Találkozás

Imádom a döglesztő meleget. Engem soha nem bántott. A hideg elkedvetlenít, beteggé tesz, minden életenergiám oda. Fürdök hát a napban, bár tudom, káros, meg ultra meg ibolya, meg viola, de inkább ebbe haljak bele, mint megfagyjak. A fényben fürdő utcán szembe velem jön egy ismerős alak. Nagyon magas, nagyon szép férfi. Dacára annak, hogy kisiskolásként láttam utoljára, felismerem, hiszen szomszédok voltunk. Egy iskolába jártunk. Az ismeretlen ismerős felismer. Bájos, kedves, közvetlen. Mosolyogva közli, mindenkije meghalt. Elnézem ezt a mosolyt. Elnézem ezt a nyugalmat. Arra gondolok, talán mégis jobb, hogy néha esik az eső. Odabent a szívben - feltétlenül. A magunkra vett nyugalom bénítő csendje jobban öl, mint az ordító szenvedés. Azután meg lehet nyugodni.

Elgondolkodtam: - Egyáltalán élő emberrel találkoztam én? Lehet, hogy jár, beszél, mozog, pénzt keres. Csak odabent valami eltörött. Aznapra megfakult az én imádott napom.