Gondolataink

Thao                          Hori

  rövidke gondolatainak és írásainak a rovata.

THAO: - SZENTSÉGTÖRÉS

Életem legszebb, legboldogabb állapota volt, amikor gyermeket vártam, csecsemőt gondoztam, kicsiket neveltem. Mivel három alkalommal volt ilyen óriási szerencsém, talán megengedhetem magamnak, hogy kinyilvánítsam a véleményemet.
Az csak „hab a tortán”, hogy a harmadikat kértem, ajándékba… szóval terveztük. Mindegy, fiú, vagy lány, csak újra babaillat legyen otthon.

Amikor a csecsemő körüli 24 órás szolgálat rabszolgaság,
amikor a csecsemő örökös kakagyártó elem,
amikor a születés körülményei ( hogy jöhet ki egy akkora fej) – viccelődés tárgyává válik, ott igen sekélyes a nyilatkozó lélekállapota. Sőt, megkockáztatom – nem ért hozzá, mert nem csinálta, vagy ha igen, akkor HALÁLOSAN ROSSZUL.

Végezetül a boltból ordítva kivonszolt gyerek látvány mindig a következő gondolatot generálja a fejemben:
- DE JÓL MEG KÉNE TÉPNI AZ ANYJÁT, HÁTHA FELÉBRED ÉS MEGTANUL GYEREKET NEVELNI! –

Tessék nyugodtan beperelni!
 

2005. 09. 01.

THAO: - KÉPEK, KÉPEK, KÉPEK.

Mi mindenről árulkodik egy fotó? Mostanában volt benne elegendő részem, hogy ezt a folyamatot végigbámuljam.
Lányom az esküvői képeken olyan valószerűtlenül gyönyörű, hogy az egész amerikai filmgyártás elsüllyedhetne mellette.
Kedves, aranyos, csupa bűbáj. Egy szépség. Nem azért, mert az enyém. Tény.

Megszületett a baba. Lányom arcát valami a terhesség alatt összepöttyözte. Valószínű, az új kis élet a mama szervezetébe hozott egy olyan változást, ami ellen az tiltakozott. Elmúlik majd. Nekem mégis végtelenül, meghatóan kedves ez a drága, pöttyös arcú kis madonna. Rajta a fáradtság árkai, szemében az anyaság végtelen szelídsége. Maradhatott volna kirakat- baba.
Az esküvői képek szolidan sminkelt, gyönyörű kis szőke sztárja.
Lett – most még fáradt – kis madonna. Életre hívta a minden porcikájában tökéletes babát. Biztos lemúlik minden sallang!
Marad az édes, fiatal, kicsi anya, szép babájával.

Igen. Kellenek az ünnep pillanatai. Akkor mutatjuk meg magunknak, mire vagyunk képesek. Büszkeség. Ezt csak a szürke, fáradt elgyötört arcunkkal tudjuk értékesebbé tenni, mintegy felülírni. Mert a nagy történéseknek ára van. Aki mer, megnyeri a harcot. Az óvatosnak megmarad az „örök mosoly”.

Milyen üres és unalmas lehet!

2005. 08. 31.

THAO:- Hárítás, vagy igenlés

Egész életem nagy kérdőjele volt. Nem magammal kapcsolatban.
Miért zárkóznak el az emberek? Legyen az egy bimbózónak induló
kapcsolat, egy beszélgetés – vagy egy kéregetőnek adandó kis összeg.
Ez a hezitálás nem az én természetem. Úgy szoktam mondani, mert szoktam dolgokat, alaptéziseket lefektetni a magam számára: - Én adok „ Lauf ” -ot mindennek és mindenkinek. Magyarul – a közlés lehetőségének előnyét, a jóság kinyilatkoztatásának előnyét, a kérés meghallgatásának előnyét. Visszaélni nem lehet velem. Azonnal megérzem, ha a felhang hamis. Azonnal az orromba tolakodik az átverés és a hazugság. Akkor a „Lauf”-ot visszavonom. Második meg nincs. Halálosan sajnálnám, ha nem ezt tettem volna életem folyamán mindig. A megadott előny szárnyakat ad, annak aki kapja. Ha kis időre is…akkor is megérte. Én így élek, így gondolkodom. Soha nem dobom el a kulcsot. Mindenike megtalálhatja azt a zárat, amely a másik lelket kinyitja.

