TAPASZTALATAIM AZ INTERNETRŐL

Ezelőtt szűk két évvel történt az, hogy engem szó szerint belelöktek ebbe a nagy darálóba.
Egész életemben természetes volt az írásbeli közlés.
Csináltam ezt is, örömmel, teli lett a szívem, mi mindenről mesélhetek….
Annyi szeretetet – és annyi szűkszemű utálatot még életemben nem kaptam, mint ezeken a lapokon.
Mostanra bezárkóztam. DE -mondanom kell tovább!! Csak : a saját lapomon és csak a letörölhető pillanatnak. Munkáim persze el vannak mentve, de gyerekeim fogják eldönteni mi legyen ezekkel, ha már nem leszek.

MÍG ÉLEK, NYOMTATÁSBA SOHA NEM FOGOK KERÜLNI, MERT MEGTILTOTTAM.
 

Ennek mi köze van bármihez és miért kapartam ide ezeket a sorokat – kiemelve??? Mert ha rajtam, a csóró senkin ekkorákat ütnek, mert kitátja a barlangürest, mit tesznek akkor egy szavát hallató, értelmes tanárral, atomfizikussal, aranykezű nővérrel?
Azt, amit Teller Edével, Máraival és sorolhatnám. Vagy Faludyval, aki igaz, hogy négy lakást hagyott itt Budapestnek, de kritizálták, mert meg mert nősülni. Egész asztalt beborítanak az útlevelei – azért is itthon marad!
Nősülj meg te is, ha mersz, oszt jóvan! De ne pofázz, ne lehetetlenítsd el a másikat, aki kilóg az eszement egyen- sorból!
Kínai egyenkabátot ( amit ők már levetettek ), nem lenne jobb viselni, mindenkinek?


Imádok dicsérni, örülni más munkájának, csodálni a nagyokat.
Soha nem estem abba a hibába, hogy akár a közelükbe tegyem magamat. Én csak egyetlen hang lennék a sok közül, aki talán mást és másként lát meg, mint a többiek.
Ezen, amit idekaparok, el lehetne gondolkodni, megspórolni olyan gödröket, amikbe én belehulltam, mint vétlen nagymama a kútba. Hozzá kell még tennem, én fizetek azért, hogy írhassak, mert a net - elérést nekem kell kifizetni, nem teszi meg más helyettem. Nem kapok sehonnan egy árva fityinget, nem is kell, akkor mi a frászért kell utálkozni??? Na, ezért nincs a lapomon hozzászólási lehetőség. Annyit kaptam már – nem vagyok rá kiváncsi. Több volt, mint elég!!

A szerkesztőmet azért kiemelném. Én magam képtelen lennék mondanivalóm megformázására. Ő zseniálisan, sőt azonnal érzi, mit miért gagyogok és ad neki megfelelő küllemet.
Lapom hát lapunk néven igazságos.
Áldott tehetségéért szíves köszönet !!

Visszatérve: - nem fogok elmenni sehová ( már voltam) !!
Meg fogok írni mindent, mert az Európai Unió tagállamában nemigen akasztanak – gondolom…
Ha igen, akkor is megírom, csak annak nagy visszhangja lenne, hogy betömték egy magamfajta kis firkász pofáját.

Három gyereket neveltem. Egyenlő volt a szeretet, az odafigyelés, a banán, a narancs ( mert akkor még nem volt ilyen természetes – bár sok helyütt ma még kevésbé az….)
Ahogyan neveltem, amilyennek látom a végeredményt, gyönyörű felnőtteimben – az jogosít fel arra hogy ugyanezt akarjam mindenkinek. Szóban adni, megmutatni, figyelmet fölkelteni.
Soha nem vagyok szabados, de a SZABADSÁGOMRA irtó kényes vagyok. „ Jó szóval oktasd, Játszani is engedd, Szép, komoly fiadat „ József Attila örökérvényű szavai. Mindig hozzá fordulok, őt kérdezem. Bölcsessége megnyugtat, jó az út, amin járok.
 

Elindula a web – firkász, mint Mónár Anna a balladában. Bujdosás nem lesz a vége, mert minden helyet elhagytam már, ahol nem állták a szavamat. Ezen a helyen – statisztikából ítélve – sokan meghallgatnak.
Köszönöm és teszem a dolgomat, míg bírom : thao