Tóparton este

A víz nyugodt, a szellő csak meglegyinti néha a nádak karcsú szálát. Minden csendes már. Magányos alak áll a parton. Kis autója, mint egy néma családtag, türelmesen várakozik. A szemlélődőben nincsenek érzelmek. Gondolata, szívverése nyugodt. Ez is elmúlt hát, kis idő még, s jönnek a kellemetlen, végeérhetetlen esők. Kimenni nincs kedve az embernek, bent még hideg van. Majd begyújtok, gondolja. El is mosolyodik előrelátásán a kellemes 25 fokban. Meg kellene tanulni végre a rég megszívlelt igazságot. Minden napot aznap 24 óráig megoldani. Okos asszony idegen szavú, de bölcs tanácsa volt egykor. Ne gondolkodj tovább, mert most ez nem fog menni. Nagyon sokat profitált ebből a tanácsból. Fölépült. Utána már lehetett tervezni is. A gyönge időszak parancsa az "aznap 24 óráig" megoldása volt. Most nincs semmi tisztázatlan, nem beteg, nincsenek elvarratlan szálak. Valami belül mégis követeli a mesterséges nyugalmat. Öregszünk és ez ilyen alattomosan jön? Valószínű. Akkor van recept, csak használni kell... Ez a gondolat is egykedvűre sikeredett. Tulajdonképpen szinte megint elmúlt egy nyár. Ez is tőlem múlt el - gondolta. Nem fájlalta. Megállapította. A kacsáknak és a lebukó napnak küldött még egy- egy pillantást. Indított. Tudta, magára számíthat - mert ezt akarja.

A belső béke árát is megszabják, mint a világon mindenét.