KISBABA

Mindenkinek tiszta szívemből kívánom ezt a gyönyörűséget, amiben pár napig részem volt. Az alig két hónapos kis hölgy beköltözött hozzám és teljes négy kilós méltóságával elfoglalta az életemet. Mamája olyan tündéri természetességgel fürdette, ölelte, babusgatta,majd hagyta pihenni, ahogyan ezt genetikusan örökölte. A vő lepett meg a legjobban. Amellett, hogy a felesége óráit is átvállalta, nincs az a tevékenység a baba körül, amit ne azonnal csinálna meg, kérés, vagy szólongatás nélkül. Akkora szeretettel és odaadással, hogy az embernek könnyes lesz a szeme. Mikor ölbe vettem ezt a gyönyörű és tökéletes kis lényt, hosszú, sötét hajával, belefúrtam az orromat a hajába, arcocskájába- visszatért minden. Egy pillanatra. Aztán elgondolkodtam, hogyan csináltam én ezt anno, amikor a pici baba mellett még négy emberre kellett gondot fordítanom. Rend volt, ebéd volt, fájdalmak, bánatok meghallgatása. Zeneórákra ügyelés, nagy kirándulások....meg ki az áldott Atya tudja, mi minden még. Meg kellene értenem, bele kellene törődnöm, hogy visszaéltem saját magammal. Ők szépen megnőttek, én meg, mint az öreg krumpli a földben, még átadom, amit lehet -aztán - ki tudja. Nem mertem elmondani, hogy hármójuk közül Miklós született ekkora hajjal. Nem mertem szólni, mennyire örülne a pici babának - mert láttam a Csibe szemén -tudja. Szóval így osztják ezt. Örülünk, boldogság, szépség, csak a szívtájékon ne lenne az, ami az életben nem múlik el - SOHA.