Addiktológia

 

 

 

 

Nem kell megijedni,nem sült el a fejem.Láttam kiírva kórházban.Azt jelenti,rohadt alkoholista,dögölj meg.Komolyra fordítva a szót,az addikció talán függőség,s az ettől való megszabadítást próbálják ezeken az osztályokon.

Új dolog ez még nagyon.Régi imádott szomszédom,aki a Csapó utcán a babakocsitól az anyahajóig mindent megcsinált nekem,azt mondta:

-Tudod,drága gyermekem,én egy évben négyszer berugok,mint az állat,akkor nincs megállás,utálom a bor szagát is mégis meg kell inni.Minden bemegy,ahova nem kéne,de hát micsináljunk?Akkor a jányom bevisz a kórházba.Ott vagyok három hétig,oszt jóvan.- Elmondanám,hogy ezen ominózus alkalmakat kivéve atyai jóbarátom úgy öltözik,mint egy angol úr és fogkefével sötétbordóra festi a haját,mert az fiatalít.Nyugdíjas,ő vásárol be a piacon a lányáéknak és biciklivel jár.Elmesélte,hogy a régi elvonón sportokádás folyt vödörbe.Ital,hozzá gyógyszer,hányhatsz.Nem volt célravezető,csak jól megkínozták a beteget,utána első útja a kocsmáig vezetett.Erre az ijedtségre be kell rúgni,mint a vett szamár.

 

 

Szomorú téma ez,annyira szomorú,hogy másképpen nem bírtam volna belekezdeni.A szenvedélyek csoportjához felzárkózott a drog és a játékgép is.

Gyakorlatilag menthetetlenek,hiába próbálnak pozitív előjelű statisztikákat kipréselni,veszett ügy.A kábítósok szifonba habszifon patront csavarnak.Ez is egyfajta jóféle szippantás,nem nézi senki,van-e benne víz.A drogelvonóról olvastam egy kimerítő cikket.Onnan tudom,hogy az anyagost utálja a mákteás,nem volna szabad őket összeereszteni.A máktea értemiségi szenvedély.

Úgy dobálja ki a fogait tőle az egyetemet végzett kábulandusz,hogy harminc éves korára barlangüres szájjal dícséri az istent,ha ez neki egyáltalán az eszébe jut.A másik képtelenség a játékgép,ami bevallottan nem gyógyítható.Személyes jóbarátom,kitűnő,tehetséges ember egy autó árát nyerte össze.Már épp telefonálni akart haza,hogy édes asszony vigye haza.Aztán gondolt mégegyet,két körben odalett az egész.Adósságot adóssággal foltoz.Rohan,dolgozik,kesereg,csak egyáltalán nem él.Pedáns és rendes,villámgyors agya viszont csak és kizárólag a panaszáradaté.Ebből az ember arra következtet,hogy a barátság okán kölcsön kéne adni.Nem adok,ha volna se adnék,mert a kp vörös posztó.Azt már lehet vinni.

Alkoholból gyógyulást láttam.Ahhoz nagy szerencse kell,kitartó háttér és úgyhiszem az az orrabukós vallásosság.Ezekben az esetekben az a szomorú,hogy az x mennyiségű agysejtből maradt még bőven,ennek ellenére nem lesz az illető reszocializálható.(Hű,de rohadt okosat mondtam).Magyarul,összeférhetetlen,mint állat.Utcán elbeszélgethetsz vele két mondatot,de hosszadalmasabb miegymásra ne vállalkozz,mert türelem,az kifújt.

Megmaradnak ugyanis a régi lét alatti lét beidegződései,amikor kerti pad,pince,háromhetes ing nem számított.Az üveg lebegett szem előtt,semmi más.Ez persze nem így kezdődik.A „jóbarátok” előtt lehet Jamest játszani.

Elmegyünk még ide,megiszunk még ezt meg azt.Gyorsan ledöntünk egy-két

pillamarit.Mert eleinte jódarabig még tudunk dönteni.Aztán a döntőke lassan,

de teljes biztonsággal lekonyul,de ez gazdáját már réges régen nem érdekli.

Annyira fontossá válik az egyre elképesztőbb mennyiség,hogy ott másnak nem marad hely.Ha nagyon sokáig műveli az immár alkoholistának tisztelhető állam-

polgár a sűrű könyökhajlítást szájirányba,eljuthat egy olyan fázisig,amikor attól is kikészül,ha ránéz.Ilyenkor a májak már ezres skálán mozognak.

Én el vagyok keseredve.A szembe sarkunkon áll egy csehó.Most újítják fel.

Péntekenként 14 évestől,jól látják,de van fiatalabb is,látogatják a fiatalok és az ablakom alatt ájulnak el.Hívtam én már mentőt.Hívtam rendőt is,az meg nem tud mit csinálni.Arrébb megy a srác,rendőrautó el,jön vissza.Amerikából tudjuk a szesztilalom hülyeség.Aranybányává válik a bolt néhány mocsokláda kezén.

A szociális ivó (ilyen vagyok én is) bevág este egy koporsó sertést,ha nagyon

kiagyult.Lefordítom:-ha elfáradtam,felbontok egy doboz sört és gallér mögé vele.Ez egy korsó sörnek felel meg (csak a koporsó sertés sokkal jobb).

Igazi szociális ivó egyébként akkor lennék,ha még néhány felest is utánahajítva berúgnék,mint a vadmalac.Ez ugyanis – alkalmanként- állítólag belefér.

Sajnos sem megerősíteni sem megcáfolni a hírt nem tudom,mert a röviditalnak nevezett moslék bármelyik fajtájától úgy okádok,hogy a lakodalmas eb vérkönnyeket sír az irígységtől.Így a nyamvadt kis sörömmel mehetek az antiszociálisok táborába,de nekem ott jó.(Mármint italilag).A Csibével pezsgőt is szoktunk inni,ne felejtsem el,úgyhogy ne hazudozzak itten.

 

Ezzel a kis gondolatébresztővel nem szórakoztatni akartam.Mikor az utcán meglátok egy ilyen képződményt(mert az állatokat ne sértsük meg),mindig az jut eszembe,jóisten ez sajnos haza fog menni!Ettől lesz a gyerek idegbajos,az asszony agyonvert,vagy halott,ettől nincs kaja,nincs fűtés,nincs iskolafüzet.

Ez az egész családnak a halál előszobája.Ha meg lehet tőle szabadulni,a parkok éke lesz.Mint ahogy egyik esti sétánk alkalmával láttuk,bokor alá dolgozott az egyik érintett.Adott a tisztaságnak is,mert egy teljes zakóval törölte ki.Kolléga úr elkésve jött a kocsmából,s elmenvén mellette,megsimogatta a fejét:-Jóvan,egyem meg a szived.- Azzal ment is tovább.Nem vagyok biztos benne,hogy a gyereke fejét,ha volt valaha egyáltalán,megsimogatta már életében,mondjuk egyszer.Össznépi tragédia ez,nem tudom,mikor,hogyan oldódik meg.Annyit tudok,hogy a milliárdos felajánlásokból Afrikában a kis nyomorultnak egy maréknyi kása jut.Vesszek meg,ha tudom,hol lopják el.

Itt is vannak mindenféleségek.Az atyák,meg az önkéntesek dolgoznak,megfe-

szülnek.Ilyen pénzalapból viszont lett már sokminden,de igen kevés hajléktalan alkoholista fürdött meg belőle.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man