HA CSAK EGY „KÖSZÖNÖM” EREJÉIG IS. DE EZ CSAK ÉN VAGYOK.
Nem vagyok receptes könyv. Csak – egyfajta ember.

2005. 08. 30

THAO:- RÁDÖBBENÉS

Az előttem szóló kiváló és megbecsült asszonyember írja:
- Mióta utálnak, egyre fiatalodok ! Mikor szerettek – öregedtem!
De igen homlokon csaptam én magamat !
Történt, hogy visszafordíthatatlan sérülés okán a gerincem szinte elviselhetetlen fájdalmat okozott. 15 évig tűrtem.
Akkor vezetett el egy jóindulatú – szintén asszonybarátom - egy természetgyógyászhoz. Ő kivette a fájdalmat. Szinte teljesen.
Viszont a személyiségemet is letesztelte:- Hogy tűri az irigységet? - kérdezte. Meglepődtem. – Nem ismerem ! - válaszoltam.
- Azt én tudom, de a másokét hogyan kezeli?- jött a kérdés.
- Megpróbálom megszelídíteni! – így én.

Aztán elkezdtem írni. Mert nem tehettem mást. Rengeteg szeretet és rengeteg bántás ért. Nem értettem. Attól, hogy én leírom, mi fáj mindőnknek, mi a jóistent ártok???
Három lapot hagytam el, pedig az olvasó olvasott, rendesen.
Most van „hivatalos otthonom”. Itt a főszerkesztő nem engedi meg, hogy ez az aljadék tulajdonság bárkiben tanyát verjen.
ERŐS ASSZONY! ! HADD UTÁLJÁL MÉG SOKÁIG !!
A fészkem saját. Csinálja nekem egy bámulatos ember, illetve EMBER. Érti – jobban kifejezve – érzi, mit írok, mit akarok.
Olyan arculatot ad a gondolataimnak, hogy duplán ütősekké válnak. Én meg végigdolgozott életem után vagyok aposztrofálva a 36 éves fiam feleségeként. Most mit tegyek?
Genetikai örökségemről nem tehetek. Mindig kicsi pénzért dolgoztam rengeteget. Ha így vagyunk összerakva, legyen így!
Okos, öreg szomszédom szava cseng a fülembe:
- Gyermekem, inkább száz irigyed, mint egy szánakozód!-
Nem szeretem, hogy így van. Örömem a béke és nyugalom.
TAPOSNI VISZONT TILOS!!!! TEHÁT:- FIATALODJUNK, MÁRIA!!!


2005. 08. 25.

THAO: - Érdekes történet

Minek tagadjam, életem jó része komoly zenészemberek között telt.
Aki ilyenre hivatásra adja a fejét, nagyon jól jön neki egy külsős- belsős társ. Elmagyarázom: - külsős, mert nem gyakorolja a szent hivatást.
- mégiscsak bennfentes, mert maga is évekig
- tanulta, megszenvedte ezt a keserves kenyeret!

