APU

 

(Foto:Scheffer János )

Lassan 20 éve urnában vagy, de mai napig érzem, hogy itt vagy velem. Csodákat tudok rólad. Amikor te a vadon nőtt őszibarack fára rátetted a kezedet, az a másik évben két ökölnyi barackot nevetett ránk. Nem szeretted a teátrális megnyilvánulásokat. Csodás kék szemed beszélt. Furán neveltél. Úgy csináltad, hogy nem neveltél egyáltalán. Talán ezért tudtam, mit nem tehetek meg. Talán ezért voltam jó tanuló, mert nem adhattam alább - miattad. Igazán az unokáidban élted ki minden szeretetedet. Hozattál homokot, szereltél biciklit és motort. A humorodat megörököltem, hálistennek. Mi voltunk a két fapofa, akik mellett dőltek a röhögéstől. Mi meg rezzenéstelenül csináltuk az újabb "pankrációt".


Az iskolából vittek a frontra, karpaszományosként. meg sem merem álmodni, hogy hét évig marasztalt a hadifogság. A szíved, mint mindenkié a te családodban, genetikailag úgy van összerakva - hogy nem jó. A tiéd 66 éves korodban, a fülem hallatára állt meg. Soha nem felejtem a gép sípoló, egyenletes fütyülését, ami a dobbanásokat felváltva jelenti:- VÉGE- Ott álltam újraélesztésed ajtaja előtt. valahogy azt éreztem, jobb lesz neked. Azon a napon, mikor a temetésed előtt elégettek és eljutott a tudatomig, hogy TE, saját magad nem vagy már, akkor vonultam el egyedül, ordítva sírni. 365 napig, naponta 10 percre, ebédfőzés előtt, trolival kimentem a picike sírodhoz. Kellett. Szinte hallottam:- Eredj, kislányom, jönnek a gyerekek! - s engedelmesen hazamentem. Utolsó látogatásom az egy év minden napja után akkor történt, mikor öten elindultunk - nagyon messzire. Ha élsz, ez biztosan nem történhetett volna meg.

Három év után én hazajöttem. Akkor már csak olyankor mentem ki hozzád, ha szépen sütött a nap. Kicsi képen a két fiúval vagy az asztalon. Előtted és Miklós képe előtt minden áldott este ég a mécses. Miklós féléves, őt öledbe ültetted, pedig picikét nemigen szerettél fogni. Zoli már 3 évesen büszkén ül a biciklijén. Erről a képről már ketten vagytok odaát. Zoli, meg én maradtunk. Nektek jobb, de biztosan nagyon megszenvedte jóságos, kicsit szemérmesen zárt lelked, mely csordultig volt szeretettel, hogy a 192 centire nőtt gyönyörűséget kell üdvözölnöd ott, ahol ti vagytok és amiről mi csak annyit tudunk - JÓ.

Szeretlek apa, ezt mi nem mondtuk ki soha, mert tudtuk, jobban, mint bárki. Mivel velem vagy - így nem hiányozhatsz. A Zoli szalagavatóján nagyon büszke voltál és nagy, kék szemeden csillogott a könny. Ezt örököltem tőled. Elfut a meghatottság. Tudod, nekem se jó a szívem, megyek lassan utánatok. Nagyon szerettem, hogy ilyen apám van.

Büszke vagyok rád, most ki merem mondani, mert nem tudod megakadályozni. Remélem, minden olyan, ahogyan megérdemlitek. Ha a JÓ EMBER díjat valaha kiosztanák, neked járna az első kitüntetés. Évtizede már, hogy visszavettem büszkén a nevedet. Nincs az a hatalom, mégegyszer odaadjam. SINKA ANDRÁS lányának lenni megtiszteltetés.

Köszönök mindent, Apa.