Mostanában egyre- másra kapom a leveleket, melyek fölszólítanak ide, vagy oda állásra. Tovább megyek. Több ezer forintomba fájt, hogy telefonom titkos legyen. ( Anno emberrablók és gyilkosok nyomozati szakaszában szakfordítóként működtem közre – gondolom, érthető az óvatosságom…) Úgy látszik – nincs titok. Egy gépre mondott hang győzködi a fejemet arról, amiről ÉN MAGAM szeretnék dönteni. Legjobb belátásom szerint. Itt üzenem:  - Engem nem érdemes…

MÉG EL TUDOM DÖNTENI EGYEDÜL, MIT TALÁLNÉK OPTIMÁLISNAK.

TELJESÜLNI, PERSZE, NEM FOG…

Soha nem írtam még…

…. olyan levelet, melyet tudom, hogy senki nem szeret. Írtam olyat, amire nagyon vártak. Feledtek tőle bút és tanultak örömet. Szeretet és aggódás, sok furcsa csodálkozás állt a levelekben, s a tiszta érdeklődés – mi van veletek. Most meg kell írnom a súlyos valóságot, mely mind a kettőnk szívébe jól bemar. Nem tehetek mást, életem az igazság erejének megerősítése volt.

Nem tehetek meg olyat, mi elveimmel mélyen ütközik. Nem hajtok fejet esztelen parancs előtt, mely a bosszú örve alatt alázásom követeli.
Megéltem annyi szép és harcos évet. Ártalmára, nem hiszem, hogy lettem volna valakinek is.

Ne követelj meg soha olyat rajtam, mit a szívem maga nem teljesít.

Föl kellene adnom sok tiszta elvet. Esztelenségre igent bólintani. Sajnos, úgy raktak össze, kemény vagyok, igazságos, hamis hangra azonnal felkapom fejem. Nem lehet, hogy annyi tiszta év után én magyarázzam, mi fontos, s mi lényegtelen nekem. A percben, hogy a dolgoknak ára lesz, számomra elvész a hitele. Lelkemben, legmélyen kicsit aljasít.

Ne követelj meg soha olyat rajtam, mit a szívem maga nem teljesít.

Nem értem talmi értékét a szerzés zagyva kényszerének. Haladni jó, de mégtöbb, mégtöbb – végül is, hol ELÉG ? Ez engem megtántorít, félelemmel tölt el. Életem azt tanította – mi elég. Tegyen mindenki saját jussa szerint, mi erkölcsi rendjébe belefér. Ez sem támadás, csak kérdés, igazából nem is tudom, értelme van-e már, miért is íródik ez a levél?
Visszafájnak kedves, régi évek, amikor tanítottalak titeket. Elmaradtam, vagy a világ lett más? Sajnálom, nagyon, hogy nem tudok írni olyat, mi tovább lelkesít.

Ne követelj meg soha olyat rajtam, mit a szívem maga nem teljesít.

Megvásárolhatnám a koldult jövőt. Kikényszeríthetnék csikorgó mosolyt. Nem teszem, mert régen halva van, ha a szívnek nem a szív válaszol.
Szeretetem a régi. Nem felejtek. Megőrzök mindent és semmi se fáj.
Mint állókép, úgy maradtunk, várunk valami egyszerű csodát. Csodát, mely feloldja konok hallgatásunk, s talán egyszer, valaha a régi, megszokott szív tisztán visszatér. Sajnálom, kicsit fáj is, de tükörbe nézni még tiszta szemmel akarok. Idegenné vált hatalmak tiszta magam nem csúfolják meg. Még egy keresztet nem bírok. Isten áldását kérve rátok, tisztán, nyitott szívvel búcsúzom. Tegyétek jól a dolgotok, legyetek tisztán boldogok. Engem az idegen parancs határok közé szorít.

 

Ne követelj meg soha olyat rajtam, mit a szívem maga nem teljesít.
 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man