Őszi szonáta

 

 

 

Kilencvenben nagyon szép volt az ősz  a  Nagyerdőn.

Teli voltak még a fakoronák,mégis térdig gázoltuk a színes avart

a földön. Olyanok voltunk, mint részeg darazsak a szőlőszemen.

 

 

Egy hónapja voltunk házasok.Tébolyultak az ujdonsá-

goktól és a szerelemtől. Ismerkedtünk.Erre azért volt szükség,

mert az én férjem látatlanban kérte meg a kezemet.

„-Erdélybe menet döntöttem el,hogy te vagy a feleségem-„mond-

ta telefonba, ellentmondást nem tűrő hangon.

Addig csak írtunk egymásnak,sokat és nagyon szépeket. Állandó-

an telefonált a szerkesztőségből,meg kapott lázas fotózásom

végtermékeiből is, de személyesen még nem láttam soha.

 

 Külföldön éltem már,amikor egy ÉS a kezembe került.

Benne az akkor még létező hátsó riportoldallal. „Szőrecset” volt

a négyhasábos mélyenszántó címe.”-Ez az én világom!-„ üvöltöt-

tem fel.S mivel a megrendelés körüli tévedés tartósnak bizonyult,

minden héten eszementen téptem le a csomagolópapírt e rendsze-

resen érkező lapról.

 

 Én ezidőtájt a saját családomban a ház úrnője helyett

házvezetőnővé süllyedtem. El merészeltem ugyanis válni első férjemtől,

a ház urától. (Most erről ne…) Ő visszahívott,hogy

hiányzom onnan,nekem kettéhasadt a szívem a családom nélkül.

Gyáván,behúzott farokkal vonatoztam vissza ezerkettőszáz kilo-

métert.A szíves invitálást olyannyira szíves tartóztatás követte,

hogy négy hónap után nagy marék altatóval kívántam eltávozni

a Jóságoshoz,aki ott lakik a Magasságosban.A külföldi orvosok

külföldi alapossággal pofozták ki belőlem a tenger mérget.

Mosni is akarták ők azt,de kicsinyke tablettáról lévén szó fel-

szívódott hamar.Megmaradtam.A pszchiáter a kedves volt férjet

viselkedésre szólította fel.Ennek az ígéretnek birtokában kegyelemmel bo-

csájtattam el.Az újságíró fejedelem őrjöngött.Addigi baráti levele-

zésünkbe bombázott bele az üvöltő telefon:

„-És mivelünk mi lesz ?-„.Ezt követte a parancs.

Hazahozott magának és székesfővárosunkban két nap múlva fele-

ségül vett. Kettőnk szerencséjére városomban nekem maradt egy

lakásom.Ide költöztünk le.Neki semmilyen gondot nem jelentett

telefonon, vagy postán tartani a kapcsolatot az ezernyi szerkesztő-

séggel,ahová mind dolgozott.Ontotta a gyöngyszemeket.Egyiket a

másik után.Alkotó munkája zenitre került,noha előtte sem volt lentebb túlzottan.

Mondom,gázoltunk az avarban,s kis társaságunkkal nyitott

kerthelyiséget céloztunk meg. Kettős érzések lappangtak ben-

nem.Nagyon örültem,egyrészt,hogy érett egyhónapos házasokként

szórakozni megyünk.Nem törölte az agyam másrészt az első tele-

font , a tömör bemutatkozást:”-Újságíró vagyok és alkoholista-„

Otthon a „fogyasztás” nem okozott gondot.Magatartása,mint a

walesi hercegé, 190-es magassága,mindig orrnyeregre eresztett

Félszemüvegének cinkos okossága,sziporkázó humora észre sem

engedte venni, hogy délutánra már hat darab 0,7-es minőségi bo-

rosüveg siratja tartalmát.

Az arcomhoz úgy ért,mint egy virágsziromhoz és arról is cikket írt,

ha kimosott zokniját fiókba rendeztem.

Mindez hogyan fog működni idegen,föltáratlan közegben?Féltem kicsit.

Működött szépen.Pusztán egy kicsiny malőr (anyád halőr) csúszott

be.A Demjén Rózsi Szerelemvonatára táncoltunk átszellemülten,

amikor lábunk alá keveredett egy orv virágágyás.Minek ez táncos

helyre,placcközelbe?Ma sem tudom.Az viszont biztos,hogy mi ebben

az ágyásban landoltunk picit,de nagyobb bajunk nem esett.

 

Az este jól sikerült. Jól sikerült a házasság is és az ősz sem volt rossz.

A tél beálltával a kinti felhőket az ő homloka is átvette.

Szeretetmegnyilvánulásai töretlenek maradtak.Szóban

kommunikálni viszont nem volt többé hajlandó.Egy-két szavas

utalásokat kivéve. Akkor már nem ivott semmit.Tudtam,hogy

valami olyan előtt állunk,amihez minden lelkierőre szükség van.

Márciusban a hatodik emeletről kidobta az írógépét és az összes könyvét.

Törzslapjának küldött cikkében állt az alábbi mondat:

 

”-Itt már sem írni,sem élni nem lehet-„ Nem az otthonunk-

ra gondolt.

 

Egy hétig ünnepeltük a születésnapodat.Minden áldott nap kaptál

tőlem valamit.”_Nekem még nem volt születésnapom!-„ Na,akkor

most lesz,gondoltam. Folyékonyan hazudtál,de ez nem zavart.

Robbanthatatlan erkölcsi, etikai betonon nyugodtál.A hazugságaiddal

már fejben írtad a következő mélyenszántót.Imádtam.

 

 

Egy márciusi hajnalon haltál meg.Ráittál az Anthaetylre,sotthonról

bevittek a detoxba.Közvetlen a dobálás után.Könyörögtem,ne oda,

beteg vagy. Ott visszaütöttél,mert ápoló korodból tudtad,beteggel

így nem szabad bánni. A z esti ügyeletedben a százhúsz kilós bolondod-

nak is megsimogattad az arcát,amikor rádtámadt egy konyhakés-

sel.A százhúsz kilós neked adta a kést és kövér könnyekkel elsírta

magát. Egy márciusi hajnalon haltál meg,mert annyi nyugtatót kaptál,a-

mennyi egy ménesnek is elég lett volna. Nyolc hónapot kaptam belőled.

Negyven évnek éltem meg. Negyven boldog, együtt megőszült évnek.

 

43 éves voltál.43 szál vérvörös szegfű volt az én koszorúm. Tíz közeli

családtag és a pap szomorúan koppanó,monoton imája kísért el.

Szeretett főszerkesztődnek sem mondtam meg mikor temetünk.

Ne villogjanak a vakuk,amikor utoljára simogatom

meg az urnádat. Benne a képünk,ahogy az esküvő után ülünk ketten

a földön a házasságkötő teremben. Én ordítva zokogok. Te két hatal-

mas tenyeredbe fogod az arcomat.

 

Ragyogóan sütött a nap,míg elkísértünk. Öcséd,aki szakasztott másod,

keze,érintése,mindene teljesen tiedhez hasonló,végig

átölelve tartott. Arról is gondoskodtál,hogy a saját temetéseden se

hagyj egyedül.

 

Kilencvenben gyönyörű volt az ősz a Nagyerdőn. A telt lombú fák alatt már

térdig ért a színes avar,amiben szédülten gázoltunk,mint részeg darazsak

a szőlőszemen. Most már valószínűleg teljes mélységéig tudod,mennyire szerettelek.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man