Szerelem

 

 

Elgondolkodtam nagyon belevágjak-é? Ennél nagyobb ajándéka az istennek nincs. Ennél több buktatót és fájdalmat,sérülést hordozó érzelem se valószínű.

Mégis belekezdek tehát.Mert „elmodhatom mi bántott este hazafelé menet”.

 

 

Számomra,ezt rögtön szögezzük le,szent és sérthetetlen.Mindíg azzal a rácsodálkozással kezdtem belé,ahogy ezt Déry nálam sokkal plasztikusabban megjelenítette.Szintén tőle”…hogy aztán másnap berendezkedjünk benne, a véglegesség ígényével.”Igen.Én először rácsodálkozom a személyiségre.

Elvarázsolnak tulajdonságai,külleme,tudása,amit a fejébe belegyűjtött.

Hagyom beszélni.Hosszú dialógusok alatt a taglejtések, a pillantások, az egyéb megnyilvánulások rettenetesen fontosak nekem.Nem figyelem és őt – á, dehogy.

Önkéntelenül beiszom,mint a homok a vizet.Az érintés misztériuma sokkal később jön és erről itt most,mivel templomban nem szoktam ordítozni,nem is ejtenék szót. A lénye a fontos,a rám gyakorolt hatása,a varázslat,mely ezáltal létrejön.Amikor kibontakozik a képesség bennem,mint egy tulipán a nap sugarára, akkor elkezdem szeretni.Ez az átfogó szeretet.Ebben a szóban van a dolog lényege tisztán és világosan megfogalmazva.Szeretet legyen bennem,amikor leűl,rámnéz,vagy eszik.Ekkor fogadom be,ekkor kezdődik a berendezkedés a véglegesség ígényével.Ugyanis csak így tudom.Mindig hittem,teljes hittel,hogy végleges döntés született.Azt gondoltam,ez kiállja az emberi természet által termelt sok salak próbáját. Lehet,hogy egy apróságon elromlik. Nagyon meglehet.De csak úgy – nem tudok belekezdeni.Talán ezért van,hogy a szívem (ami képtelen meghatározás,csak kitaláltuk,mert szépen hangzik,közben csak pumpál szegény,mert ez a dolga) tele van fiókokkal.

Nem kell hozzájuk kulcs,mert ha be vannak tolva,többé senki nem nyúl hozzájuk.Minden fiókban őrzök egy – egy nagyon értékes korszakot az életemből,ami nagyon szép volt.Szép volt,aztán történt valami – és elmentem.

Én nem kínozom a kapcsolatot.Azonnal megyek.Hagyom élni az istenadtát.

Talán ezért maradok meg emléknek,talán ezért,meg sok minden másért nem felejtenek,akik hozzám tartoztak.Szerelem? Egy ing,amit én vasaltam ki, benne hordja a tenyerem érintését a szeretett lény,mint egy beépített simogatást,hogy vele lehessek egész nap.Este úgyis kidobjuk,de újra és újra kivasalom,mert az én kezem által kell hozzá érnie.Ilyen egyszerű. Ha fáradt,mert értem – tünk dolgozik,megterítve az asztal – természetes.Leűlni mellé,megbeszélni mi bántja,minek örül – természetes.Ha nagyon siet valahová,mégegyszer áttörölni a cipőjét.(Oh jaj,rabszolga! – üvölt fel a sufragette,vagy az egyenjogusítás harcosa.) Sajnos én is mindig egyenjogú voltam,illetve kettenjogú talán ezért nem fogyott ki soha a virágom, talán ezért kaptam operabemutatót – insgesamt,azaz cakkompertli,mindennel együtt és az első,a legelső meghajlást szólóest után.Nem voltam soha eltartott.Én sem tartottam el senkit.Mégis jött ösztönösen, így lesz jó,mert segítem,vele vagyok,benne vagyok a dolgában.

Ez a szerelem.Amikor babát vittem haza a kórházból – illetve az apja fogta,el nem engedte volna,akkor is az apjának csillogott a szemem.Tőle kaptam,most én adom neki oda,egészben.Úgyis vertebb helyzetben van szegény,hiszen mi a kilenc hónap alatt végleg összenőttünk.Ezt ő soha nem tudja meg.De örülhet neki,foghatja,mint egy virágot,segíthet fürdetni és mesélhet,mert ő nagyon viccesen és okosan,szépen tud. Talán emiatt nem engedtek nehezet cipelni.Talán emiatt engedtek előre az ajtón,mindig és nyitották ki előttem a kocsi ajtaját.

