PEZSGŐ

A gyertya lángja szikrázón villan a két gyöngyöző poháron. A szemtelen buborékok csiklandozzák az orrunkat. A muskotály illata pedig kedvesen belesimul a hangulatba. Nincs mit ünnepelni. Egy este a sok közül. Csak most elhatározzuk, kicsit jól fogjuk érezni magunkat.


Csupán egy este az évi 365- ből. Csak egy gondolat, csak egy kellemes hangulat. Csak megbeszéltük – ez egy ilyen este lesz. Természetesen összekoccannak a poharak. Nem azért, mert kötelező. Gesztus egymás iránt. Ez egy szép este. Nem nagyon iszunk – igazából inkább nagyon nem, de az abszolút fennhangon deklarált antialkoholista attitűd nekem gyanús – engedtessék meg ez nekem. Annak lehet valami a hátterében, ha valaki egy kellemes pohár bort, egy gyöngyöző pohár sört mereven elutasít és még a szagától is fintorog. Tudós biológus professzor nyilatkozta: - elvárja a családjától, hogy bort igyanak. El volt keseredve, hogy a népes famíliából egyedül a fiát nem lehet rávenni. Elmondta azt is, a bornak nem az alkohol foka a lényeges. A benne található rengeteg, fontos kémiai összetevő. Használ, egészséges, sőt kell. Gondoljunk arra, hogy tengerparton a tenger gyümölcseit soha nem szolgálják fel fehér bor nélkül. Ennek prózai oka van. Ezek a furi, nyálkás lények már abban a pillanatban szalmonella - gyanúsak, ahogy a sós tengervízből kiemelték őket. A fehér bor kémiája akadályozza meg, hogy minden gyomorpanasz nélkül egye őket – aki szereti. Én rájuk se tudok nézni – de ez az én bajom. Nagybátyám annyira rosszul lesz a legkisebb alkohol mennyiségtől, hogy őt így kell elfogadni. Nem szabad kényszeríteni egyetlen pohárkára sem. Katonatiszt nagyapám masszív alkoholistaként a héttagú családját tartotta rettegésben évtizedeken át. Rettenetes betegség az alkoholizmus. Gyógyíthatatlan. Az illető, akár húsz év alkoholmentes pauza után is alkoholbetegként száll a sírba.


Szóval párásak a poharak. A hideg ital elhomályosította már az oldalukat. Ilyenkor csillogóbbak a szemek, fényesebbek az emlékek.
A boldogság, az öröm több színét mutatja. Emelkedett a hangulat.
Szőlő, bor, szerzetesek véletlen találmánya – a pezsgő, serfőzde, a komló kesernyés, utánozhatatlan íze:- számomra a jóisten különös, kellemes adománya. Akkor, ha úgy bánunk vele. Akkor, ha természetes helye van asztalunknál és életünkben. Amennyire meghitt és bájos ez a hangulat, annyira rémisztő, kétségbeejtő, félelmetes az alkohol által uralt, ember alatti szintre minősült, csaprészeg pária. Van persze ott is felmentés – némileg – ha arra gondolok, nincs hová hazamenni. Valahogyan az élet úgy egészében kicsúszott a lába alól. Lehet, hogy a „töltés” nélkül meg is fagyna a kietlen, hideg éjszakában. Nagyon valószínű.


De most itt ülünk, meghitten, a két pohár oldalán elindult vékony csíkban a lecsapódott pára. Kellemes meleg a szoba. Égnek a gyertyák. Fényesebbek a gondolatok és színesebbek. Mert ez egy különleges este. Egy a 365 estéből. Csak elhatároztuk, hogy ez egy különleges, pezsgős este lesz. A kellemnek, a szépségnek, a hangulatnak jelen kell lennie az életünkben. Különben szürke, összemosódó masszává válnak a hétköznapok és elfelejtjük, hogy minden nap ÖNMAGÁÉRT SZÉP.
Ehhez nem kötelező inni. Lehet két piros alma is a hangulat ünnepélyessé tevője. Lehet bármi. Csak ne felejtsük el: - olyan életünk lesz és olyanok lesznek az estéink, a napjaink, az emberi viszonylataink:
- amilyenné mi formáljuk őket. Csak ennyi.
 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man