Tudod,drága…

 

A levél egy furcsa szerkezet. Megfoghatod és el is tépheted. Azt teszel vele,amit akarsz. Ha jószándékú önvédelemből nem akarod a tartalmát megismerni,ezért nem kárhoztathat téged és nem is tudhatja meg senki.

 

Marokba fogni,egyetlen szorítás csupán. Volt, nincs s a halott szavak sem reklamálnak igazán. Nem folynak ki az ujjaid között a szeretet ártatlan betűi.

Tudomásul kell venniük,hogy címzettjüket üzenetük most egyáltalán nem érdekli. Nem érdekli, mert önvédelemből nem akarja, hogy átfollyon az elküldött szeretet. Beburkolózni a csendbe,némaságba,tudom…tudom,sokkal kényelmesebb. Minek a szívet kínpadra vonni,csak azért mert olyan szép,amit leírtak neked? Nyugalmad fontosabb,igazad van,mégiscsak dobd el ezt a levelet.

Mi lenne benne más,mint hiányod,vágyakozás szeretett lényed után?Bármilyen finoman,áttörten, árnyaltan írom,a mondanivalója üvölt a jelenléted után. Tagadjam? Fene tagadja! Csak leírom,most nem a szobát. Az ürességet,mit a selymesen kígyózó fények,a szavak töltenek telistele okosan és mégis annyira bután. A „ Cotton Club Singers ”-től van egy dalom. Véletlen nyomtam be a HIFI-t, s benyomult vidámságuk a fülembe nagyon.”Rád várok nyolctól fél hatig és aztán jó lesz hajnalig…”Én ugyan a talpamig zenész vagyok,de mindenevő. Ezek ezt nagyon odatették nekem. Elmondták, helyettem, én hogyan gondolom. El is játszottam a gondolaton. Várni,de tudni,hogy van időpont,fél hat. Akkor megérkezel,s ebbe belefakul az alkonyodó nap. Tényleg átölelsz,mert miért ne tennéd?Onnantól csakis neked adnám azt az estét. Biztos tudod,a bak szülöttnek napszaka az éj. Akkor talál magára,akkor él. Pont akkor látni tégedet,pont akkor varázsolni neked a már sokszor felsorolt mennyei szépeket .Nem kellenének versek,a költők szemérmesen nyugodni térnek. Hiszen beszél a kettőnkből áradó szelíd,sugárzó harmónia. Ide bizony ám nem kell az idegen szava. Atilka a lábát be nem tenné,olyan tapintatos. Talán Cohen szót kapna mégis,mert ő zenész. Mélyen zengő basszusa támasztaná alá,hogy most és itt ez a kettőnk temploma. Nem hallgatnánk tőle a halált,hanem a nőket dicsőítő „ Hallelujah ”-t,meg talán a „ Suzanne ” -t, mert azt nekem írta,akkor is,ha nem is tudta. Nevem héberül liliom. Ezt a liliomot neked átadom. Nagyon illatos,nagyon fehér,halálos virág!Ne aludj el a közelében,mert álmodban életednek esetleg örökre vége!De alvásról nincs szó, vigasztalásul felidézzük az egyetlent, Marianne-t, aki után Cohen múzsa nélkül maradt. Amíg ketten Hydro-n éltek,nagyon boldogan,akkor született ablakukból a „ Bird on the wire ”, madaraik a villanydróton,míg ő írta napi négy oldalát, s őket látta az ablakon át.Aztán ő is elhallgatna szépen,meg mi is. Szavak nélkül többet beszél a csend,mint az ostobák hiszik. Nézlek,betelik veled a szemem. Ezzel a boldogság teljes spektrumát elnyerem. Itt vagy velem,s veled én vagyok…

 

Dobd el,szívem,hidd el mindenkinek az lesz a jobb,ha eldobod…

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man