(Foto:Scheffer János )
A magyar nyelv ékes sokszínűségét, ezer árnyalatát nem kell nekem reklámozni.
Megtették költőink, Arany János, Petőfi Sándor, kik rengeteg – a mai átlagember
számára szinte ismeretlen, szép, magyar szót használtak a legnagyobb
természetességgel. Ma már a computer-technika segítségével ki is mutatták, hogy
nyelvünk végtelenül árnyalt, sokszínű, ritka és egyedi.
Magam csak a németet beszéltem. Köztük élve tapasztaltam – amit én minimum
négyféle képpen tudnék magyarul elmondani, arra ott ilyen lehetőség nem nyílik.
Menjünk vissza a címhez. Más nyelvekben az oldalborda asszony – voltát
tudatosítják és ezzel a dolog el is van intézve. Nem így a magyarban. Feleség!
Mennyi rejtett tisztelet, elvárás, ígéret és megtiszteltetés! Felem a bajban,
felem az örömben. Megosztom vele az életemet.
Belőlem egy darab. Azzal, hogy házasságot kötöttünk, féllé váltam, mert ketten
alkotunk egy nemes, nagyszerű egészet. Ezt én úgy gondolnám, hogy mindkét fél
tegye a maga dolgát úgy, hogy a család előre haladván mindenki a tőle telhető
legjobbat tegye hozzá. Félnek lenni megtiszteltetés és érdem, aminek meg kell
tudni felelni.
Ha a másik agyondolgozta magát, természetes, hogy eléje rakom a vacsoráját,
meghallgatom a gondjait, a vele történteket és kiegészítem azzal, hogyan látom
én.
Előkészítem, mit vegyen föl, mert én tudom, hová tettem és mihez mi illik. Ő
viszont virágot hoz, föladja a kabátomat és egy szelet csokoládét is ketté fog
törni, hogy együtt együk meg. A gyermek, ha azt látja – mindenkinek, mindenből
egyforma, megtanulja az igazságosságot és a szeretetet. Nem lesz kapari és önző.
Olyan idilli, hogy nem is hiszem, mi ÉLTÜK EZT.
Aztán, mikor ebből el kellett jönni, eljöttem és soha nem bántottam azt, ami a
másé. Megdöbbenek, mikor hallom, hogy amerikai sztárok két év házasság után
milyen pénzeket fizetnek körömreszelő őnagyságának!!!
Törvény és jár. (?) Biztos. Ha ők így alakították a törvényeiket, sok millió
dollár közt nem tűnik fel az a pár, amitől meg kell válni…
Becsületes iparosemberrel találkoztam. Szakmája kitűnő.
Intelligens, jóvágású ember. A két fiú épp felkamaszodott, mikor asszonyka
ebédből fölállva közölte – távozik. El is ment isten hírével, válás, aztán
újbóli férjezettség. Igenám! A közös évek alatt épített ház mai napig fél
részben a nevén van. Vitát nyitnék, mennyit tett bele. Eladni nem szerencsés,
mert a férj szülei adták a telket, idősek, róluk ki fog gondoskodni?
Mellesleg a telek másik végében élnek, a régi, felújított házban. Legjobb
jóbarátom – akinél nincs tisztább ember – pozíciója révén kacsalábon forgó
mintaházhoz jutott. Asszonyka szerelmes lett. Áldott szerencsére ott maradt a
régi panel az elhagyottnak. Az új férj a panel felére is igényt tartott, így a
vétlen fél mai napig lakásrészletet fizet, betegen, hogy két szobát
birtokolhasson. A kacsaláb nem volt rossz üzlet.
Új ember 15 év után végleg érdemtelenné válva eltávolíttatott. A kacsaláb árából
5 lakást lehetett venni.
Én már lassan nem merek kimenni az utcára. Lehet, hogy teljesen hülye vagyok.
Nekem is ki kellett volna használni mindenkit anyagilag, fizikailag és szellemi
alkotásait is el kellett volna tulajdonítanom. Akkor képbe illenék. Véletlen,
hogy „Elvált apák szervezete”alakult?
Az agyonvert asszonyok szomorú sorsát már sokszor hallottam. Sajnos, van
bőséggel alkoholista vadbarom.
De ha már férfi, meg kell nyúzni, akkor is, ha rendes és elvenni tőle, amit csak
lehet? Önvizsgálat volt-e őnagyságánál, hogy megtett-e mindent azért, hogy
fönnmaradjon a szövetség – ami, sajnos legkevésbé sem egy életre köttetik? Ha
nem megy, becsületesen osztozni, hogy élhessen a másik is. Belátni mit tett, mit
nem tett.
Békében és okosan mérlegelve. De rabolni, bármit, mert nő vagyok? Nem értem, nem
is fogom soha és félek…
Itt én már eligazodni nem tudok.
Nincs is szándékomban.