Meghatódok…

…elmosolyodok, bosszankodok, egybeszakítom az eget a földdel.
Nagyon ki tudsz borítani. Nagyon tudlak szeretni és védenélek minden elképzelhető módján a világnak. Valahol pontosan érzem tehetetlenségem határait, mégis. Olyan vagy, mint egy élő játékmaci.
Annak az az egyetlen előnye, hogy mindig csendben van. Te nem vagy csendben. Brummogsz és dorombolsz (pedig ilyet csak a macskák szoktak), belehajtod az ölembe a fejedet.

Ettől kék lesz az ég, mint a szemed, akkor is, mikor sötét felhők takarják el a napot. Aztán valamin megfordul minden. Akkor a napsütés is felhős borongássá változik. Ilyenkor nagyon fáj, mert tudom, hogy nem jó neked és ettől nekem sincs jó kedvem. De nem tehetek mást, mert elfogadtalak téged és ez nagy szó. Ezt a szót, adott szót nem lehet visszavonni, mint egy lejárt, kifizetett váltót. Ezt a szót mi soha nem stólával átfont kézzel fogjuk kimondani. Mi ezt már ki is mondtuk.
Ennek a szentsége, bár csak a templom lépcsőjén maradt a lelkünk, mint az ottfelejtett koldusok, sokkal veretesebb az „igazinál”. Nekünk van, aki vigyáz ránk. Nekünk van, aki utunkat eligazítja. Áll a hátunk mögé, mindig, akár kérjük, akár nem. Ő vezetett hozzám téged. Ezzel én nem élhetek vissza és NEKI nem mondhatok nemet, mert soha nem tettem ilyet. Ő megkért rá, hogy vigyázzak rád, történjék bármi. Erős vagy és hatalmas, mégis olyan, mint egy kisgyerek. Rakoncátlan, hisztis – ez nekem új, mert az enyémek ilyet soha nem tettek – de szelíd és kedves, mint egy falat kenyér. Ennyi ellentmondást látva biztosan sokan föltennék a kérdést – ha hagynám,- miért? Miért vagyok veled? Miért nevelgetlek, ápolgatom a lelkedet, miért felejtem el azonnal, ha bántottál.
Pedig a Bak-szülött nem felejt. Nem szól róla, csak egy életre megjegyzi, ha bántották. Neked azonnal elfelejtem, mert sokkal jobban szenvedsz utána, kibírhatatlan a tehetetlenséged, ahogy csinálnád vissza az elhangzottat. Csakhogy, amit egyszer kimondtunk, nem lehet visszavenni.
Ott marad a levegőben. Én meg elfújom. Tűnjön el, mert sokkal jobban szeretlek annál, hogy emlékeztesselek a hirtelenkedésedre és tovább bántsalak. Téged lehetetlen bántani. Annyira megvisel téged, hogy az maga a szenvedés, ha az ember csak a vergődésedet látja.

Minek írok én ilyen intimitásnak látszó momentumokról? Nem ok nélkül!
A temetőben sok olyan sírkövet láttam, mely alatt pihenők történetét jól ismerem. Mi mindent lehetett volna tenni, hogy ne jussanak oda, idejekorán, megbántottan, netán maguk is kívánva – legyen már vége.
A tapintat isteni adomány. A másik lelkére való ráhangolódást meg tanulni kell. Ha az enyémet most leosztályoznánk – hármas. Ez már nagyon jó jegy. Ez már belátás, igyekezet, idomulás. A vak szeretet a világon semmit nem ér. A látó szeretet tud lökni rajtunk. A látó szeretetnek van az olajág a kezében. A látó szeretet hozza a békét és a nyugalmat, amiért sokszor cefetül meg kell szenvedni. Itt nem lehet latolgatni – megéri, nem éri meg? Ha ez egyáltalán fölmerül, az nem szeretet, az nem tiszta. Bepiszkolódott. Nem lehet kimosni. Nem lehet jóvátenni, mert nem szeretet –számítás, vagy csak szimpla érzelmi vakság. Nem adnak hozzá még egy fehér botot sem. Nem ér semmit, nem vezet sehová.

Elvállallak, mert szeretlek – írtam utólag egy ma már rég odaát lévő embernek. Nyugalmamat az adja, hogy életében is elfogadtam, olyannak, amilyen volt, mert úgy kellett szeretni és én szerettem is.
Amennyire csak tőlem telt. Megőrizte a szívem. De a parancsát is!
Élj tovább, okod és jogod van szeretni! Megszívleltem, megfogadtam.
Nem kérdeztem, mikor jön el, meddig kell RÁ várni. Eljött és hozta a napfényt, hozta, ami az életéből elrongyolódott, hozta a megbántott szívét. Erre illik rátaposni? Lehet minden nap vasárnap? LEHET!!!

Ha mi azt csinálunk belőle. Lehet, ha a másikat egészben nyaláboljuk a szívünkre és nem kérdésekkel ostromolva csinálunk belőle kétségbe esetten bolygó, talaja vesztett Kékszakállút, aki békét, nyugalmat és szeretetet kért volna kérdések helyett. Ez nem azt jelenti, hogy minden megengedett és leölt bárányként vérünket csurgatva fogadjuk a legvadabb képtelenségeket is. Nem ezt jelenti. Csak elfogadni, befogadni megérteni és eldajkálni a nagy fájdalmakat. Óvatosan korlátozni a nem emberséges megnyilvánulásokat. Szeretni azért könnyű, mert nagyon nagyon nehéz.

Ha a szív IGAZ – kiállja!

2005. 11. 03.
 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man