Di Caprio szemei

 

 

Annak okán jutottam el ezen gondolatok megosztására,hogy a rengeteg Oscart begyűjtött Titanic-ot huszadjára rágtam át.Egy nézés – nem nézés.Ezt már kivallottam rég.

 

Mivel az egész úgy jó ahogy van és szeletelhetném,mint a tortát,napestig,engedtessék meg nekem egy rövidke eszmefuttatás arról,amit egyszerűen úgy hívunk:veleszületett adottság.(Zárójelben írom ide,fejemben végig Leo megnevezés jár,de a VV-ben népszerüsített félrenevelt hiú majommal nem vagyok képes egy napon említeni ezt az elhivatott színészembert.Maradjunk konzekvensen a Di Caprio-nál.)Mivel a helyzet az,hogy állandóan művészember közelében éltem – nem dicsekvés,élethelyzet-pontosan tudom min rágódik a nagyérdemű.Leginkább a magánéletén.Miért féltékeny a menyasszonyára,az miért nem megy már hozzá,hány házat vett,mikor rugott be és volt-e tegnap szorulása.A paparazzo meg élni nem hagyja,mert ha ásít,akkor is fotóz,mint két állat.Nagyon nem kéne.Itt fel kell emlegetnem egy családi szállóígét.Amikor a fiúkat dorgatórium jelleggel osztogattam búrailag,ők higgadtan válaszolták:-Anyukám,nem kell ez a része.-

Nem volt ez tiszteletlenség,csak finom célzás,értettük,lapozzunk.Di Caprionál és a többi látványosságra ítélt tehetségnél is nagyon érvényes:-egyáltalán nem kellene „ez a része”.A dolgában gyönyörködünk,mikor meg csendben akar lenni,hagyjuk már békességben az istenadtát.Ő is csak ember,sőtleg művész,aki kétszer – sokszor olyan sebezhető.A nyugalom az egyetlen orvosság,amivel életben tartható.Minden hülye-forma maga ellen dolgozik,mert ha kikészül és meghal,többé nem lesz része a csodából senkinek.

Most tehát jöhet,amiért belefogtam.Leszögezem,mindenki a helyzet magaslatán áll,a legutolsó kábeltologatóig bezárólag.Én most mégis Caprionál ragadtam le.

Ez a gyerekember,mert szerinten élete végéig az marad,mindent tud.Nem tehet róla,vele született.Ez az a része,ami nem tanítható.Az a tévhitem volt,hogy csak a nagy szem kifejező.Caprio résre nyitott tengevíz-kék szeme maga a beszéd.

Ebbe a világcsavargó figurába annyi szeretetet,derűt,életigenlést tett bele,hogy minden mozzanat felsorolására képtelen vagyok.A pali nem játszik.A pali él a vásznon.Az ő halálszegény világpolgársága mélységes hovatartozás.Megható szemlélődése az elesettek,sérültek körül jól megszívlelendő lehetne bárkinek.

Gondolok itt az eszét elhagyott Madame Bijou-ra,aki Párizsban molyette ruhájában,felékszerezve várta a soha vissza nem térőt.Róla is olyan megértő szeretettel beszél,hogy megértjük,szívünkbe zárjuk az eszehagyott öregasszonyt.

Aki egy csepp érzelmet tartogat a szíve alján,rögtön vele érez – és nem megsajnál.A féllábú prostituált gyönyörű kezeinek a sokszori lerajzolása,kitűnő humorának megemlítése is egyenrangusít,fölemel:-ide a többiek közé.

Caprio nem megkapni akarja a lányt.Nem érdekli a fals fényűzés.Rögtön van szeme a lelkére,amibe mélyen belelát,s tudja,sast kalitkába zárni büntetnivaló barbárság.Nem magának akar jót.Meglát,mert kítűnő szeme és kettőnek elegendő élettapasztalata van és hatalmas szive.Egy gondolat a legfontosabb számára.Felszabadítani szegény lányt a barom társadalmi konvenciók közül,s hagyni repülni.Merre fog repülni?Odáig nem jut el gondolatban,mert segít,önzetlenül,jó szóval,éles ésszel,de nem önző.Ez akkor a legszebb,amikor a meztelen lányt rajzolván elpirul.Művész modelltől nem pirulgat,hanem pingálja.