Most és itt tanúsíthatom: - annyian nem szerettek és annyian nem utáltak, mint azokban az években. Aki látta, miről szól ez az egész – szeretett és tisztelt. Akinek fogalma nem volt róla, gyártotta a pletykát, hogy a nagy ember fényében tündökölve elöltözöm a fizetését és reprezentálok. Az IGAZSÁG:

- Mind a három gyerek békésen aludt – szomszédi felügyelet mellett, patyolattiszta lakásban.
- A ruháimat szüleim varrták és fizették ki még a rá való anyagot is.
- A nagy ember nekem játszotta elő szólóestjeit, s mikor indultunk a koncertre, letérdeltem, hogy a lakkcipőt még egyszer áttöröljem.
- Mindezekért a legelső, szívre tett kezű meghajlás az enyém volt, fölpillantva oda, ahol én reszkettem. Folyt a hátamon a hideg verejték, hogy sikerüljön, hogy ne legyen hiba…
- A hatalmas virágcsokrot, amit neki csináltattak, jelentős gesztussal helyezte a kezembe. (Amikor más nem csináltatott virágot, hozott ő, alkalomtól függetlenül.)

NA, MINDEZEKÉRT SZAKAD MEG A SZÍVEM A NAGY MÁGUSÉRT. KÍVÁNNÁM NEKI, LEGYEN, AKI QUEEN KONCERT ELŐTT TÖRÖLJE LE A CIPŐJÉT ÉS FOLYJON A HIDEG VEREJTÉK A HÁTÁN, HOGY FREDDIE SIKERES LEGYEN….csak ennyi.

2005. 08. 20.

THAO: - MOST HALT MEG A FEJEM !

Öregedés – jóember !!! Az ember olyan társas lény – magában – aki néha 100, néha 16 évesnek érzi magát. Lényeg, hogy ne gyilkolja magát feleslegesen, mert attól nem sportos lesz, hanem halott. Ha mostan az L alak volt kényelmesebb, akkor az a helyes! Van, mikor kettesével veszem a lépcsőfokokat, van amikor korlátot fogva mászok fölfelé. Van amikor lábam előtt hever a város, van amikor elsápad a tükör, ha belenézek.
Ezért nem fogok beöngyilkolni. Ettől kétszeresen jó, amikor –
ÜTŐS !!!

2005. augusztus 18.

Hori: Az öregedésről (1):

Tegnap, ahogy illik, „L” alakban a járdán mentem haza a házunkhoz,
pedig hosszabb - bár lényegesen biztonságosabb. Fájtak a lábaim, így
jobbnak éreztem ezt a megoldást választani. Máskor mindig
lerövidítettem, s keresztülvágtam a bokros részeken, úgy másztam fel
a dombra, ahol a házunk áll. De tegnap nem tettem. Úgy látszik
öregszem!
Ajaj! Mondjuk hajam már tiszta ősz, ez stimmel. Hátam is szokott fájni.
Ez is belefér. De tegnap a lábaimra is rájött. Azt mondják, öregebbnek
nézek ki, mint amennyi valójában vagyok (43).
Ezen még elgondolkodom…

2005. augusztus 18.

THAO: -ELÜLTETJÜK, MÁRIÁM!

El bizonyisten! Kellene már egy olyan hasznos növény, mely él, lélegzik, levelei nem hullnak,mert azok a gondolataink. Törzse az álmainkból fonódik vastagra, sokgyűrűsre. Sose vágják ki. Mikor majd valami eszünkbe jut, leírjuk. Akkor a mi fánk – mivel szellemfa és mindent tud, a gondolattól bimbót bont. Azonnal levélke lesz a rügyből és büszkén zöldellve hirdeti majd:
- AZ IGAZ GONDOLAT TELVE VAN SZERETETTEL ÉS ÖRÖK -
Vedd úgy, hogy már el is ültettük. Locsolgatjuk, nem hanyagoljuk el. Vigyázunk rá MIND !
 

2005. augusztus 18.

THAO: A tehetségről

"A TEHETSÉG AZ ELHIBÁZOTT TÖRTÉNÉSEK
KÁRMENTŐJE, MINT A KOCSMÁBAN.
HA DOBÁLNAK, VAGY VEREKEDNEK, BE
LEHET ZÁRNI A FARÁCSOT. "

2005. 08. 15.

