Elbocsájtó

 

 

 

Szép emberi szóval megkérlek tégedet,váljunk el most szépen.Történetünk úgyis mesés marad mindenképpen.Ne piszkoljuk be hát az álmokat.Így minden szép,igaz és tökéletes marad.

 

Nem tartok előadást én neked semmiről se,hogy a dolgaidat így,vagy úgy fejezd be.Ne cselekedjél a megszokás és a szíved ellen.Ennek értelmében a hitem elvesztettem.Nem veszett ám el belőlünk semmi, csak be kell látni,hogy tovább kell most menni. Tudod sokszor van az,megesik ám olykor,hogy az ember   kósza vágyak táján elbarangol. Nagyon szép lehet a fölfedezetlen táj,hasít a tiszta levegő.Feltárul olyan panoráma,ami a valóságban el…nem érhető.Az ilyen szépet csendben el kell tenni.Megszokott kis sarkunkban magunkban megpihenni. Előszámlálni,hogy jaj,de szép,de jó volt. Aztán továbblépni,mert erre biz nincs más mód. El lehet képzelni a hosszú gyaloglást,társalgást,nevetést,időből kihullást. Amikor az ember azt gondolja, nincs más.Csak ma van és csak most:pont itt van a varázs! Ezt a varázslatot méltón megőrizni,s abba ,ami köznap szépen visszatérni.Keresztezik egymást sokszor olyan utak, mikre rámondható,majdnem egyfelé haladnak. De utána sajnos mindig ott a tábla.Egyiknek csak erre, másiknak csak arra.Talán egy pléhkrisztust még lehet találni.Az ő lába elé szépen letérdelni.Elmondani neki,ez is meg az hogy volt.Ő biztosan bólint,nem baj,gyerek,jó volt.Áldása így el fog örökké kísérni.A lehetetlent pedig nem szabad kísértni.Vissza kell hát térni a valóságba szépen.Elégedetten,hogy csodás kincset leltem.Nem bánat és könny kell hogy elkísérjen.A bizalom magadban: - Én ezt is elértem! – Megadatott sok sok szép szónak áldása,léleknek összhangja,kölcsönös varázsa.Itt jön ám elő az a bizonyos fiók.Belé szépen eltedd és véglegesen betold.Nem kell ezt a szépet többé elévenni.Az emlékek álmában elé kell idézni.De csak úgy a lélekben lejátszva,mint egy régi mozi rég elkopott vászna.Az is mennyi kincset,mennyi csodát őriz.Pedig vászondarab és nem is becsülik.Nélküle sose lett volna előadás.Na ilyen szép maradjon benned ez a találkozás.Majd amikor már szépen megöregszel,kikopik a lólad a sok futás egyszer.Akkor hintaszékben szépen elringatni,meg nem történt csodát valóvá álmodni.Fogd meg jó erősen még egyszer a kezem.Érdemes lesz hidd el,áldás tenyeremen.Ezt az áldást neked átal fogom adni.Ne maradj magadra,ha szorít a semmi.Ez a kicsi áldás segítni fog téged,hogy a többi utat becsülettel tegyed.Szép marad az álom,kedves és ragyogó.Hidd el semmi nem lesz olyan, mely hozzá hasonló.Ilyen az életben csak egyszer történik.Ezzel elengedve gazdag lehetsz mindig.A nevem nem fontos.

Fontosabb a szavam. Minden súlyos, s érték amit átal adtam.Azokat őrizzed.

El nem veszi senki.Kincseidnek halmán meg tudsz majd pihenni.Boldog leszel, hidd el,hogy védlek magadtól.Kárhozatból szívem gyönyörűt kovácsol.

Becsületes,tiszta lélekkel fogsz élni.Hogy mi a boldogság – tan’képpen csak ennyi.Megláttam,örültem,képzeltem,álmodtam.Még a jóisten is rábólintott,jól van.Mégis így kell ennek szépen végét vetni.Csak ott terem virág, hol nem sérül senki.Élő holttesteken gázolva ki boldog? Ne is emlegessünk ily képtelen dolgot! Az én kezemet te mindig fogod fogni. Nehéz pillanatban belém kapaszkodni. Az hogy nem leszek ott,nem is lesz lényeges, mert magad mellett tudhatsz egy ártatlan szivet.Ki mindig,csakis a javadat akarta,ezért nem engedett,hogy fulladj mocsaradba.Egyetlen nagy kincsünk fényes tisztességünk.

Ez alá nem adjuk,így hát el kell mennünk. Áldásom kísérjen mindegyik utadon.

Szívednek jóságát az enyémmel tudom.Maradj tiszta és jó és ott leszek veled.

Békében halok meg,ha érzem a tiédet.Jelenléted itt is jól meg lesz őrizve.

Minden egy lépésed szeretet kísérje.Nem látjuk majd egymást,de TUDJUK a másikat.Ez nem vehető el,nyugodt,s büszke maradj.

 

( F.J.emlékének ajánlva)

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man