Alázat a másik személyisége iránt.Átérezni félelmeit,fájdalmait és segíteni rajta,amíg tudok.Ha ezek után homok kerül a fogaskerekek közé – el kell engedni. Soha nem harmadik személy volt,tehát ehhez nem értek egyáltalán.

Ez az én térképemen fehér folt.Nélkülem nem akartak elmenni sehová,mellettem nem kellett külön szórakozás. Ígény volt a jelenlétemre.Valószínüleg,mert betöltöttem a teret és nem hagytam űrt.A bajok jobbára gyógyíthatatlan betegség,sajnos haláleset miatt következtek be.Amit végképp nem bírok elviselni – a saját,különbejáratú életemben: a sunnyogás, a hazudozás (mégha „kegyelmes hazugság”,ahogyan ezt jóbarátom Forrest Gump mondta volt.)

Erre nem vagyok alkalmas. Hányan szerették volna elnagybőgőzni a fülembe:

- az én házasságom már…- na itt hagytuk abba.

Székely Éva egy nagyon nagy okosságot mondott.Válása után, mikor kiheverte a traumát,nem zárkózott ő el semmilyen kapcsolat elől sem. Csak egyetlen ember mondta volna:- Csodálatos,kitűnő asszony (volt, van) a feleségem,de te még csodálatosabb vagy! – ez fölértékelés.Így kerek. De egy moslékos dézsának elhordott pária mellett kitűnni – nem nagy dicsőség. Rettentő nagy dolgot,igazságot nyilatkoztatott ki ezzel.Alátámasztandó a következő történet a saját környezetemből. Édes,szép,angyalszőke 66 évesen is gyönyörű barátném,nyugalmazott iskolaigazgató, egész életében 5 évet volt szerelmes.Engedelmes természet lévén férjhez ment első és egyetlen férjéhez,akit nem szeretett soha.Nagyon csúnyán és korán meghalt a férj – 50 alig volt,vagy annyi sem- barátnőm kórházba is került.

Teljesen kimerült ebbe az időszakba,meg a betegséget megelőző kötekedésbe.

Eztán köszöntött be 5 év csillagpor,amit vesztére együttélésre cserélt.22 év szigorított lett belőle. Az idős úr (pokoli természettel megáldva,ami az udvarlás időszakában nem látszott) – halála után visszaköltözött barátném a szülővárosába,lakását szerencsére megtartotta. A régről ismert jogász,kántor,irodalmár,tudós és élő csoda két év után kérte meg,”járjanak együtt”. – Az én Marikám csodálatos asszony volt,áldja meg az isten a haló porát is.Te,drága olyan szép vagy és jóságos,mint ő,csak természetesen teljesen más személyiség! – na erről beszél Székely Éva.Az enyimek együtt vannak,az idős úr egy dalia ,autót vezet,közben énekel,szaval,kertjének összes virága az én barátném lakását ékesíti,hangverseny,színház,karnevál,utazás,bon-bon tömeg.

Szeretne össze is költözni,de ez már ellenjavallott sokat tapasztalt édes asszony által.Minden délután,este az övék,minek bármit megbolygatni.Nagyon szerelmesek,nagyon boldogok,nagyon szépek és nagyon tiszták.

 

Ami pedig ezzel együtt jár,az ugyanilyen gyönyörű és természetes,csak arról én másnak nem szeretek beszélni.A gyerekeimnek igen,sokat,mert minden érdekelte őket.Meg is alapozták rendesen a másik nemhez való viszonyukat.Rendezetten,szeretetteljes párkapcsolatokban élnek.Mert megtanulták – hiszen kérdezték sokat:- mindig másnap rendezkedünk be,a véglegesség ígényével,akkor is,ha tudjuk ez egyálatalán nem biztos,hogy teljesíthető.De az akarás,a dolog megtisztelése ott kell,hogy legyen,mindenképp.

Nekem ilyen a szerelem.Nem is lesz másképp.Úgy érzem,jól gondolom.

 

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man