Barátság

 

(Foto:Scheffer János )

Pál és Levente egy padba került az első osztályban. Ez a tény meghatározta későbbi életüket. Szinte azonnal barátok lettek.
Ennek a barátságnak nem ártott semmi. Nagyon jól megvoltak ők ketten.
Testvére egyiknek sem volt, így a sors kárpótlással szolgált egy másutt született „testvér” személyében.

Mindenki elfogadta, hogy ők szoros szövetséget kötöttek. Pál nagy álmodozó volt. A humán tárgyakból egészen kimagaslottak meglátásai, meglepő válaszai. Ennek megfelelően a jegyei is kiválóak voltak.
Levente szöges ellentéte. Derűs realista, aki vágta a matematikát, élvezte a fizika rejtelmeit. Ez az különbözőség semmit nem változtatott azon a szoros összetartozáson, amit hamar megtanult mindenki tisztelni.
Erős, egészséges, magas fiú volt mindkettő. Kötekedést, pláne verekedést
kezdeményezni nem volt tanácsos egyikkel sem, mert azonnal ott termett a másik. Ellenük kevés esély maradt. Együtt jártak sportolni.
Sokszor tanultak együtt, hiszen volt mit mondani a másiknak.
Imígyen a két család is összebarátkozott. Más középiskolába kerültek, bővült a kör, de a barátság töretlen maradt. Az egyetemi évek alatt is ugyan úgy módját lelték a közös programoknak. Magyarul – részei maradtak egymás életének. Bizalmasai is, persze. Ha nőnemű került a láthatárra, idővel összejöttek, bemutatták egymásnak a partnert.
A „kibeszéléshez” ők sokkal intelligensebbek voltak, sem mint ezt megtegyék. A hangulat viszont sokszor elárulta, kellemes csevely, vagy lapos pillantású hallgatás lett a találkozásból. Ha az adott leányzó vetélytársat látott a jó barát személyében, ott megmutatkozott - később is lesznek bajok. Majd hol ez nem lesz jó, hol az… Ezek a kapcsolatok véget is értek hamar. A hosszabbak is, hiszen az ember ezt az időszakot a megismerés varázsának tartja meg. Családot alapítani felnőtt, felelős ember szokott – jobb esetben. Ők a jobb esethez tartoztak.
Ennek is elérkezett az ideje. Pál eleve úgy határozott, hogy a tudományos kutatásaiba merülve nem köt le még egy darabig senkit.
Óvatos ember volt. Nem akarta kockáztatni, hogy elég ideje nem lévén, halálra ítéljen egy elhamarkodott házasságot. Levente informatikus lett.
Saját kiváló keresetével és szülei önkéntes támogatásával az egyetem után nem sokkal már teljesen önállóan élt. Ő sok gyerekre vágyott.
Nyugalmas kikötőre az egész napos agyjáratás után.
Ilonát társaságban ismerte meg. A szelíd, szőke lány óvónő volt. Hamar kiderült, az összhang tökéletes kettejük között. Az esküvő szép volt, megható. Pál volt Levente tanúja. Ilona szeretettel fogadta. Nem tűnt úgy, hogy ez a nem mindennapi barátság zavarná őt. Pál, mikor engedte a megszállott kutatás, néha megfordult náluk. Olyankor nagyon sokat jelentett nekik egymás társasága, melybe Ilona kellemes természete szépen belesimult. Már babát vártak, s egyszerre izgultak, ahogy ilyenkor minden családban szokás. A keresztapaság kérdése eldöntött tény volt.
Mivel vallásos családban nevelkedtek mindketten, a keresztapaság nem maradt jelképes ceremónia a Pál gondolatvilágában. Ő valóban felelősséggel készült erre a lelki apaságra.
A kis Levente minden baj nélkül megszületett. Ilona szép volt és boldog.
Levente az összes szabadságát erre az időre tartogatta. Velük akart lenni. Nagyon büszke volt a családjára.

Ilonán idő teltével furcsa jelek kezdtek mutatkozni. Éjszaka fölsikoltott, napközben gyanakvóan figyelte, ki nézi őt. Ellenséget keresett mindenben. Szakorvoshoz fordultak, mert a szelid hangú nyugtatás, a rábeszélés már nem használt. A diagnózist csak Levente hallhatta.
Azon ritka esetek egyike következett be, amikor a szülés okozta trauma tartós elmezavart idézett elő. Sorsuk egy életre megpecsételődött.
Ilona nem is maradhatott otthon, mert kiszámíthatatlanná vált, mit tesz a következő pillanatban. Leírhatatlan volt a fájdalom. Magán - intézetben helyezték el a törékeny asszonykát. Sűrűn látogatták, de rövid idő múltán szeretteit sem ismerte fel. Az agyban is kezdődött valami súlyos elváltozás. Két évet élt még, teljes lelki sötétben.
Pál végig barátja mellett küzdött. Vállvetve oldottak meg mindent, amit kellett. Levente évekig nem nősült meg. Pál agglegény maradt. Minden kapcsolatából szeretetteljes barátság szelídült, de házasságra nem vállalkozott. Maradt a tudomány és a keresztapaság fontos felelőssége.

Sorsukat a későbbiekben is szívvel, ésszel alakították. Jól csinálták.
Nem a történések fontosak a továbbiakat tekintve, hanem a tény.
Bármi történt életük folyamán, az élet nevű bizonyítványba mindkettejüknek nagy, piros jelest írhatunk be képzeletben.
Emberségből és tiszta, valódi barátságból jelest.