ÉRKEZÉS

Az állomás peronján kevesen álltak. Kék villámok hasították a nyári eget. Meleg volt, zápor közeledett. Minden olyan hatású volt, mint egy sugallat, egy előjel. Vártak valakit. Nagyon jött valaki. Nagyon jött. Minden meggondolva és megfontolva áthúzta addigi életét egy tollvonással. Amilyen merészen őrült, tőle nem is volt szokatlan. Annyi bizonyosság maradt az életében - VÁRJÁK. Ez adott erőt, valami hallatlan biztonságot, valamit, amit csak az az ember érezhet, aki életében maradt már egyedül - amúgy istenesen. Fölfelé ballagva a vágányok alatti folyosóból a hosszú lépcsősor tetején várta a mosoly és az a látvány, amit "felturbózva" sem gondolt el. Pedig nagyon, nagyon sokat gondolt erre az egész fura micsodára, ami az új élete. A látvány elcsodálkoztatta és valami angyali nyugalommal töltötte el egyben.
 

- Itthon vagyok! -