Sétagalopp

Festette: Farkas Rudolf

 

 

 

 

A lóverseny olyan távol áll tőlem – mint, szóval azt sem tudom, hol a ló eleje és vége. Talán a fejét megismerem.

Annyit már filmekből tudni vélek, hogy a futtatás végeredménye messze nem attól függ, melyik paci a jobb. Fenét! A zsoké kifinomult módszerekkel rúgja bokán úgy a másikat, vagy ránt egyet orvul a száron, hogy az ellenfél már fordul is le. Kiesett. A páholy üvölt, fogadások egy az akármennyihez… Valahogy így megy ez. Jókat szórakozok rajta, noha tudom, családok mennek tönkre. Szenvedélyes játékosok (fogadók) végzik fürdőköpeny zsinórra föllógatva magukat. Még az aljanép között töltött fordítói tevékenységem sem tudott ránevelni arra, hogy egyáltalán megértsem ezt a fajta magatartást. Fölmérjem ezt a világot. Le tudjam magamra képezni. Akkor az már nem én volnék. Nem utálkozok, csak azon sajdul a szívem, mikor pár pillanat erejéig a családra gondolok, lakás élelem, további lét elől elnyírva.

Mi van nekem? Semmim és mindenem. Van egy kicsi autóm, mert szeret a patyolat nagybátyám. Van egy ember, aki azt is figyeli, hogy épp vettem-e levegőt. Vannak a gyerekeim, akik rettegnek, ha eltüsszentem magamat. Tudják, már törékeny vagyok.
Amikor a hatalmas védőbástya kivisz szabad területre, nem történik semmi. Nézzük a fákat, talán szót sem váltunk. Nálunk itt sok a szabad, füves terület. Lovat is tartanak. Csak egy jelzés-szerű karám mutatja az állatnak, hol van a netovább! Ahogyan a sörényük lobog, szabadok, fölnyihognak, galoppban körbefutnak, vagy csendesen legelésznek, az az én világom. Kezemből elfogadják a kockacukrot. Soha nem ülnék föl rájuk. Bennem ez úgy működik – hogyan tehetném, hiszen a ló sem ül rám. Lehet, hogy nem vagyok normális, de tisztelem a szabadságát.
Tisztelem a lóságát, ahogyan érzem, hogy ő tiszteli az én emberségemet. Megsimogatásához is engedélyt kérek tőle – nem a gazdájától – megütni meg soha nem lennék képes.

Ebben a világban tudok élni, mert ezt vagyok képes elfogadni, elviselni.
Ebben helyezem el magamat és ehhez mérem a miheztartásomat is.
Biztos, hogy ezt nem így kellene. De mit tegyen az, aki a fűtől is bocsánatot kér, ha rálép….?

 

 

 

2005.07.14.
 

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man