Különleges nyár

 

(Foto:Scheffer János )

Már tizenhat éve, de még előttem van mindkettőnk halálosan boldog és halálosan meggyötört arca. A jelek úgy követtek minket, mint az elhullatott kavicsok, csak le kellett volna hajolni értük. Nem akartunk lehajolni. Nem is gondoltunk arra, mi vár minket. Élni akartunk. Boldogok voltunk, hogy kimenekítettél a biztos elmúlásból.


Akkor vetítették moziban először a „Ghost”- ot. Szorítottam a kezedet és sírtunk mind a ketten. John Lennonról készített dokumentum is akkor került a moziba. A kövön szikráira hulló szemüveg a végén ma már megüzeni nekem, amit akkor nem akartam a lelkemmel meghallani. Ma azért kell emlékeznem rád külön is,mert erre a napra nagyon készültél. Végre lesz egy igazi névnap! Ünnep és csoda. De te már a születésnapod után, március elején meghaltál. Így csak odakint, az árnyas fák és apu társaságában köszönthettelek téged. Jól megvoltatok a közös kis sírban. Mikor még együtt mentünk ki hozzá, megkértél, hadd maradjatok pár percre egyedül, mert te apának mondani szeretnél egyet és mást. Bár életében már nem láthattad, annyira jóban voltatok, amit csak az hisz el, aki a lélek további létével gondolatban tisztában van. Nem kell erről beszélni.
Ezt élni kell. Ma felköszöntelek, mert el kellett menned és én nem mehettem veled, mert úgy látszik, még mindig nem jött el az ideje. Tudod, megvan a szemüveged, előttem a huncut pillantásod, ahogyan a félbevágott üveg fölött kikandikáltál.
Meg persze a képeink, ahol töröttségünk éppen úgy dokumentálva van, mint a tény, hogy állandóan fogtál.
Lélekben te már régen fölkészültél, nem sokáig tarthat ez az állapot. Most biztosan látod, milyen vagyok és örülsz ennek.


Ballagok utánad a mondataimmal. Talán örökítem a zsenidet a magam módján – ne vesszen el a szó, ne vesszen el a jóság, ne vesszen el az elesettek segítése. Mivel már jó neked, csak az az egyetlen kívánságom, hogy ne múljak ki a lényed részéből soha.