THAO: - A magányról

Nagyon megütött az előttem szóló igazsága. Mi az, hogy magány?
Az ember általános állapota. Most sokan felhördülnek majd. Nem igaz!
Le fognak hurrogni, meg mindenki maga tehet róla, meg nem mindenki magányos, meg aki az, annak úgy kell… NEM IGAZ.
Szomorú vagy? Magányos vagy, mert a melletted élő sem köteles átvenni halállal kacérkodó attitűdödet. Miért tenné? Kicsattan az élettől!
Majd pont neked produkál mesterséges kis magán- halált ?? Fenét!
Beteg vagy? Nem látványosan, csak megérinti amúgy sem egészséges szívedet az a”bizonyos” szorítás. Tudja az, akinek soha nem volt? Nem!
Az ÉLET kikéri magának a szenvedést, a rossz hangulatot.
Az ÉLET élni akar – s igaza is van. Biztosan vannak, akik soha nem érzik, hogy magányosak. Ez adottság. Veleszületett. Levehetetlen. Megoszthatatlan. Nem oldódik semmitől. Kód. Nekem van. Volt mindig.
Szeretem. Biztosan nem vagyok normális. Milyen jó, hogy nem kötelező.
Szeretek NEM NORMÁLIS LENNI. KILÓGNI. Ettől lett thao. Örülök.
Ez van. – Attól még én boldog társas lény vagyok. Szeretem az Ő JELENLÉTÉT. A gyerekeimét imádom. Az unokáimét is, csak még nem tudom kezelni. SZIGET – TESSÉK ÍGY ELFOGADNI.

2005. 08. 15.

Hori: A magányról (1):

Az írás elmagányosít?
Ezt megtanultam kívülről: "Mindig lehet írni, ha az embert békén hagyják, és nem szakítják félbe. Vagy inkább, ha az ember könyörtelen tud lenni ezekben a dolgokban. De természetesen az írás akkor megy a legjobban, ha szerelmes az ember.". Hemingwaynek én ezt elhiszem, de kiegészíteném a magaméval: és ha magányos. Tegnap kimentem egy térre. Rengeteg ember, és persze galamb. Hát ennél magányosabb már nem is lehettem volna. Senki nem beszélte az én "nyelvemet"! Viszont rögtön lejegyeztem a fenti gondolatokat.
 

2005. 08. 15

THAO:  Adok – kapok! Feltétlenül egyet tudok érteni. Arra nem sokat adok, amit nagy elődeink levontak végső konklúzióként. Bekerülhetett a nyilvánosság adatbázisába, mert olyan helyzetben voltak, hogy ezt megtehették. A föntiekben említett közírót tiszteletben tartom tehetsége okán. Mintának nem választanám, ami a magánéletét illeti. Ez viszont őrült módon nem tartozik rám. Egy dolog, hogy tudok róla – egy dolog, hogy halálában tisztelem. Az én mértékem:- a csillagokig megyek,ha ezt megteszik viszonosan. Ha a szagát megérzem, hogy ki akarnak használni – röptetés van. Kölcsönös szeretetet, megbecsülést, másikért való kiállást, vállvetett harcot ismerek, elismerek. Minden más ámítás, lila köd

ELŐTTEM SZÓLÓT IGAZOLVÁN MÉGEGYSZER: EMBERINEK AZT TARTOM: ADOK – KAPOK!

2005. 08. 07.

Hori: A szeretetről:

Valaki egyszer azt mondta nekem: „A szeretet, amely nem nyilvánul meg tettekben, nem szeretet. Csak önzésünk jóindulata.”. Galsai Pongrácnak ezen ítéletén eltöprengve újból felismertem azt az igazságot, hogy nem elég a szeretetet átélni, azt bizony kifejezésre is kell juttatnunk szeretteink felé. Mindenkinek szüksége van rá.

Adok-kapok.

2005. 08. 07.

