(Foto:Scheffer János )

Boldogság?

Az élet előrehaladtával mindenki rájön, bölcs tapasztalatokkal gazdagodva, mi hogyan működik az élet nevű nagy társasjátékban. Nem vagyunk egy fazonra szabva. Mindenkinek más és más az elvárása, a természete, mások az örökletes tulajdonságai, melyeket nem lehet levetni, mint egy megunt kabátot. Legfontosabb: - magunkkal kell tudni együtt élni!
Ennél fontosabbat nem tudok. Ha ez a terület tisztázatlan, akkor másokkal sem lehetséges konszolidált, emberszabású viszonyt kialakítani.

A történet főhőse öntörvényű, okos, hamar és jól döntő ember.
Ezt nem szokták szeretni. Más később ugyanarra a döntésre jut, viszont mivel emennek hatszor hamarabb jutott eszébe, világos, hogy „erőszakos”, „ráerőlteti” a másikra, másokra az akaratát.
A lassúak mentsvára. Nincs azzal semmi baj, ha valaki megfontolt. Ebből sáncot építeni és elméleteket gyártani a másik, gyorsabb tempójú ember ellen: dőreség és ostobaság. Élvezni kell az előnyét, hagyni, hiszen ezerszer kiviláglott: megbízható, pontos és helyes a döntése. „Csakazértis” alapon bírálni, ellehetetleníteni – káros a közös ügy szempontjából és borzasztó időpocsékolás. A bizalmi elv két ember kapcsolatának szilárd, jól bebetonozott alapja. Ha ez nincs, nem szabad belefogni szinte semmiféle kapcsolódásba. Még társas kapcsolatba sem.
Házasságot, gyerekeket, nagy családot meg vétek létrehozni, ha nincs meg a feltétlen hit a másik felől.
Létezik olyan eset is, amikor ez a bizalmi elv valamin elfárad, valami miatt megbomlik. Ez maga a téboly, mert a lassú kezd el okoskodni. Azért szörnyű, mert az idő fölösleges pocsékolása mellett rengeteg huzavona származik belőle. A gyorsabb már rég elintézte volna, de a lassúbb még „azértisből”rágódik. Ezzel a másikat kiborítja, kezdődnek az ellentétek és egymás lassú és biztos felőrlése. Fölmérni önmagunk lehetőségeit és korlátait nem egyszerű feladat. Kellő önismerettel, belátással simán megvalósítható. A bizalom meg nem szűkszeműen gyanakvó jószág. Tárt szív kell hozzá és a biztos tudat: - Rábízom, mert ehhez ő jobban ért! – Ezzel költözik be a nyugalom és a megértés. Mindenki bátran teheti a dolgát, hiszen felmérték – erre én vagyok alkalmas, amazt te jobban csinálod.
Klasszikus munkamegosztás. Eredménye kiváló. Nyugalom a családban, összezördülések teljes hiánya és a mély, biztos szeretet és bizalom, amit a másiknak megszavazunk.
Mi a fekete halálnak választottuk ki, ha nem biztos a szava, mint az ÍRÁS? Tilos belefogni, mert jó vége nem lesz. A szakadás hegei pedig soha nem forrnak simára, nem is beszélve a vétlen utódokról, akikben örökre nyomot fog hagyni egy elfuserált, szétszabdalt család. Pusztán, mert az AKARAT előbújt a zsákból.
Nem is lehet kérdés! Az egyik tiszteli a másik munkáját, elhivatott, elfoglalt életét. Segíti azzal, hogy leveszi a válláról a hétköznapi terheket, amiket csípőből, villámgyorsan átlát és elintéz. Ezért elismerés jár, nem piszkálódás és elszámoltatás.
Az ilyen kapcsolatokban, ahol a bizalom mély, veretes, nem lesznek boldogtalan emberek – de a pénzt oktalanul szóró, „kényszeres vásárlók” sem. Ez utóbbi ugyanis hamis boldogságpótlás és komoly, pszichés betegség. Tudom, nagy szélsőségeket említek, de az emberi viszonylatok annyira árnyaltak, olyan sokszínűek, hogy minden szegletükre kell egy-egy pillantást vetni.

Receptet adni nem tudok, nincs is szándékomban. Régen a férj
„hazaadta” a fizetését, ahol tehetségesen gazdálkodó feleség volt mellette. Másutt ő gondoskodott az anyagi javak fiaztatásáról és háztartási kiadásokra tettek félre költhető mennyiséget.
A bankkártyák világában szintén meg lehet oldani, melyik számlán mit tartunk (két fizetés, két számla, két kártya).
Átcsoportosítással, megbeszéléssel. Akinek az elfoglaltsága, leleményessége ezt így determinálja – az foglalkozik a napi ügyek bonyolításával. Tővel- heggyel összedobált, hol én csinálom, hol te csinálod – féle pontatlansággal semmire nem megyünk.
Igenis, kell egy felelős, aki ezt, más meg amazt (nagyobb befektetések, üzleti ügyek) oldja meg. A fentebb említett főhős ezt a bizalmat nem kapta meg. Pontosítok. Hosszú, sikeres, évtizedes munkálkodása után vonták meg tőle a bizalmat.
Mi lehetett a vége? Ugye, ne fárasszuk egymást ennek a taglalásával, mert tudjuk valamennyien. Az élet igazol.
Töredékéből annak, mint az „okoskodó bizalmatlan”, gazdálkodik az erre született fél. Sikerrel és leleményesen.
Együtt sokkal többet föl lehetett volna mutatni, de a mártírok kora lejárt, véráldozatot meg nem hozunk. Szomorú, de soha nem fogják „amott” belátni, hogy az oktalan kekeckedés milyen károkat okozott. Ez ma már csak emlék. Nem utolsó sorban megszívlelendő azok számára, akik most kezdenek bele a páros létbe… Nem furcsa, hogy statisztikailag kimutatott tény – akik házépítésbe fognak, nagyszámú válási arányt hoznak létre?
Iszonyú vállalkozás egy ilyen volumenű beruházás. Elfáradnak, kikészülnek bele? Nem tudnám megmondani, mert házat nem építettem. Vagy időközben sérül a bizalmi elv???

Fölvetett gondolatok, tessék rajtuk eltöprengeni!
Nem lesz haszontalan időtöltés…