érdeklődött irántam. „Apja” az utcát seperte. Le is teremtette, hogy nem ismerkedünk, ebadta! De Boni azt hallott meg, amit akart. Így mi, felnőttek is tisztáztuk a paramétereket és lettünk nagyon jó barátok. Magdi, a feleség, olyan, mint egy nipp. Méreteit és finomságát tekintve egyaránt. Sanyi meg szép ember, a maga 70 meg még valamennyijével és rettentő csavaros eszű, dől belőle a humor. Kedvenc mondását: - Miegymás marhaság…- ha nem akar mindent fölsorolni, rettentő díjazom. Amikor előfordultam náluk, KUKI, mert számtalan neve volt „őfelségének”, azonnal az ölembe akart ülni.
Ekkora, barom nagy, csupa izom jószág alatt azért megnyekkentem volna. Akkor jött mindig a számtalan figyelmeztetés a jó magaviseletre.
Eredménye…szóval, ha erélyesebben rászóltak, halálosan megsértődött és elment a helyére. Ez maga volt a vég. De elég volt egy hívó szó.
Tovatűntek a sértődött ráncok a nemes homlokról és BONI viháncolt, mint egy rossz kölyök. A palacsintás történet külön a kedvenceimhez tartozik. Amikor Magdika palacsintát sütött, az első BONIÉ volt, naná, hogy…Aztán megsült még pár darab. BONI meg teljes kétségbe esésben rángatta Magdi szoknyáját, gyere be Apához. Míg kiderült, hogy Sanyi nem is szólt, addigra a palacsinta „ ellopódott”. Mert egy vadászeb jobban szeret „szerezni”, mint kapni.
Ezek, persze az én emlékeim csupán, mesélni a teljesség igényével csak a két, szomorú vesztes tudna. Idősebb korban egy szerető, kedves állat megváltás. Törődni kell vele, bohókás, kedves társaság és nagyon, de nagyon lehet szeretni! Nem gyerekpótló ő, dehogy… ő kutya, aki szeret és szeretve akar lenni, mindenáron örökké.
Isten veled, drága kis barátom! Nem vagyok szomorú, mert a lelkemmel tudom, hogy van – kell lennie – egy másik világnak, ahol a játékosság, a jóság és a szeretet tovább él, mindörökké.
Nem kutatjuk, milyen, csak a szívünk tudja, hogy jó.
Remélem sokat van együtt mindaz a sok szeretet, ami belőletek, utánatok mivelünk idelent itt maradt.
ISTEN VELED – EGYELŐRE,
MI NEM FELEJTÜNK – SOHA!
(A „lélek” akkor is lélek, ha állatban tanyázik. Sokan elgondolkodhatnának, jó alaposan, mire volt képes lélekben Boni és mire képesek – emberként – ők…)
<< Főoldal
2005 Minden jog fenntartva thao & fly man