THAO: - Nincs az az isten, hogy ideális államformát teremtsünk. Képtelenség. Azon egyszerű oknál fogva, hogy egyik sem számol az emberi tényezővel:- önzéssel, könyökléssel, föntebb kerüléssel mások rovására… Erre én képtelen vagyok. Igazából államformával nem is volt bajom, mert nem értem rá. Saját jósszántamból halálra dolgoztam magamat. Honoráriumom pedig oly kevés, hogy ebből eleve nem lehetek teljes jogú állampolgár. Szerencsém, hogy nem is foglalkoztatott soha ilyesmi. Lélekben én már régen kivonultam az erdőbe. Megtehetem.
Ártani nem ártok. Használtam, az meg nem érdekelt senkit. Nincsenek hasfájásaim. Most lett elegem. Így hát fölszabadítottam magamat. Betartom az egymás mellett élés szabályait, de másról nem akarok hallani. Túlságosan várnak a betűk…
 

2005. 08. 07.

Hori: Az államról:

Már Marx is említette, hogy az állam egy elnyomó szervezet, melynek szerepe a szocializmusban csökkeni fog. És a nem szocializmusban, például a demokráciában? Ha meg kell, akkor meddig jó?
Egy demokratikus állam addig jó, ameddig polgárai felelősségre tudják vonni.
Vonnám én, szegény…
 

2005. 08. 07.

THAO: - Sírnak az angyalok. Esik. Talán emlékeztetnek rá, mit mulasztottunk, mit tévesztettünk, mit felejtettünk el – jóvátehetetlenül. Az angyalok sűrű könnye figyelmeztetés. Még mindig van esély, még mindig lehet, még meg kellene ismételni.
Talán, talán még minden helyrehozható ! Jó ez az emlékeztető.
Elgondolkodunk mélyen és nagyon sajnáljuk:- nem az angyalokat – MAGUNKAT. Itt még tettenérhető, élünk, érzünk és van még lelkiismeretünk. Angyalok, kösz a könnyeket !

És mélyen lehajtjuk a fejünket.
 

2005. 08. 07.

THAO:  - Félnek lenni a legnagyszerűbb állapota az életünknek. Egésznek lenni – rendkívül szegényes állapot. Az egész - mindenért felelős, az egész nem oszthat meg örömet, mert magával – az mégsem olyan. Az egész maga él és maga hal meg. Az egész - nek soha nem fogják a kezét. Félként élni, sőt tovább megyek – akár meghalni, ha a másik feled fogja a kezedet és vígasztal, vagy csak szótlanul veled van: MEGNYUGTATÓ, SZELÍD, BOLDOG, CSENDES. OTT LAKIK A SZERETET. OTT VAN A SZERETET LAKCÍME.

2005. 08. 06.

THAO: - Babának lenni kiszolgáltatott állapot. Mi óvjuk és szeretjük őket.
Van ellenpélda is, annyira megdöbbent, nem is tudom leírni…
Igaz. Én is baba maradtam. Elvárom a meleget, elvárom a kedves mosolyt, elvárom a szép szót, elvárom a simogatást. Ha nem kapom meg, érdes leszek, mert szomorú és magányos vagyok.
Igazság az, szinte minden szempontból:
- NEM NÖVÜNK FEL SOHA – DE EZ ÍGY VAN JÓL!
 

2005. 08. 06.

THAO : - Így igaz, csak az enyémet, a hivatalosat jól megrugdosták, szemforgatással, igaztalansággal, mást mondok és mást teszek attitűddel úgy arcul köpték, hogy a „hivatalba” nem megyek. Ítélje el bárki, nincs hozzá gyomrom. A „Passió” állati módon lemészárolt, emberarcú jósága a vezérfonalam, a kapaszkodóm, az életem biztonsága. Nála van az igazság és az élet. Annak ellenére, hogy imádott fiam csak az ő korát várta meg itt a földön – és mivel itt azt látta, amit látott, elment őutána.
Most úgy érzem, ketten járnak mindenhová és figyelik, hogy jól menjenek a dolgok. A Mester szava: - Hiába állítotok kőből, aranyból, drágakőből nekem házat,egy mozdulatommal lerombolom azt. Tedd hát, drága mester. Építsd fel valahol az TE Házadat, az IGAZSÁG HÁZÁT. Ott szívesen lennék veled. Így maradnak a gondolatok a hozzád szálló léleksuhanás. Meg természetesen – örök jelenlétednek érzete. Kár, hogy elrontották….de oda én többet nem megyek. TE VAGY A HITEM, A FONALAM. Ámen. ( Hori, mindenki járjon, aki akar – én nem tudok… )

