HOLTPONT

Akciófilmként jelölik, akkor legyen az. Számomra rengeteg kérdést vetett fel. Nem az elfogultság miatt vagyok lelkes – hiszen a film Keanu Reeves (az amerikai anya és kínai apa csodás tehetségű, színésszé nőtt gyermeke) és az örök Patrick Swayze jutalomjátéka. Swayze az édesanyja balett- termében felnőve hamarabb táncolt, mint beszélt. Emellé adódik egy olyan természetes, rabul ejtő magatartás a vásznon, ami keveseknek sajátja. Soha nem játszik. Él. Ők ketten jegyzik a filmet, főszereplőkként. Az erkölcsi tanulság mély, kibogozhatatlan és nagyon sok kérdést vet fel. Meddig lehet az ember szabad és független? Meddig szabad rablás az, amit megengedett társadalmi szabályok között folytatva és teljesen sikeres nyereségként könyvelnek el? Végül:- hol van a NEM SZABAD határa? Mert van. Mint itt is látjuk, az önmagunk által hozott törvények milyen áldozatot követelnek, mennyire véres a végük.


Ezek a fiatalok ártatlan fanatikusok. A hullámok szerelmesei. Nem is kísérlik meg a beilleszkedést. Mennek, ahová a nyár kergeti őket. Mennek oda, ahol minél nagyobbak és veszélyesebbek a tenger hullámai. Szörfösök. Mivel nem keresnek pénzt, onnan kell elvenni, ahol van.
Bankból. Addig, amíg csak a következő állomásra valót viszik el – elnökökről készült gumiálarcban, nem érhetők utól. Az öreg róka rendőrtisztnek van elképzelése ugyan, de a bürokráciába fulladt, szögletes gondolkodású főnök lehurrogja. Gary Busey általában
ellenszenves figurákat testesít meg. Nem is különösebben bizalomgerjesztő az ábrázata. Sokszínű, valós embersége átsüt a figurán. Sok film végén kérünk tőle a film megtekintése után, lelkünk mélyén, elnézést és szavazzuk meg neki feltétlen rokonszenvünket. Okos elmélete az „elnökök” kilétét illetőleg feltevés maradna, ha nem kap hirtelen segítséget a frissen végzett FBI ügynök személyében. Társak lesznek (Reeves) és a fiatal, jó eszű, képzett ügynök meghallgatja a pofonegyszerű magyarázatot. Viaszt találtak az elemzett anyagok között az egyik bankrablásnál. Ezt a fajtát pedig szörfdeszkára gyártják. Reeves beépül a szörfösök közé. Elkapja a szabadság mámora. Érti ő, pontosan, mi olyan nagyszerű ebben az életformában. Ezek az emberek egytől egyig lesajnálják a saját életüket. Egy jó hullámért habozás nélkül – s valószínűleg boldog mosollyal az arcukon - kerülnének hullámsírba.
A bajtársiasság kétségtelenül jelen van és az egymás becsülése, segítése is. Attól, hogy valakinek mások a társadalmi elvárásokról alkotott elképzelései, még hordozhatnak emberi arculatot, lehet bennük bajtársiasság, önzetlenség. Megkockáztathatnánk a Swayze által megtestesített „ Body” figurájában, hogy sast nem lehet disznóólba zárni. De az is megállja a helyét ( ha maradunk a vulgáris példa mellett), hogy a disznók adnák fel…

Szóval, meg kell nézni a filmet, mert itt, most nem történetet mesélünk.
Az FBI ügynök beépülve közéjük fölismeri az életforma szabadságát és végtelenül szomorú buktatóját is. Szívben soha nem áll át, de tiszteli a méltó ellenfelet. A pohár túlcsordul és az utolsó bankrablás játékból mészárlássá fajul. A film végére csak Body ússza meg, de bár szétválnak útjaik, az ügynök egy fél világon át kergetve mégis megtalálja.
Ausztráliában. Az ötven éve egyszer előforduló viharnál. Tudja, Body ott lesz. Body már nem a szörfösök királya. Megkeseredett és magányos.
Az ügynök, most, hogy már megtalálta – szintén bajtársiasan átengedi őt az ötven éves vihar őrült hullámainak. Nem veszi el a szabadságát.
Van olyan nagylelkű, hogy átengedje a biztos, de szabad halálnak.
A NAGY HULLÁMNAK, amire annyira vágyott. Utolsó pillantás a semmibe tűnő alakra – aztán a jelvény, a sokszor arculköpött, korrumpálódott törvény szimbóluma a tengerben landol.
Nem akar ő anarchiát. Tudja a határokat és tudta mindvégig a kötelességét is. Meg is találta az üldözöttet. Csak megérezte, bármennyire nem lehetséges, nem szabad így élni – egy darab zseniális, megköthetetlen szabadság tűnt el méltó helyén, ahová való:
A legnagyobb hullámmal – mindörökre.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man