BABAKOCSI

Katika volt a legboldogabb kismama a világon. Már a várakozásnál előkészítettek mindent. Pontosan, szépen. Apás szülés volt. Balázs szemét elfutották a könnyek, amikor látta Katikájának - számára pokolinak tűnő -szenvedését.
Kisbalázs olyan szép baba volt, amilyenről csak az angyalos könyvekben látunk képeket. Nem volt sírós. Annál figyelmesebben nézegette a külvilágot hatalmas szemeivel. A boldog kis család úgy érezte – révbe ért.
Ezen a délelőttön Katika bent hagyott a kicsi boltban valami apróságot.
Bár nem szívesen hagyta ott a babakocsit az ajtó előtt, végül mégis így határozott. – Jövök azonnal! - gondolta magában és gondosan megigazította a féket a babakocsi kerekén.
Öt percig sem volt oda. Kifelé jövet először a döbbenet sikoltott a szívébe.
A kocsi nem volt sehol. Szinte kivetette magát az úttestre. Onnan látta meg, amint egy jó harmincas, szőke nő, kékes tarka ruhában rohan a kocsival.
Eltűntek egy sarok mögött. Katika felüvöltött, aztán összeesett.
Kisbalázs szobája azóta üres. Talán van remény. Talán nincs.
Az élet néha nagyon kegyetlenül büntet egy figyelmetlen pillanatot.