Vigasztaló

 

 

 

Szomorú vagy testvérem, jó barátom, most azt érzed: minden ellened összeesküdött. Súlyos gondjaid,kétségeid vannak. Ezek most csakis neked gondok és neked súlyosak,mert valójában nem akkora nagyok. Mi valami fura micsoda vagyunk egymásnak. Nyújtsd a kezed, vigasztalódj meg itt. S úgy,ahogy egyszer,némán egymásnak ígértük: szívjunk el együtt egy piszok cigit.

 

Mi már oly régen tudjuk egymást,s valljuk ki „csak neked” éppen ,ami fáj.

Nem tudjuk,honnan jött ez,de nagyon megbecsüljük,féltjük.Ilyen csak az igaz embereknek jár.Egyőnk se mocskos,se te,se én,nemigen hazudunk soha.

Emiatt érdemeltük ki,hogy mienk legyen ez a Weöres-féle „éjszakai csoda”.

Azon már túlvagyunk mi régen,hogy a gondolat cigányútra futna.Tudjuk helyünk,s hogyan van dolgainknak sorja. Nincs félreértés,fantázia gyártás.

Te te vagy én maradok én.De ez a külön-egybe mégis olyan csodás,mint egy költemény.Nem nyávogunk,mint szerelmes kandur,mert ahhoz ennek végképp nincs köze.Oly tisztán elhatárolódik köztünk az összetartozás milyenségének jellege.Tedd le hát most a nyomasztó gondot.A távolból – bizton érzem – tudod,fogom a kezed. Nem hagylak kétség- martalékul esni.Hagyd már a fenébe a búskomorság: SEMMI.Ülj le velem,felejts el mindent.Meghívom,megidézem a messziből az inkát kicsit.Gyere,búba esett barátom és szívjunk el végre egy piszok cigit!Emlékszel,mikor annyira ki voltam a sötéttől,a sok egyedülléttől,az emberi piszokság súlya nyomott.Ott álltam védtelenül,s hopp,megjelentél,levelet is küldtél,jó nagyot.Benne szidást a fejemre,hogy fölkelni,te beste és írni,írni,mert azt akarom!Én,mint akit hipnotizáltak mentem a fonálon,az elém idézett nagy akaraton.Ha én követtelek téged,teneked is hinned kell NEKEM.

Magától nem oldódik a görcs,oldani kell,lehazudni felhőt az égről,álmodni napot rá,ha az kell,beszélni velem.Megérteni,hogy jó,amit javaslok,nem kételkedni,mint távozni készülő félhalott.Most sok lett,eleged van kiborult a bili.

Na,látod itt az ideje: most kell nekünk az a szál piszok cigi!Most én is rágyújtottam éppen,de ez most magányos és a füst neked nem segít.

Szeretném,ha úgy lenne sorja,hogy a varázsfüst kettőnket beterít.Gyújtódat tiszteletbe tartom,mint te is az enyimet.Sima testét tenyérben forgatva  a gondolat is pörgősebben mehet.Megtaláltam – emlékszel?Miért utálod te is,ha helyetted gyújtanak?Mert az egésznek szertartása vész el,ha bambán félszegen odahajolva vész el a szent pillanat.Elgondolkodva forgatjuk a szálat,majd mikor itt a pillanat,saját tüzet saját gyújtóból varázsolunk e kerek ég alatt.Látod,mennyi közös titkunk van,mennyi minket őriző kedves szépség!

Érdemes neked a bánatba,kétségbe esni be? Én azt mondom,hagyd a frászba,megvan,fojtsuk a nyavalyát bele egy piszok cigibe! Félreértés ne essék,ez nem a dohányosok himnusza.Ami itt le van írva ,nagyon is megfontolt,ritka és fontos pótcselekvés-csoda.Nem láncdohányos rágás,nem ostoba kórság mégostobábban előidézett hona.Ez a ritka okos varázsló füstnek fölszentelt,ritka temploma.Benne az inka,s a maya varázsló,benne a hitem,bizalmam,hogy jobb lesz.Egyszer minden könnyebbnek tűnik.

Ne ereszd el magad,röhögj egy jóízűt végre velem és végre már szívjuk el azt a piszok cigit!

 

(Legjobb jóbarátomnak.)

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man