KÉSZÜLŐDÉS

Elmentek, s velük csendben elment a nyár is. Vitte az ordító napot, vitte a sok ragyogást. Tapinthatóan jön az én évszakom. Talán kapok tőle sok sárga levelet. Most olyan szépen, nyugodtan várom, mint egy ígéretet. Biztosan nagyokat gázolunk majd az avarban. Biztosan nagyokat nevetünk semmiségeken. Biztosan érzem, hogy az ember életét irányítják. Érdemeinket elismerik. Botlásainkat - nem megtorolják - csak hagynak időt az átgondolására. Ennek az az ára, hogy egyedül kell megtenni. Ha már kitelt a "gondolkodó" és a szív belseje tiszta, akkor lehet remélni. Nagy dicséret TŐLED, hogy visszaminősítettél a nyájad hasznos tagjának. Lábamnak léptet adtál, kezem alá rég feledett, hasznos és kedves tevékenységet. Lélegzetet, hogy fel tudjak sóhajtani, teli tüdővel. Élni jó? Tényleg jó! Pedig, pedig... de ezt mostmár nem emlegetjük. Azokat a könnyeket nem törölhetjük le soha, amelyek bemaródtak...De ma már ma van és minden régi teljes tiszteletben tartásával teli szívvel örülünk neki. Leonard Cohen "Hallelujah" csodás dala a nők egyetemleges dicsérete, tisztelete - nekem a továbblépésé, a fölemelt fejé, az IGEN-é, a konzekvens NEM-ek helyett. Halleluja! Jön az eső, nem baj, be kell majd gyújtani, nagyon jó, duruzsol a tűz majd! Talán megyünk babázni! Remek! Tesszük a dolgunkat, örülünk, élünk, mint a többiek.
 

SZÉPSÉGES HÉTKÖZNAPOK!