Meleg

Meleg van. Hullanak az arcokon a csöppek. Nehezebben veszik a levegőt az öregek. Behúznak az emberek minden létezhető függönyt, rolettát, redőnyt. Rejtőzködünk. Engem nem zavar. Nem izzadok és most tartalékolok mindent a hidegre, az esősre, a fázósra. Ha nem imádnám ennyire ezt a konok földet, már régen elpályáztam volna olyan helyre, ahol mindig ilyen van. Mondják, ott olcsó az élet. Vágynék is rá, kíváncsiság még volna is bennem. Ez a kutya Kálvinista Róma beégett a bőrömbe. Befészkelt a fejembe. Vacogok hát itt, ahol vagyok. A vágyak eloldalognak. Gyökeret tépni nem tudok. Legfennebb majd csak megmelegítenek. Ezzel jól is van a dolog.

Ez talán hazaszeretet lenne?