Öntözzél virágot

 

 

 

 

Mint ahogyan egyszer Lázár Ervin nekünk elmesélte,a különös csapat Vacskamatinak virággal kedveskedett egyik ünnepére.Amikor ő ezt a virágot megkapta,szép volt,mint az élet.Kékellet,zöldellett,lilállott,sárgállott.Ez a virág egyszerűen egy pompás csoda volt.

 

Igen,csakhogy közben teltek ám a napok.Vacskamatinknak meg jobb dolog is jutott.El is feledte ő nagyhirtelenjébe,hogy a virágjának kis vizecske kéne.

A virág így aztán szomorún hervadott.Nem kékellt,nem zöldellt,nem sárgállt nem lilállt.Ez a szegény virág várta a bús halált.Ezen háborodván összeűlt ám a stáb.Határoztak tüstént – mivel Dömdödöm is beszállt – vissza ám a virág.

Vacskamatit ők így szépen elővették.Nagy dorgatóriummal ellátták a fejét.

Mi lett itten mostan ezzel a virággal? Elvesszük mi tőled,mehetsz apelláddal.

Nem kékell,nem zöldell,nem sárgáll,nem liláll,ha nem vesszük vissza,egy vár rá – a halál. Vacskamati bűnét mind be is ismerte.Nem gondozott,nem locsolt,nem ápolt a beste.Beletörődött hát a visszaadásba,de Aromo a nyúl ezt is másként látta.Elévette ő fékezhetetlen agyvelejét,s kimondta ahogy van:- Azt is meg kell hallgatni,a szegényt! Szomjazott,hervadott,kókadott eleget, mostan meg már itten egy szava sem lehet?- Meg is kérdezték hát mind ők a virágot,hogy ő mit akarna,ha már így alakult.A virág meg erre – nagy,nagy döbbenetre – halk mosollyal mondta,bizony ő nem menne!- De nem ápolt? – Tudom.- mosolygott a virág.- De nem locsolt téged?- Tudom.- mosolygott a virág. – Nem kékellsz,nem zöldellsz,nem sárgállsz,nem lilállsz! – Ám én ezt is látom! – mosolygott a virág. – El kell vennünk tőle! – háborgott a többi. – De én bizony sajnos nem szeretnék menni! – Miért akarsz mégis ővele maradni? – Szeretem! – és erre nincs már mit felelni.

Példabeszéd vót ez,ides embertársak!Valaki nem látná,aki firfiember,mellette virág áll,akit gondozni kell.Nem ám lődörögni a füstös kocsmába.Vagy a meccset nézni hosszan, óraszámra.Vagy bemenekülni egy számítógépbe.

Asszonpajtást meg a nyavalya ott törje! Férfi szégyene a locsolatlan virág.Becsülje hát meg mindegyik rendesen asszonyát.Ápolja, gondozza,figyelje,locsolja.Észre fogja venni,nem lesz többé gondja.Mert amikoron a férfiú figyelmes,ottan bizony ám az asszony se keserves.Kékell,zöldell,liláll, nem attúl,hogy verik,hanem örömibe,hogy ippeg szeretik.A szeretésnek ám sose lesz meg böjtje.Így találunk belé a boldog fészekbe.Ha tehát valaki az asszonyt látszék hanyagolni,elébbet jó lesz az írót felidézni.A jó Lázár Ervin tele intelemmel.Nem csak gyereknek van az,amit ő mível! Meg kelle érteni a kerüllő szavát! Csak ebbül lehet ám a földi mennyország!

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man