Ő sokszorosan érdekelt,mert mélyen szereti modelljét.Azt viszont bizton tudja,hogy ezen az egyszeri és megismételhetetlen érzésen túl csak az utcát és a vándorlást tudja neki nyújtani.Itt jön a másik fél teljes embersége,ami előtt szintén kalap le,de arról most itt nincs érkezés írni.Ahhoz egy másik prédikáció szükségeltetne.Maradnak a szemek.Amikor kártyázik a jegyekért,simlis és hamiskás,de akkor sem rohadék,csak egy csínytevő gyerek.Amikor a fedélközben a rakoncátlan szöghaj a szemébe hullik rajzolás közben,akkor éles és megfigyelő,mint a penge.Dolgozni csak pontosan,szépen…Amikor a jóindulatú hölgy fiának a frakkjában vacsorázni megy az oroszlánbarlangba,fölényes és magabiztos,pedig az evőeszközök sorrendjéről sincs fogalma.(Kézzel csak ott eszem,brahiból,ahol szeretnek,egyébként két éves koromtól használom jól a kést,villát.Erről a baromságról viszont hálisten,nincs fogalmam,pedig jártam néhány rendes helyen).Aztán beleharap a zsemlébe,villámgyorsan gyufásdobozt hajít az ellenszenves vőlegénynek,aki szerencséjére el is tudja kapni,majd lazán pezsgőt kér,s pohárköszöntőt mond.

A lenyűgözött társaság utána ismétli:-Hogy minden nap számítson!-

Itt megint egy kitérő.Amikor egyszer összeestem,mint a kapcarongy,egy igazi asszonybarát mondta el nekem a lényeget:-Csak a mai napot oldd meg,24 óráig bazárólag.Pont.Aztán jön egy újabb nap és azt oldod meg,ismét 24 óráig bezárólag.Pont.Másként fejedre nő minden,összeroppansz és belehalsz.Soha nem felejtem el neki a tarisznyámba rakott útravalót,amely egy életen át frissen fog maradni.Sohasem szárad ki.Ha már fejemen a …szalma,beugrik a 24 óráig parancsa,mint vénasszony a kútba.És…megoldom.Aznap 24 óráig.

A meneküléskor a helyes út választása,az imádott lány mentése a végletekig,pedig jól tudja,ezzel neki elvégeztetett.A jeges vízben is ott ragyog a lebilincselően kedves,kisfiús mosoly.Beleveri a lány fejébe,esküszavát veszi,hogy túléli,azért is túléli,kettejükért.-És úgy halsz meg,mint egy kedves,öreg hölgy,jó,meleg,puha ágyban.- A csónak érkeztekor haján és szempilláján már megáll a fagyos pára,de a lány még szólongatja,csókolja a kezét,ébresztgeti,itt a szabadulás.Késő.Egy elkékült,megfagyott szürkén is boldogan mosolygó halott arctól kell búcsút venni,lefejteni a szorító kezet és elindulni a megtett ígéret szerint.A drága ifju ember fagyott tetemét pedig benyeli lassan,méltóságteljesen a végtelen óceán.A tetem elmerült,a lélek örökké élt,velemaradt a lánnyal,aki megszülte a megígért gyermekeket és úgy halt meg,mint egy kedves,öreg hölgy,meleg,puha ágyban.

 

 

Nem kell itten firtatni,hogy volt,meg nem volt,meg nem is úgy volt,meg ott se voltak,meg tények,meg statisztikák,meg frászkarika.EMBERSÉG,derű,látás a másik lelkének legmélyére,önzetlen segítség a repüléshez,bilincs helyett.

Számomra ez volt a fontos és mindenek fölött az az édes gyerek aki ezt elémálmodta,elémnevette,elémszenvedte,mert zseninek született.Áldja meg érte az Isten.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man