Gondolkodó

 

 

 

Kedves jóbarátom,kinek szavát,intelmét alig várom,mert bölcs okos és mind megfogadom.A távolból kíséred minden sorom,meg életem folyását is persze,s mikor olyat tennék, amit te azonnal látsz veszve, jó szóval visszatartasz.Megfogadom minden szíves tanácsodat.

 

Most döbbenten látom, ahogy pereg belőlem a szó, benned fölszakítja a régi önmagad, s rajtam kéred vissza az elmulasztottakat.Szépen,dícsérve teszed, de benne sír,hogy bizony már nem vagyunk fiatalok,s amit én akaratlan megfogalmazok,azt te fordítod.Fordítod a saját elherdált nyárra, őszre, télre, amikor a kedves kedvességét nem eléggé becsülve,vagy a körülmények miatt elherdáltad igazi önmagad.Lehet,hogy nem herdáltad,csak nem ismerted föl időben. Az is meglehet,hogy a helyzet volt lehetetlen. Te védekezve töröltél.

Történést,illatot,hangulatot,teljes alakot.Így,hogy most általam szinte karmikusan testet öltött,s visszatért,érzem, várod tovább,tovább, még,még a mesét. Legyél te tükör,s fényességedre leheljem rá az elmulasztottakat.

Szívesen megteszem neked.Egy helyen,s egyforma képpen fájunk,miért ne lehetne dőre,kicsiny ajándékom teljesen a tied.Elgondoljuk azt,hogy meglátogatsz. Szóban még könnyebb idézni az elszalasztottakat.A kitörölt alak testet ölt majd újra.A visszavarázslásban én is segítek és boldog leszek,hogy visszaadhattam neked. Megrajzoljuk együtt az alakját,de ha azt nem, az sem olyan baj.Idézzük báját,elfogadását,szellemét.Elbeszéljük, téged mindíg milyen nagy szívvel,s örömmel fogadott.Mennyi napocskát jelentett neki,hogy pár pillanatra maga mellett téged tudhatott.Biztos melengetett, szárított téged ő is.

Megfőzte azt a bizonyos teát.Végighallgatta terveid,álmaid sorát.Ha ketten tesszük,megtörténik a csoda. Őt nem láthatjuk,de szeme csillogása biztos visszatér. Megtartjuk,nem engedjük el. Szívedben fiókot nyitunk neki.Ő szépen bele is fog csenben költözni,s ottmarad. Te pedig megnyugszol, újra megtalálod egy kicsit régi önmagad. Ez számodra nagy öröm lesz és kicsit biztonságosabb.

Megkaptad az elvesztettet,aki imígyen mostmár megmarad.Álmaidban újra jelen lesz veled.Megfőzi teád,megkeni kenyered.Hallgatja szavadat nagy figyelmesen.

Csipkeszerű munkádat dícséri lelkesen. Ettől te alkotói kedvben újra erős szárnyakra kapsz. Csinálod feltartóztathatatlanul a dolgodat.Megszületnek újra a csipke-csodák, miket egyedül csak te tudsz.Nem fogsz rajta évekig kotlani.

Nem győzöd majd írni be a gépbe mindazt a sok sok szépet,mik a fájdalmak,a magány miatt bent maradtak eddig,s kicsit nem is voltak neked fontosak.

Előre kell menni,drága ember,s visszanézni csak ígyen szabad.Megtalálván békés önmagad,hidd el, én leszek a legeslegboldogabb.Megnyugodva, téve már biztos kézzel a dolgodat,akkor fogsz rájönni – hiszen bánataimat kívülről tudod:

- A lenagyobb baj akkor van, amikor a szív halott.

 

Féltő szeretettel igaz barátod.

 

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man