ADÓSSÁG

A rulett asztal mellett egyre forróbb lett a levegő. Egy fiatal férfi tébolyultan bűvölte a forgó őrületet órák óta. Előtte akkora zseton halmaz, hogy a biztonsági kamerák egyike már rég csak őt figyelte.
A krupié arcán is patakokban folyt a víz. Ő tudta, mire képezték ki.
Ekkora nyereményt nem szabad engedni. Valahogyan az ördög, vagy
mi a halál szegődött ennek a játékosnak a sarkába. Hiába próbált
„trükközni” a szerencsétlen, levében fővő alkalmazott. A pali nyert, mint a jégeső. – Hogy repülök én innen, már a műszak végén! – gondolta a krupié. Tulajdonképpen már annyira elfáradt ebben a folyamatos feszültségben, hogy csak fásultan várta az elkerülhetetlen véget.



Valami egyszerre elkezdett készülődni a levegőben. Az óriási tétek sorra a bank kasszájába vándoroltak. A fanatikus játékos még bőven felállhatott volna. Nem tette. Konok, akarnok, erőszakos és elnevelt természete nem óhajtotta elviselni a vereséget. Rakott – veszített. Még többet rakott, megint veszített. A játék vége felé – mikor már a krupié föllélegzett – még mindig kísértette a szerencsét, pedig a nagy halom zseton helyett már csak nevetségesen lapos csomag maradt előtte. Az is odalett. Verejtékezve, halál sápadtan és egyetlen fillér nélkül fölállt.
A személyzet köszönését nem fogadta. Szó nélkül elhagyta a helyiséget.
Kint kellemes, nyári éjszaka volt. Megállapította, hogy itt a vége.
Nem élt még túl sok évet – de egyébként már rengeteget élt.
Nem akart belegondolni a holnapba, amikor szembe kell néznie azzal, most mi a jóistenből fog élni? Állását frissen, aljas eszközökkel rúgták ki alóla. Az eljátszott pénz az ott megkeresett, nagy összegű fizetése volt.
Meg akarta bosszúlni a világot. Sikerült. A világnak nem lett semmi baja.
Neki annál több. Semmitlenül hazaállítani, hogy tartsák el? Mikor úgy tudták, mindenből pénzt tud csinálni??? El is veri, persze, de mindig csinál másikat. Ezt a család malíciózusan el is könyvelte. Nem számoltatták, de a jólétet elfogadták, ha már jött. Velük sem volt szűkmarkú. A „gondolat” azonnal készen volt a fejében. Csak a megvalósítás közelsége bizonytalanította el. Most talált ezer mentséget, kétezer kibúvót, hogy miért lehet, sőt kell életben maradnia. Nagyobb sarat is elkenetett ügyesen, már régebben. Haja szála sem görbült.
Most azt érzékelte – rettenetesen fáradt. Előkerült a fejéből azoknak az embereknek az arca, akiket átvágott, akik csalódtak benne. Azokét is látta, akik kihasználták, elvégzett vállalását nem fizették ki. Röhögve jattoltak le vele, ő meg ott maradt tíz, családos, vérben forgó szemű, kifizetetlen munkással. Elég. Még talán a másnapot? Minek? A reggel csak fejfájós lesz. Cigi, kávé, kavargó gondolatok. Aztán meg a kikerülhetetlen kérdések. Nem akart ő már válaszolni semmire.



Költséges szenvedély a vadászat. Ha a családban generációk óta öröklődik, nem lehet kiszállni az erdőillat bűvköréből. A szertartások, az izgalmak, a trófeák nagyszerűségét nem lehet a szögre akasztani és elfelejteni. A jó vadász szereti az állatot, óvja az erdőt, a vadállomány tisztaságát. Nem öldöklés ez a misztérium, hanem szükséges és nemes sport.( Kivéve a méltatlan és ember alatti, éjszakai lámpás vadászatokat, amikor az esélytelen, elvakított, szerencsétlen állat vadbarmok martalékául esik.)
A fegyverszekrény kulcsát elővette. Nézegette egy darabig a bonyolult, biztonsági fogazatot a kulcson. Milyen apróságokon tűnődik el az ember… Még egy cigaretta, még egy gondolat, milyen lenne negyven évesnek lenni?
Aztán lassú, fáradt léptekkel fölment a padlásra.
Legalább a szobát nem mocskolom össze, ha már az életemet ilyen jól sikerült – gondolta mérhetetlen öngúnnyal. Nem volt benne már se félelem, se fájdalom. Nem vágyott semmire és nem is érdekelte semmi. Itt volt a végítélet órája. Csak itt senki nem állította a lelkeket jobbra, vagy balra, ahogyan a népet butítják az angyalos képekkel.



A tompa puffanást a test úgy fölemésztette az éjszakai padlás mélyén, hogy kívülre semmi nem hallatszott az alvó utca felé. Elszállt egy fiatal lélek. Biztosan sokat gondolkodik azóta, hogyan kellett volna jobban csinálnia. Emberként ez nem sikerült. Nagyon kár érte.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man