Távol van kelet

 

 

 

 

Én most megint értetlen vagyok. Tudom,hogy sokaktól ezért ki fogok kapni, de nem bírom magamban tartani az értetlenséget. Minden nemű törekvést üdvözlök, ami a nyitottság irányába mutat .A mértékvesztés előtt viszont úgy állok, mint tehén az ólajtó előtt.


Annyi minden van, amit meg kellene figyelnünk,észre kellene vennünk, utána kellene járnunk, itt a haza területén. Most jött egy hullám (még egyenlőre nem az enyém) és orral belebuktunk a távolkeleti meditatív istencsudákba.
Tanfolyamokat szervezünk, kinyitjuk a csakrákat, időutaztatást csinálunk
energiákat küldözgetünk, szóval baromian meg vagyunk fejlődve.
Én ugyan nem, mert az én bikkfából csinált paraszt fejem ezt nem veszi be, de
sokaké igen. Nem állíthatom, hogy ilyen távolságba véletlenként nem születtek olyan szellemiségű emberek, akik erre hivatottak. Van rá példa. De ők csak a szabályt erősítik. A dolog legnagyobb buktatója ott van, hogy aki végigcsinált pár ilyen
agyi mesterséges megtermékenyítést ,azt hiszi,megváltozott. Az ember alakíthat a jellemén, formálódhat, igazodhat, de alaptermészete nem változik meg SOHA.
Ezt nem én mondtam .Ezt okos ember mondta. Magam közvetlen szemtanuja voltam egy ilyen dícséretes folyamatnak. Az alany, akiről szó van, öntörvényű, törtető, erőszakos alkat. Az ilyennél még ijesztőbb a magára erőszakolt, tudálékos önfegyelem, mert csak kicsit kell kivárni, s robban,mint a kézigránát. Semmiféle vallási, felekezeti vitába nem vagyok hajlandó belemenni.
Mindenki abban hisz, amiben akar. A hit-tartalék. Tartalék a belátás gyakorlásáho ,az emberség mélyebbé tételéhez ,itt bent ,önmagunkban .Ha máz ,mi faragunk rá legjobban. Itt van a „Passió” példája. Betű szerint igazul van megalkotva. Akkor miért hullanak a vénasszonyok, mint a legyek? Halnak sorra vetítés közben. A hit nem a vasárnapi rozmaringos imakönyv, meg az ünneplő kiskosztüm. Amíg olvassák,hogy vót, az más! Nyílt színen látni a véresre vert szerencsétlen, vétlen áldozatot – ez nem fér bele. Akkor meg nincs hit.
De térjünk vissza keletre. Más világtáj, homlokegyenest más szokás és gondolkodásmód. Türelmüket, figyelmességüket, munkabírásukat bízvást eltanulhatnánk. De hadd ne értsünk már nagyhirtelen ahhoz, amibe ők évezredek alatt belenőttek! Feng shui nélkül a módosabbja be sem teszi a lábát a saját új lakásába. Ki kell lengetni, hol megy a vízér, hogy lehessen aludni. Én nem lengetek, tudom, melyik falon van a salétrom, élek benne, míg kell, mert tenni ellene nem tudok. Aludni meg koromnál fogva már nem tudok olyan jól, mint húsz évesen. Bár akkor meg éberen aludtam, hogy szuszog-e a csecsemő?
Persze, hogy veszek fonott kosarat, meg volt rizslámpám is. A szélharang nem kell, mert a zajt nem bírom, noha állati süket vagyok egyébként. Célsüket.
Arról pedig, hogy a kemence, vagy a koporsó után mi van, végképp nem vagyok hajlandó beszélni. Egyrészt, mert nem voltam ott, másrészt az eredendő és megtestesült JÓSÁG-ról kénköves farkú ördög alkalmazását képtelen vagyok feltételezni. Abban biztos vagyok, hogy amikor ez a semmi víz ellobban, amiből vagyunk, a magasrendű szellemiség biztosan nem tüzelhető el. Milyen formában megy ez tovább? Nem érdekes. Nyomtalanul nem múlhat el.
Engem pedig ne utaztasson senki, hogy kopogtatóbogárként hogyan vertem a valagamat a földbe tizenkétezer évvel ezelőtt, mert még Hajdúszoboszlóra se megyek el, pedig az csak húsz kilométer.
Nem vagyok azért annyira bikkfa. A jóga, a meditáció sokakon segített már. Nyugtatott, segített átlátni az adott élethelyzetet, derűsebbé, kiegyensúlyozottabbá tett. Akin ez segít, csinálja!
Jót tesz vele elsősorban magának, másrészt a környezetét is megkíméli egy örökös „szomorúfűz hervadt lombja” látványtól, illetve az örökös panaszáradattól. De ne lihegjük túl. Ne értsünk már hozzá annyira! Tanító! Mester!
Drága jóisten , de nagy a te állatkerted!
Nekem személy szerint egy természetgyógyász fiatalember tette helyre a gerincemet. Olyan ütést kaptam egy eséstől, hogy az alkalmanként oda-vissza ezerkettőszáz kilométert félholtan vezettem le a végére a hátfájástól. Ez az ember egy hónapot nyaranta az erdélyi havasokban töltött, pásztorokkal. Ott ugyanis nem lehet lemenni az orvoshoz egy kalmopyrinért a faluba. A birka meg szaladjon, amerre lát. Megtanulta tőlük a gyógyfüveket. Mikor, mit, mire használnak. Meg veleszületett tehetsége mellé azt is elleste, hogyan igazítanak helyre ficamokat, meg hasonlók.
Én míg élek, könny fog szökni a szemembe, ahogy az öreg magyar eltáncolja a botolót. Megnézek szívesen egy kabuki színházat is,mert abból is ragad egy szín, de hogy nem fogom úgy érteni, ahogy ők szánták, az biztos, mert csak így nem lehetséges. Ha tíz évet a kabuki színjátszás tanulmányozásának szentelnék,t alán ELKEZDENÉK konyítani hozzá. Nem fogok bele. Nekünk alapból száz népdalt tudnunk kellett. Elemzéssel együtt, ahogy kell. Ettől lesz világosabb a Bartók Béla, ezért merek rá óvatosan hivatkozni. Ha már ő gyűrte a negyvenkilós fizikumát, hogy az a kincs, ami a magyar népzenében van, el ne veszlődjön, én is neki tartozom első sorban, meg a népemnek.
És azért se fogok varázsolós oskolába járni, hanem emberségesen szólítom meg a másikat, a mindennapokban. Ha szabad lenne kérni.

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man