2005. 08. 06.

Hori: A hitről:

Ez a kérdés azért óvatosan kezelendő! Háborúk, családi viszályok törtek már ki a hit megléte, hiánya, vagy mássága végett, még napjainkban is.
Egy barátom azt mondta nekem egyszer: „Miért ne higgyek, ha Istennel könnyebb.” - Tényleg! Miért ne? Fenntartom, hogy nem lehet Isten nélkül élni! Valamilyet mindenki teremt magának - unus quisque sibi Deum fingit -, vagy ilyet, vagy olyat. Én maradok az igazinál, és annál, aki általa született (et ex patre natum).
Istenem, hol vagy? :)


2005. 08. 06.
 

Thao: Kicsi ember! Oly tökéletes vagy és olyan gyönyörű! Arcod azért öreges egy picit, mert mindig komoly vagy. Nem ismered még a mosoly hazugságát. Minden apró részleted mestermű. Boldog a szem, ha ellegelészhet rajtad. Olyan csodás, ahogyan átadod magadat az álomnak. A legszebb kitárulkozás, amilyet valaha is emberi lény megérhet. A jussodat hangos, kétségbeesett sírással követeled.
Jár neked, hiszen a világ úgy van összerakva, hogy a legfejlettebb egyed utóda a legkiszolgáltatottabb. – Mert el tudják látni.- A kiscsikó lerázza a magzatburkot és lábra áll. Megkeresi az élet forrását. Mi „tökéletesek” pedig föl fogunk nőni, megtanulunk minden hasznosat és haszontalant.
Ha szerencsénk lesz – vágyaink netovábbja egy delfin vagy bálna kedves pofájának a látványa lesz. Ha nincs szerencsénk, vagy rossz a kód és a nevelés – törtetünk, széttapossuk a másikat és összehalmozunk olyan javakat, amiknek még a nevével se vagyunk tisztában egészen….
Remélem BABA – te azokat a selymes szép kódokat örökölted, mint a mamád és a papád. Akkor minden rendben. „Bálnás és delfines” leszel.
Illetve, csak simán egy jó kis ember.

2005. 08. 05.

Hori: A vágyaimról (1):

Megmondom, mit szeretnék! Az Északi-tengeren szeretnék hajózni egy nagy hajóval. A fedélzeten állnék egymagam, s egy távcsővel szemlélném a habokban a bálnákat, ahogy óriás testükkel, méltósággal szelik a jeges vizet. Mi egyre jobban megközelítenénk őket, de ők valamiért nem félnének tőlünk emberektől, mert tudnák, hogy ők és mi egyek vagyunk, amit természetnek hívnak. A bálnák Isten csodálatos teremtményei, amik mindig lenyűgöznek. A hajó szinte hangtalanul szelné a habokat, miközben a bálnák különös beszéde és a hatalmas testek vízbe csobbanása törné csak meg a csendet. Jeges szél fújná az arcomat, de nem bánnám. Újra örülnék az életnek…

2005. 08. 05.

Hori: A jövőről:

Szeretem a jéghegyeket. Szeretem ezeket a fantasztikus, örökkévalóságot felidéző képződményeket. Elámulok állandóságukon, ugyan akkor mobilitásukon. Egyszer volt szerencsém megszemlélni néhányukat közelebbről. Isteni, s egyben ijesztő élmény volt. Közeledtek a partok felé…

2005. 08. 04.

