MESZESEDÉS

 

(Foto:Scheffer János )

Tanult lány volt, beteg lett, így legalább nyolc évig kétséges volt, hogy egyáltalán megmarad. Megsegítették, onnan fentről, mert nem halt meg.
Munkát viszont el sem kezdett a szakmájában, mert mire egészséges lett, a soktagú családban mindig beteg lett egy testvér. Így kamatoztatván tanulmányait ápolta őket, míg ki nem haltak.

Saját családjával viszonylag békében éltek. Nem ők voltak neki a legfontosabbak. Volt persze törődés, főzés, vasalás, lecke kikérdezése.
A nagy imádat, a tapintat a testvérek irányában nyilvánult meg.
A férj sokáig küzdött a szeretetért, a kizárólagosságért. Aztán egy infarktussal feladta. A lány férjhez ment. Amint a törvény engedte.
Saját családjában homlokegyenest más elveket valósított meg.
Csodálatos évek voltak. Hamar felnőttek a gyerekek. Ő maga beteg lett.
Lakását feladva visszaköltözött az öreg házba. Mert élni kell.
Itt kezdődtek a keresztút stációi. A megszokott önállóság lépcsőnkénti kivívása. Teltek az évek. A kis özvegy remekül vigyázott saját magára és módszeresen ette a lányát, amikor lehetősége nyílott rá. Már nem egészen volt tisztában azzal, mekkora károkat okoz. Közel a kilencvenhez meszes az agy. Ez felmentést ad a gonoszkodások alól. De nem vigasztalja a halálra bosszantott másikat, aki arra kényszerült, hogy őrizze, mert senki más nem volt, neki meg nem volt sem szíve, sem lehetősége elpályázni onnan.

A történetnek még nincs vége. Ez a tipusú harc minden egyes családban dúl, amelyikben magas korú, helyükhöz ragaszkodó, akarnok természetű öregek uralkodnak. A fiatalabb, megterhelt, sokkal többet vállaló generáció szokta feladni. Egy hatvanéves házaspár két év különbséggel vonult a temetőbe. Egy életen át viselték gondját az öregeknek.
A kilencven évesek még vígan élnek. Az üres lakás meg ott árválkodik.
Gyerekeiknek ugyanis házat építettek, mindkettőnek.

Hová lettek a kötögető, kedves nagymamák?
Ez most elég sokkoló szelete az életnek, de ez maga a realitás.
Nézzük meg a mai Magyarország statisztikáját. Ki merné fölvállalni annak az ódiumát, hogy elbeszélgessen velük? Céltalan, mert a meszes agy újra visszakanyarodik. Látjuk ennek az ellenkezőjét. Jóságosokat, akik önálló életet élve, jó szóval segítve teszik, amit tenni kell.
Ők vannak sokkal kevesebben.