Kérlek vigyél…

 

 
 
 
Sétálni,gyalogolni.Régen annyit tettem,ma valahogy visszafog a csend,s ez a kellemes és hasznos város-túra nekem valahogyan mégse megy.Kérlek,vigyél magaddal.Biztos nem esne nehezedre.Mi szeretünk együtt lenni.Biztos vagyok benne,az aszfalt,a kőlapok,az erdei út mind,mind szeretnének minket.
 
Tudod,az valahogy teljesen,de teljesen más.Megyünk, léptemre lépted válaszol.
Nem nézünk egymásra, csak ha valami nagyon fontos a mondanivalónk.
Nem is kellene semmi fontosat beszélni! Beszéltünk már mi annyi sokat…
Egyszerűen átfognád vállamat,s nem csodálkoznál,hogy a léptek ritmusa egybeillik.Én tudom,hogy régen volt már,mikor csak úgy,”hiába” mentél valahova.Tudod,céllal rohanni,autóba ülni,folyton pénzt keresni – nem olyan vidám.Inkább szomorú,mint a golgota.Csak itten a kereszt nem oly aránytalan és akkora.De vinni KELL.Te határoztad így.S ebben az őrült egyre – más rakásban elvesztetted a pillanat oktalan varázslatait.Úgy menni,hogy igazából nem mégy sehova.Csak aládsimul az út,mint egy kedves lehetőség – kilépni régi önmagadból. Fellélegezve csatangolni a semmibe.Tudod, nagyon szeretném,ha magaddal vinnél a nyári későesti csendbe.Nem járkálnak akkor már sokan.
Nincsen az utcán szinte ember.Ilyenkor jön el a csodavárók,s az okosak ideje.
Benzin,kiabálás,csörgés,fékcsikorgás mind mind megszűnik.Csak a levél susog.
A szellőt is csak érzed. Emiatt a puha csend miatt elszótlanodunk.Csak a ránk váró csodákra kutatunk.Amott egy görcsös fa ágait szelíden megbólintja felénk.
Emitt a sima aszfalt még oly meleg, hogy kínálkozását elfogadva én le is veszem könnyű lábbelimet. Kezemben lóbálom.A por nem piszok. Otthon percek alatt talpat csutakolok.Az semmi,de még messze nem tartunk ott.Megyünk egyre kijjebb,előttünk már a hársfasor.Ott keskeny téglák kínálják talpamat.Elfogadom halk invitálásukat,s engedem a szelíd simogatást.Kicsit le is ülhetünk egy teraszon. Szemben veled,mert az arcod egészében csak így láthatom.Kérünk sört,mert miért ne kérnénk? Rá is gyújtunk, ahogy ezt szoktuk,szertartásosan.
Nem a nikotin éhsége hajt minket, inkább a csendes matatás.
Elővesszük,megsodorjuk,szórakozottan forgatjuk a szálat,s a dobozt.Tüzet nem adsz,mert tudod,bármennyire ezt kívánná az udvariasság,ez nekem kényelmetlen, s ostoba dolog.Megtöri a pótcselekvés varázsát,ha kínlódva,félszegen odahajolok.Szeretem a gyújtó testét körbe körbe megjáratni a tenyeremben. Akkor érkezik el a tűz pillanata,amikor én érzem, ebbe belelépni számomra területsértés és ostoba. Te ezen mosolyogsz,de megérted az egész folyamat lényegét.Magad tudod legjobban,napközben,meg bármikor,amikor dolgom van,a cigi eszembe se jut.Kvázi – a meggyújtott szállal is terád „koccintok”,s körbevesz a varázsló titkos füstje,mely ilyenkor nagyon messziről száll hozzánk és pont ide.Ezért van hát ennek a pár szálnak is méltó üzenete.
Meg kell tanulni a gyötrő napot időnként kimetszeni.Átadni magad a jóleső örömnek – nem küldtek,magamtól megyek. Mert a „dolog” meg a rohanás nagy úr.Észre sem vesszük,s elvesztjük benne értékes-magunkat valahol.Ezt a tényt én már régen tetten értem,s nem hagyom magam a rohanás által megfélemlíteni.
Koránról tudom már,mikor jön a belső parancs:- Dolgod végeztével MOST megállj! – S ilyenkor bizony indulni kell.Ha nem tesszük, elközömbösödnek a szépséges estek.Aki nem tud járni,már régen tudja,mekkora nagyot vesztett.
A járóképes meg nem mond imát, hogy ez a jóság neki megadatott.Fotelba elnyúlni némán, mélázva gondokon tovább.Megoldásnak nagyon,de nagyon silány.Amikor az ember a legfáradtabb, összeesni volna kedve,akkor kell nyakába venni az utakat.A séta végével az otthon már vissza egy felfrissült,megváltozott embert később úgyis visszakap.
 
 
Ne pazarold hát el az életünket.Nem is gondolnád,mennyire rövid.Menjünk sétálni minden este,mert hiányától a varázslat eltűnik. Marad egy szomorú taposómalom.Ennek az urna a vége.Utána már lehet gondolkozni,hogy volt egyszer egy föld és ott volt rajt a béke. Csak elmentél mellette, hajtottad a semmit.Nem tudtad, hogy elveszítesz gyönyörű önmagadból valami megfoghatatlant,visszahozhatatlant,szépet.Én már tudom,s próbálom magyarázni neked.Kérlek,vigyél el sétálni engemet…

 

 

 

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man