A nyár adta, a nyár elvette

Két dolog jár most a fejemben. Az első természetesen Nelli unokám születése, akit nagyon vártunk. Szépen, mindent előkészítve, direkt kiutaztam, hogy megsimogathassam Csibe lányom gömbölyödő pocakját. Amikor meghallottam a hírt, hogy pár dekán múlott, hogy természetes úton a világra jöhessen - nagyon nagy levegőt vettem. Hálás voltam, hogy nem kellett az én drága gyermekemet összevagdalni. Az élet ad.

Most, hogy reggel ránéztem a naptárra, elfacsarodott a szívem. Ez volt az a nagyon várt névnap, amit már részletesen megbeszéltünk imádott férjemmel, aprólékosan, hogyan fogjuk megünnepelni. Először együtt - teljes díszében a napnak. Nem kerülhetett rá sor. Március hatodikán, 43 éves korában meghalt. Házasságunk nyolcadik hónapjában. Egy újságíró géniuszt temettem és egy csodálatos embert. Akkor éreztem, hogy az élet elvesz. De azt is éreztem, neki ennyi volt kiszabva. Boldog vagyok, hogy mamija lehetek Nellinek. Megnyugszom az AKARATBAN, hogy a másik imádottnak így volt jobb.