Thao: nőknél másként….

2005. 08. 04.

Hori: A lányomról:

Amikor megszületett a lányom és végre apa lehettem, harmincnyolc éves voltam. Késői gyerek, mondják. Lehet. Vannak előnyei is - mondom én. Ha belegondolok, elborzadok azon, hogy 53 éves leszek, amikor kijárja az elemit, 57 éves amikor leérettségizik, és 62, amikor megszerzi – remélem!!!  – a diplomáját. Vajon megérem-e, hogy férjhez megy? El tudom-e látni apai tanácsokkal? Ha hátratekintek eddigi életemre, s eltűnődöm azon, mi miért lehetett, s mi miért alakulhatott úgy, ahogy, akkor elbizonytalanodom, helyes úton jártam-e? Mi ez, ha nem kanyargós út! Vajon mit szólna ehhez Renoir?

2005. 08. 04.

THAO : EGYÜTT ÉLNI. – A legnehezebb dolog a világon. Ami az örömködés, a bolondozás, a jókedv oldalát illeti könnyű.
Bár az sem megy mindenkinek. Egymás szarvashibáit elnézni, tudomásul venni. Megemészteni és a lehetőség szerint nem szólni értük – az önfegyelem magasiskolája. Vigyázat ! Ha valaki azzal az elánnal kezd bele az egészbe:- Majd én megváltoztatom! – Rettenetes csalódások kis gazdája lesz.
Vagy úgy köll, ahogyan az Isten megteremtette (némely korrektúta lehetséges ), vagy jobb időben elengedni. Ezzel sok kölcsönös szenvedés, sérülés okozása egymásnak, veszedelem és végül a teljes érzelmi elzárkózás bánatos állapota takarítható meg. Szeretni a pipacsot is lenge, piros, tűnékeny szirmaiért szeretjük. Bájosan lengedez a szélben. Gyönyörködünk a tarka tábla látványában. (A gazdája meg halálra emészti magát, hogy az idén se lett tiszta a búzája, egye meg a sárga fene).
Csak a szívünk dönthet:- egyszeri, megismételhetetlen csoda –
vagy búzaszemét. Ez az az ördögi kör, amelyben valójában senki nem hibás – mert mindenki olyan, amilyen.

2005. 08. 04.

Hori: Az emancipációról. - Szeretem, ha egy nő mellettem romantikusnak, intelligensnek, nőiesnek érzi magát, akkor biztosan nem vágyik másvalakire. A nőben a Nőt keresem, s remélem, hogy a nő bennem meg a Férfit! Nem foglalkozom az emancipációval, mert szerintem nem létezik; nem hiányzott, s nem is volt rá szüksége mellettem egyetlen nőnek sem, soha. Remélem!
 

2005. 08. 03.

Thao: - Soha életemben nem mondtam szívesen, sőt el is kerültem szép magyar nyelvünk két szavát. A barátnőt és a barátot. Mindig hamis felhangot éreztem bennük. Életem ezt igazolta. Körülöttem EMBEREK élnek, akiktől soha nem kell ilyesmiről faggatózni. Szó nélkül mellettem állnak. Órákat álltak az ágyam mellett, amikor majdnem… Segíteni, ezt sem szoktam erőltetni szóban. Tenni és tenni hagyni, ha az önként és szívből jön. Mélyen sajnálom azokat a nőket, akiket „barátnőm”- ként mutatnak be. Nekem leégne….Nagyon megalázó. Nagyon semmibe vevő.
Még akkor is, ha a mai nyelvhasználat általánossá tette. Én „Esőember” akarok maradni. ÉN EMBEREM. Asszony, férfi – egyaránt. Ez afféle „ thao ”-ság, de mint szuverén lény, megengedhetem magamnak.
Éljen az EMBERSÉG – mindenek fölött!!!

2005. 08. 02.
 

<< Főoldal



 

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man