Távol tőled

 

 

 

Most,hogy a sűrű dolog tőlem elszólított,nem tagadom,nagyon árva vagyok.

Beszélni nem tudunk,el vagyunk zárva,csak a gondolatok ezrei kapnak tehozzád szárnyra. Tudom,elérnek,szótalan is jól megérted őket,s azt is tudom,hogy a nélükem-magány neked is kínosan és sötéten fáj.

 

 

Ezen most segíteni nem lehet.Némán küldöm el neked a szívemet.Kis bátortalan,gyűrött csomagot.A postás is kivinné szívesen.Megesne rajta az övé is,milyen kis szerencsétlen.Milyen hitehagyott és nagyon árva.Így kihajítva, ki a nagyvilágba. Te ezt nem akartad drágám.Szenvedésed guruló belső könnyeket sír.A távol nem számít ám,mind ideér.Ide a lábam elé.Furcsa anyaga van ennek a fájdalmas könnynek.Olyan,mint a higany.Guruló ezüst szemeit tenyerembe gyűjtöm.Különbség csak annyi – ez,amit így kapok,ártalmatlan.Nincs benne a halálos kipárolgás.Szeretet van benne,vágy és fájdalom.Egy bonbonierre mélyére elrakom.Ott görögnek csendben,jobbra-balra,mintha a te mozgásod hoznák szegények vissza.Még a könnyek is miértünk sírnak,félnek,fáznak.

Legyen már vége ennek az élő gyásznak.Nincs halott és nincsen koszorú.Mély repedésbe költözik a bú.Nagyon szeretném sok fáldalmadat,nyugtalanságodat.szerteszakadásodat meggátolni,a bajban két vállal neked feszülni.Nem lehet.Akadályozzák komor istenek.Nem a mienk,a jóságos,szelíd.Az inka füstje nem száll,nem segít.Itt neked kell valamit tenned.

Valami írtózatos akarással mozdítni sziklát,apasztani tengert.Te oly erős vagy.Tudom,magad lehetsz apály és dagály.Nem állhat utadba senki,semmi.

Sem gyűlölet,se ellenszenv,se halál.Mivel te látod a nyílegyenes utat.Végigjárod,ha minden ellenség beleszakad.Végig fogsz rajta menni.Hiába tüske és bokor.Megtépetten,kinyúlt fáradtan,félholtan de haza – hozzám kívánkozol. Golgotádat egyedül járod (mennyire cipelném fele keresztedet!)

Te tiltottad meg,hogy nem lehet.Az én keresztemet sem foghattad te sem.

Én rogytam bele a terhébe,te nem.Most a te sorod jön,de nekem végig kell ezt élni.Veled egy csöppet,csendben belehalni.De megrázol:- Nem emlékszel,parancs,élni fogunk! Ezt a tüske bozótot bírd el még,aztán végre szabadok vagyunk! – A parancs állandóan benn dobol fülemben,de könnyebb lenne teveled véresen együtt menetelnem.Nem engeded,megtiltottad.Egyszemélyes golgota.Tele sebekkel,véresen,megbántva,talán meg is alázva,de TEHOZZÁD térek majd haza. Annyira tiszteltelek mindig,szavad súlyos,mint az ólom,hozzá a kétség oda sem mer menni,eloldalog.Hiszek,hiszek míg élek.Teneked is hinned kell,bármennyire félek,bármennyire megszenvedem a te utadat,az én szavam is ólomnehéz marad.Lehet,hogy ebbe belehalsz,vagy csak a szíved hal bele.

De végig fogsz menni,efelől kétségem egy szemernyi se.Én várlak téged, mást hát nem tehetek.Fehér gyolcsokat előkészítek.Letörlöm a kínban ázott édes arcot.Letörlöm véres sebeid,bekenegetlek,bebugyolállak téged.Többé vesszőfutás mostmár el nem érhet.Ha hazajöttél,biztonságban vagy szivem.

Nemcsak a gyolcsokat, tisztán megőrzött lelkem is mind teköréd tekered.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man